Diggs, Taye 1972-

Taye Diggs

1972-

Színész

A Broadway veterán, aki a jóképű fiatal jamaikai szerepével vált ismertté az 1998-as How Stella Got Her Groove Back című sikeres filmben, Taye Diggs az afroamerikai főszereplők új generációjának tagja lett, akik lenyűgöző hollywoodi sikereket értek el, miközben elkerülték a negatív szereposztást. Diggs, olyan színészekkel együtt, mint Larenz Tate és Djimon Hounsou, az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején olyan népszerű filmekből profitált, mint a Stella, amelyek témája a színvak reményeken, álmokon és bánatokon alapult, de történetesen színesbőrű szereplőkkel. Bár Diggs filmes debütálása tette őt ismertté, a New York-i színházkedvelők már jól ismerték, különösen miután 1996-ban szerepelt az elismert Broadway-musical, a Rent eredeti szereposztásában. Népszerűsége a következő évtizedben is folytatódott, hiszen filmekben szerepelt, és még egy kortárs tánctársulatot is alapított. A 2007-es szereposztása a Private Practice című sorozatban, az ABC Grey’s Anatomy spin-offjában jelezte, hogy csillaga tovább emelkedett.

A “Scott” keresztnévvel megáldott Diggs a New York-i Rochesterben született 1972-ben, és családja öt gyermeke közül a legidősebb volt. A “Taye” az igazi nevét egyik nagybátyja szokása nyomán váltotta fel, aki “Scot-tay”-nak hívta őt. Tinédzserként vékony, esetlen és alacsony volt. “Nagy stréber voltam” – írta róla az Ebony magazin. “Emlékszem, amikor hazamentem, imádkoztam Istenhez, és azt mondtam: ‘Jóképű akarok lenni. Barátnőm akarok lenni. Azt akarom, hogy a lányok kedveljenek.” Hogy javítson a fizikumán, Diggs modern táncórákra járt és súlyokat emelt. Édesanyja meggyőzte, hogy járjon a helyi előadóművészeti középiskolába, ahol – mint mondta – “magamra találtam” – idézte az Ebony cikke. “Ha szemüveget vagy szűk nadrágot viseltél, akkor is elfogadtak. Kellemes volt. Nem csak a sportolók kapták meg a lányokat.”

Szerepelt a Broadwayn

Miután 1993-ban színházi diplomát szerzett a Syracuse Egyetemen, Diggs New Yorkba költözött, ahol szerencsésen kapott egy beugró szerepet egy nagy Broadway produkcióban. Beugró színészként egy tapasztalatlan színész egy kolléga árnyéka, aki megtanulja a szerep szövegét és a színpadi jeleket arra az esetre, ha szükség lenne egy vészhelyzetben történő helyettesítésre. Diggs ezután azt a szokatlan lépést tette, hogy Japánba költözött, ahol a tokiói Disneyland “Caribbeanland” show-jában talált munkát, mint előadóművész. Amikor visszatért az Egyesült Államokba, szerepet kapott a tervezett Broadway rockoperában, a Rentben.

A Rent 1996 elején debütált, és azonnal lelkes kritikákat kapott a New York menő East Village negyedében élő modern bohémek egy csoportjának életét, szerelmét és halálát bemutató musicalért. A részben Puccini La Bohème című operáján alapuló Rent némi tragikus hírnévre is szert tett, mivel alkotója, Jonathan Larson néhány héttel a bemutató előtt hirtelen elhunyt. A Rent, amelynek középpontjában egy csapat küszködő művész állt, a heroinfüggőséget és az AIDS kísértetét érintette, és abban az évben elnyerte a legjobb Broadway-musicalnek járó Tony-díjat.

A Rentben Diggs játszotta Benjamin szerepét, aki egykor maga is az East Village-i színtér lakója volt. Benny azonban a barátai ellen fordult, amikor némi anyagi sikerre tett szert, és most ő a megvetett főbérlője annak az épületnek, ahol a szereplők közül sokan élnek. Egy alkalommal lakatokat tesz az épületre, miközben megpróbál elűzni egy csoport hajléktalant, akik a szomszédos épületben laknak. “Egy fiatal, intenzíven vibráló színészgárda által sziporkázva… és egy csillogó, ötletes zenével megtámogatva a mű átütő fényt talál az AIDS árnyékában élő karakterekben” – állította Ben Brantley, a New York Times kritikusa.

