Coping with Outbursts using Extinction

Extinction, egy olyan beavatkozási eljárás, amely hatásosnak bizonyult a hisztiproblémák vagy más maladaptív viselkedések csökkentésében.

A kihalás segít az egyénnek leküzdeni egy bizonyos, korábban megerősített, de már nem támogatott viselkedést. Arra használják, hogy a gyermeket arra kondicionálják, hogy csökkentse vagy akár teljesen abbahagyjon egy bizonyos viselkedést azáltal, hogy többé nem nyújtanak megerősítést hozzá. Az az ötlet, hogy hagyjuk, hogy a gyermek kisírja magát, egy példa az extinkciós megközelítésre. A feltételezés az, hogy a gyermek azért sír éjszaka, mert a szülő figyelmét elnyeri. A kihalást alkalmazó szülő ehelyett figyelmen kívül hagyhatja a gyermek sírását. Idővel a gyermek rájön, hogy a sírás nem hozza meg a kívánt eredményt (figyelmet), és végül abbahagyja. Ezt követően a szülő megadja a gyermeknek a vágyott figyelmet, miután abbahagyta a sírást.

Mi az extinkciós kitörés?

Egy extinkciós kitörés akkor következik be, amikor a nem kívánt viselkedés gyakorisága vagy intenzitása megnő az extinkciós módszer alkalmazása során. Például az előbb említett forgatókönyvben a gyermek hangosabban sírt volna, hogy a szülőt a töréspontjáig nyomja. Végül a gyermek rájön, hogy a sírása nem biztosítja számára a vágyott figyelmet, és abbahagyja a viselkedést. A kihalási kitörés(ek) jellemzően akkor következnek be, amikor a szülő(k) elkezdi(k) alkalmazni ezeket a technikákat, elvágva a gyermek által megszokott hagyományos választ. Például a szülő mindig felveszi azt a játékot, amelyet a gyermek a földre ejt. A gyermek elkezdi szándékosan a földre dobni a játékot. Emiatt a szülőnek azt tanácsolják, hogy ne vegye fel a játékot. A gyermek esetleg hisztizni kezd, mert a szülő már nem veszi fel a játékot. Ez nehéz feladat lehet a szülők számára, különösen akkor, ha a gyermekük sír. De végül a kihalási rohamoknak csökkenniük kell.

Tippek a kihalási rohamok ellenőrzésére

• Ne erősítse meg a rosszul alkalmazkodó vagy nemkívánatos viselkedést azzal, hogy reagál rá. Ehelyett maradjon erős, csikorgassa a fogait, vagy tegyen valamit, hogy elterelje a figyelmét, de igyekezzen mindent megtenni, hogy ne engedjen a kísértésnek, hogy úgy reagáljon, ahogyan általában tenné. Ha a nemkívánatos viselkedést megerősíti, a gyermek a negatív viselkedésére adott választ fogja látni, és tovább fogja fokozni a nemkívánatos viselkedést.
• Maradjon következetes abban, ahogyan reagál vagy válaszol. Akár egy gyermek dührohamáról, akár egy síró csecsemőről van szó, a kirohanások még mindig előfordulhatnak. És ha mégis megtörténik, az a fontos, hogy az első néhány alkalommal hogyan döntesz úgy, hogy reagálsz a negatív viselkedésre. Ha ebben a fázisban is határozott maradsz, végül megtapasztalhatod a kívánt viselkedést.
• Légy türelmes, és ne várj csodát egyik napról a másikra.
• Légy felkészült. Tudja, hogy mire számíthat, így képes lesz kezelni a kihalási kitörést, és megakadályozhatja annak megismétlődését.
• Mindenkit vonjon be. Nem elég, ha a gyermek szülője(i) egy bizonyos módon reagál(nak). Ehelyett a családi körben mindenkinek biztosítania kell, hogy ugyanazt a kioltási megközelítést kövesse ahhoz, hogy sikeres legyen. Ha az egyik személy enged a gyermek kirohanásának, akkor a gyermek folytatni fogja a viselkedését, és a kioltási kirohanások megismétlődnek.
• Ne alkalmazza a kihalást, ha különösen káros szokásokról van szó. Ha az extinkciós kitörés kockázata vagy hátránya nagyon magas és potenciálisan életveszélyes, mindenképpen kerülje ezt a megközelítést.

Ha helyesen és következetesen végezzük, az extinkció nagyon hatékony eszköz a negatív viselkedések csökkentésében. Ezt a technikát néhány szülőnek kissé nehéz lehet betartani, de ha elvégezték, mind a szülők, mind a kicsik számára óriási előnyökkel járhat. Előfordulhat, hogy a kirohanásoknak rosszabbodniuk kell, mielőtt javulnának és végül abbamaradnának, ezért tartson ki!

Bővebb információért kérjük, látogasson el a BHW szolgáltatásaink oldalára.