Csípőfájdalom sérülés nélkül

Diszkusszió

A válasz a B: a rectus femoris meszes ínhüvelygyulladás. A rectus femoris az egyetlen a quadricepsz izmok közül, amely a csípőízületet keresztezi, ami lehetővé teszi, hogy csípőhajlítóként és térdnyújtóként is működjön. A rectus femorisnak két feje van: az elülső fej, amely az elülső alsó csípőcsonti gerincből ered, és a tükrös vagy hátsó fej, amely az acetabularis gyűrű feletti barázdából ered. A rectus femoris a patella alapjához csatlakozik.

A páciens röntgenfelvételein a csípőcsont elülső alsó gerincénél, közvetlenül a jobb oldali acetabularis perem felett csoportosan elhelyezkedő meszes lerakódások (meszes lerakódások) láthatók. Az üstökösfarkú megjelenése arra utal, hogy a meszes lerakódások az inak belsejében helyezkednek el. A komputertomográfia (CT) vagy a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) megerősítheti a diagnózist.

Az ínsérülések az összes sportsérülés 2-5 százalékát, a labdarúgóknál pedig a sérülések 5-7 százalékát teszik ki.1 A diagnózis felállítása a beteg anamnézisével kezdődik, amely részletezi az ismétlődő megterhelést és a csípőhajlító tevékenységekkel járó fájdalmat. A fizikális vizsgálat érzékenységet mutat a csípő teljes hajlításakor és a rectus femoris izom adductiója, tehát nyújtása esetén.

A rectus femoris tendinitis kezelése pihenést, gyulladáscsökkentő gyógyszereket és fizikoterápiát foglal magában a fájdalom megszűnéséig. Terápiás ultrahang, valamint CT-vezérelt fájdalomcsillapító és szteroid injekciókat is alkalmaztak már hasonló eredménnyel.2 Az elülső alsó csípőcsontgerinc elülső részének avulziós törésében szenvedő betegeknél a sérülést követően akut fájdalom jelentkezik az ágyék elülső oldalsó részén, korlátozott csípőhajlítással. A röntgenfelvétel a csontkéreg egyértelmű törését mutatja. Az állapotot pihenéssel kezelik, és a beteg visszatérhet a testmozgáshoz, amint a fájdalom megengedi.3

A négyfejű combizom izomzatának myositis ossificans-a gyakori a kontakt sportokban. Az izom a csonthoz nyomódik, és a nem megfelelő kezelés csontképződéshez vezet az izomban. A röntgenfelvétel körülbelül két-négy héttel a sérülés után csontképződést mutat. A myositis ossificans általában pihenéssel kezelhető, de szükségessé válhat a kimetszés is.4

A szinoviális szarkóma egy lágyrészdaganat. A vizsgálat általában tapintható, enyhén érzékeny tömeget mutat, trauma előzményével vagy anélkül. A röntgenfelvételek gyakran normálisak, de az MRI rosszul definiált elváltozást mutat a rectus femoris izom musculotendinus csomópontjánál. A diagnózis felállításához és kezeléséhez biopsziára és kimetszésre van szükség.5