A film meghozta a hírnevet

Diggs karrierje a Rent sikere után folyamatosan emelkedett. Vendégszerepelt a Law and Order és a New York Undercover című sorozatokban, majd 1997-ben megkapta Adrian “Sugar” Hill szerepét a CBS The Guiding Light című nappali drámájában. A színész azonban még mindig a Rentben szerepelt, amikor meghallgatásra jelentkezett és elnyerte élete első filmszerepét: az 1996-os Terry McMillan-regény, a How Stella Got Her Groove Back című filmadaptációját. A közelgő projekt a Waiting to Exhale, McMillan másik elismert regényének sikeres filmváltozata nyomába eredt. A Stella cselekménye egy túlhajszolt, egyedülálló, hivatásos nő körül forgott, akinek vakációs románca egy sokkal fiatalabb férfival komolyabbra fordul. A Stella producereként McMillan állítólag Ralph Lauren modellt, Tyson Beckfordot szerette volna a férfi főszerepre, de Diggs külsejének és szakmai színpadi tapasztalatának kombinációja miatt inkább ő kapta meg a szerepet.

A Stella nyitányában Bassett karakterét egy barátja Jamaikára csábítja egy nagyon szükséges nyaralásra. A keményen dolgozó San Franciscó-i tőzsdeügynök Stella egy 11 éves fiú elvált édesanyja is, és alaposan lehangolt a randizástól. A luxusüdülőhelyen találkozik Diggs karakterével, a jóképű, sármos Winston Shakespeare-rel. A mindössze 20 éves Winston a sziget szülötte, és homályos tervei között szerepel, hogy hamarosan orvosi egyetemre jelentkezik. A korkülönbség ellenére románc alakul ki. Amikor a nyaralás véget ér, a kapcsolat folytatódik, és Diggs hamarosan beköltözik Stella előkelő Marin megyei otthonába. Kiderül azonban, hogy bizonyos szempontból több közös vonása van Stella fiával, aki élvezi, hogy új barátja van, akivel videojátékokat játszhat.”

“Diggs könnyed kecsességgel és méltósággal ruházza fel Winstont” – vélekedett Stephen Holden a New York Timesban. “De alakítása túlságosan halk szavú és túl sok üres mosollyal díszített ahhoz, hogy karaktere több legyen egy ködös romantikus fantáziánál. Winston még akkor is lehetetlenül, megnyugtatóan kedves, amikor elveszíti a türelmét.” A képernyőn látható karakter hibái ellenére Diggs egy különösen árulkodó zuhanyjelenet miatt szerzett hírnevet a filmben játszott szerepéért. “Nem tudtam, hogy mit fognak mutatni meztelenül, és igazából nem is érdekelt” – mondta a Newsweek riporterének, Allison Samuelsnek. “Annyira akartam a szerepet, hogy nem számított, mit kellett tennem, hogy megkapjam.”

A készségeket különböző karakterábrázolásokkal csiszolta

1999-ben Diggs számos más, jó visszhangot kiváltó filmben is szerepelt. Tagja volt a Go című komikus és erőszakos, Pulp Fiction stílusú film együttesének. Ebben ő alakította Marcust, akivel több szereplő is találkozik egy Las Vegas-i kiruccanáson, amely egyike a film három, egymással összefüggő cselekményének. Az alkotás egy szerencsétlen szupermarket pénztárosnőjének kalandjait követi nyomon, aki drogügyletbe keveredik; legjobb barátnőjét ezután túszul ejtik, és a szupermarketben dolgozó angol munkatársa Las Vegasban találja magát, “amelyben a simulékonyan vonzó Taye Diggs főszerepet játszik” – írta a New York Times filmkritikusa, Janet Maslin, aki a filmet “egy sárgás modoros vígjátéknak nevezte, amely azzal játszik, ki lehet meleg és ki nem, és amelyben egy fehér szereplő azt mondja egy feketének, hogy ‘a szín csak egy lelkiállapot’.'”

At a Glance …

Scott Diggs 1972. január 2-án született Rochesterben, New Yorkban; 2003-ban vette feleségül Idina Menzelt. Iskolai végzettség:

Pályafutás: Syracuse University, BFA, 1993.

Pályafutás: Színész, 1990s-; Tokyo Disneyland, előadóművész, 1990-es évek; dre.dance, társalapító és művészeti igazgató, 2004-.

Adresszek: Web-www.dredance.com.

Az 1999 nyarán bemutatott The Wood újabb vonzó nagyvásznas karaktertanulmányt kínált Diggsnek. A film címe Los Angeles középosztálybeli afroamerikai külvárosának, Inglewoodnak a beceneve, a cselekmény pedig három férfi 13 éves barátságát követi nyomon, akik tinédzserként találkoznak ott az 1980-as évek közepén. A visszaemlékezésekben elmesélt The Wood azzal kezdődik, hogy Diggs karaktere, Roland az esküvő előtti idegességtől szenved, olyannyira, hogy egy volt barátnője házába menekül, és teljesen berúg. Régi barátai, akiket Omar Epps és Richard T. Jones alakít, felkutatják és megpróbálják az oltár elé vezetni.

