Csuklótörés gyakorlatok a csontok gyógyulása után

A csuklótörés gyógyulása után a csuklótörés gyakorlatok fontos részét képezik a teljes gyógyulási folyamatnak. Láttunk néhány beteget, akik azért veszítették el a funkciójukat, mert nem részesültek semmilyen fizikoterápiában a Smith- vagy Colles-törésük után. Ne hagyja, hogy ez megtörténjen Önnel vagy szeretteivel.

Itt további információk a csuklótörésekről:

A csukló 15 különböző csontból áll, amelyek mindegyike megsérülhet, ha az ízületre elég jelentős erőhatás éri. Néhány ilyen csont azonban nagyobb valószínűséggel sérül meg, mint mások, és a “csuklótörés” kifejezés általában az orsócsont disztális részének törésére utal. Ezek a sérülések súlyosak lehetnek, és esetleg műtétet is igényelhetnek, de az alkalmazott kezeléstől függetlenül a teljes gyógyuláshoz elengedhetetlen a fizikoterápia.

A radius a csukló hüvelykujj felőli oldalán található, és az alkart alkotó két csont közül a nagyobbik. A singcsonttal együtt ezek a csontok teszik lehetővé a könyök, a kéz és a csukló mozgását, és a disztális orsócsont veszi át a csuklóra jutó terhelés nagy részét. Ez az egyik fő oka annak, hogy a disztális orsócsont az egyik leggyakoribb sérülés. A sürgősségi osztályon látott összes törés körülbelül egyhatoda disztális orsócsonttörés. Ha többet szeretne olvasni ezekről a töréstípusokról orvosi könyvtárunkban, kattintson ide.

A disztális orsócsonttörések túlnyomó többsége azután következik be, hogy valaki elesik és kinyújtott kézzel landol, amit gyakran “kinyújtott kézre esésnek” vagy FOOSH-sérülésnek neveznek. Az olyan sportokban, mint a foci és a kosárlabda, valamint a kerékpározás, gördeszkázás vagy görkorcsolyázás során bekövetkező esések mind vezethetnek disztális orsócsonttöréshez, ha az illető elég nagy erővel esik le. Ezeket a sérüléseket általában attól függően, hogy az illető hogyan esik a csuklóra, Colles-törésként vagy Smith-törésként kategorizálják:

• Colles-törés: ezeket a sérüléseket a tenyérre esés okozza, ami a csuklót nyújtott helyzetbe hozza; az eredmény a distalis radius és esetleg a singcsont törése
• Smith-törés: Ezek a sérülések a kézhátra esés következtében keletkeznek, amikor a csukló hajlított helyzetben van

A Colles- vagy Smith-törés után a legtöbb beteg esetében a kezdeti kezelés a reponálás, amelynek során a törött csont(ok) a megfelelő helyzetbe kerül(nek) vissza, hogy a gyógyulás bekövetkezhessen. A reponálást általában kézzel végzi az orvos, de műtétre is szükség lehet, ha egy csont túlságosan elmozdult a helyéről. A reponálást általában egy 4-6 hétig viselendő gipszben vagy merevítőben történő rögzítés követi. Függetlenül attól, hogy műtétre kerül-e sor vagy sem, a megfelelő felépüléshez elengedhetetlen a fizikoterápia mind az immobilizációs időszak alatt, mind azt követően.

Szakértői javaslatok a csuklótörés gyakorlatairól a törés gyógyulása után

Míg a csukló még gipszben van, a fizikoterapeuta előírhat néhány kíméletes gyakorlatot, amelyekkel a váll, a könyök és az ujjak mozgásban tarthatók, hogy ezek az ízületek ne veszítsék el rugalmasságukat. A gipsz levétele után a csukló általában merevnek és a kar gyenge, ezért a gyógytornász felír néhány sérülés utáni csuklótörés utáni gyakorlatot, hogy kezelje ezeket a problémákat és helyreállítsa a csukló funkcióját. Ez általában manuális (kézzel végzett) terápiát, jég- és hőterápiát, nyújtást és nyújtó gyakorlatokat, valamint adott esetben sportspecifikus gyakorlatokat foglal magában.

A fizikoterápia hatékonyságát a csuklótöréses betegek kezelésében egy 2017-ben közzétett tanulmány eredményei mutatják. A disztális orsócsonttörést elszenvedett betegeket véletlenszerűen osztották be egy otthoni gyógytorna-program vagy egy felügyelt fizikoterápiás program elvégzésére, és az eredmények a következők voltak:

A felügyelt fizikoterápiás program rövid és középtávon is hatékony, klinikailag és statisztikailag szignifikáns funkciónövekedést mutat. Ez a kezelés csökkenti a fájdalmat és javítja a csukló ROM mozgástartományát is, összehasonlítva az otthoni tornaprogrammal.

A Colles- és Smith-törések gyakori sérülések, amelyeket nem szabad félvállról venni, mivel a megfelelő rehabilitáció elmulasztása hosszú távú problémákhoz vezethet. Ezért minden betegnek fel kell keresnie egy gyógytornászt, és egy átfogó kezelési programot kell elvégeznie, amely visszavezeti őket a teljes erőnléthez.