Csecsemőipar

A közgazdaságtanban a kezdő iparág olyan új iparág, amely korai szakaszában relatív nehézségekkel küzd, vagy teljesen alkalmatlan arra, hogy felvegye a versenyt a külföldön már meglévő versenytársakkal.

A kormányokat néha arra ösztönzik, hogy támogassák a kezdő iparágak fejlődését, védve a hazai iparágakat korai szakaszukban, általában támogatásokkal vagy vámokkal. A támogatások lehetnek közvetettek, például amikor importvámokat vetnek ki, vagy valamilyen tilalmat vezetnek be egy nyersanyag vagy késztermék behozatalára. Az amerikai kongresszus egyik első intézkedése az volt, hogy az amerikai textilipar védelme érdekében vámokat vetett ki számos importárura, többek között a pamutra, a bőrre és a ruházat különböző formáira. A közgazdászok szerint a kezdő iparágak állami támogatása csak akkor indokolt, ha külső előnyökkel jár. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a csecsemőipar érvelésének eredeti bástyái azzal érveltek, hogy a külső előnyök mellett tagadhatatlan, hogy mind az USA, mind Nagy-Britannia relatív gazdasági szuperhatalommá emelkedett, ha hosszabb időn keresztül követte ezt a megközelítést.

Britannia volt az egyik első nemzet, amely ilyen megközelítést követett korai fejlődésében a nyersgyapjúiparát illetően. Más intézkedések mellett a nemzet biztosította, hogy a konkurencia ne importálhasson a piacukra, különösen akkor, ha a célzott áruk jobb minőségűek voltak. A gyapjúipar mintegy 100 évig tartó protekcionizmusa után az ország végül úgy döntött, hogy feloldja az exportvámokat.

Sokan tévesen Friedrich Listnek tulajdonítják, hogy ő volt az első, aki az Egyesült Államok számára a gyermektelen ipar érvelését javasolta vagy megfogalmazta. Valójában Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter volt az úttörője a csecsemőipari érvelésnek. Bár List végül elfogadta ezt az érvet, erre csak az Egyesült Államokból való száműzetése után került sor. További részletekért érdemes elolvasni a Reports of the Secretary of the Treasury on the Subject of Manufacturers (1791) című, a kezdő iparágakról szóló dokumentumot.

Lényegében az ő érvei azt diktálták, hogy az új vagy “kezdő” iparágak az USA-ban nem válhatnak versenyképessé másokkal szemben a nemzetközi piacon, hacsak a kormány nem nyújt nekik támogatásokat vagy juttatásokat (korábban gyakran bountiesnek nevezték őket), legalábbis a kezdeti időszakban. Hamilton kifejezetten azt javasolta, hogy ezt a támogatást úgy is fel lehetne ajánlani, hogy importvámokkal, vagy szélsőséges esetben az ilyen típusú importtermékek teljes betiltásával elfojtják a versenyt.

Az, ami Hamiltonnal kezdődött és másokkal folytatódott, folytatódott, amikor Abraham Lincoln került hatalomra az Egyesült Államokban. Északnak az amerikai polgárháborúban aratott győzelme után az USA lett ennek a szemléletnek a legfőbb követője legalább az első világháború idejéig, és nagyrészt egészen a második világháborúig.