Roland azonban rosszul lesz az autóban, ezért visszatérnek az exbarátnő otthonába, hogy egy kerti slaggal lemossák magukat. “Az utolsó pillanatban történő kétségbeesett tisztogatás rezonál a hármas kamaszkori kalandjaira, amelyek közül egyik sem volt különösen megrázó” – írta a New York Times Holden. “Ezek közé tartozik, hogy a rendőrség megállítja őket egy olyan autóban, amelyben az egyiküknél fegyver van, hogy egy élelmiszerbolt hátsó részében találják magukat, miközben éppen kirabolják, és persze, hogy ügyetlen szövegeket dobálnak a lányoknak, akik hajthatatlanul állják a sarat.”

Később, 1999-ben Diggs szerepelt a The Best Man címszerepében, egy másik afroamerikai témájú vígjátékban, és egy Spike Lee által készített filmben. Diggs Harper Stewart szerepét kapta, egy chicagói íróét, akinek hamarosan megjelenik debütáló regénye, a Befejezetlen üzlet. A könyv és szerzője számára a fantasztikus eladások és a híresség státusza biztosítva van, mivel Oprah Winfrey beválasztotta a könyvklubja egyik címének. Ezt megelőzően azonban Harpernek előbb el kell viselnie barátja, egy volt egyetemi sportoló (Morris Chestnut) és hírhedt nőcsábász New York-i esküvőjét, aki most kezd megbékélni közelgő esküvői fogadalmának véglegességével. A házasságkötés előtti ünnepségen Harper újra fellángol egy flört a koszorúslány Jordannel, akit Nia Long színésznő alakít, aki a Befejezetlen üzlet egyik karakterének ihletője volt.

A drámát tetézi, hogy Diggs karaktere azt is igyekszik megakadályozni, hogy a vőlegény rájöjjön, hogy egyszer volt egy kalandja a leendő menyasszonnyal – amiről szintén beszámol a készülő regényben -, és Jordan csábítása ellenére igyekszik hűséges maradni a Chicagóban élő barátnőjéhez. Maslin, aki a The Best Man című filmről pozitív kritikát adott a New York Times hasábjain, “újabb bizonyítéknak nevezte, hogy az előkelő fekete karakterekről szóló jelenlegi filmek sokkal hagyományosabb értékeket képviselnek, mint a cicás fehér tinédzserekről szólóak.”

Megmaradt a színpadon

Diggs 2000 tavaszán tért vissza a Broadwayre, amikor szerepet kapott a The Wild Partyban. Az 1920-as években játszódó musical egy csapat vaudeville-előadó körül forog, akik a gazdasági fellendülés idején élnek. Toni Collette, Mandy Patinkin és Eartha Kitt is szerepelt a Virginia Theater produkciójában. “Visszatér tehát a New York-i színpadra valami bevált szívtipró, és a közönség meglepődve fedezheti fel (újra), milyen gyönyörű hangja van, milyen természetes, nem hollywoodi jelenléte” – írta Jesse Green a New York Times Magazine-ban. Diggs akkori barátnője, Idina Menzel is szerepelt a musicalben. Ők ketten a Rent szereplőjeként ismerkedtek meg – egy ponton Menzel temperamentumos karaktere, egy előadóművész, a gyűlölt főbérlő Benjamin holdudvarába bújik. Diggs 2003-ban feleségül vette Menzelt.

Diggs úgy biztosította, hogy a lába a színpadon maradjon, hogy 2004-ben középiskolai barátjával, a hivatásos koreográfussal, Andrew Palermóval kortárs tánctársulatot alapított. “Senki sem tudja, hogy az éneklés, a színészet és a tánc között a táncot élvezem a legjobban” – mondta Diggs a New York Times Lola Ogunnaikének, és kifejtette, hogy a középiskolában szeretett bele a táncba, és az évek során folyamatosan vett órákat. A dre.dance néven ismert társulat a Joffrey Balettiskola éves gáláján tartott bemutatkozó előadása óta a tánckritikusok dicséretét is begyűjtötte. A társulat kortárs táncos évadokat, valamint tanfolyamokat és workshopokat kínál. A társulat “pre.view” című előadását 2006-ban a New York Times-ban Roslyn Sulcas kritizálva megjegyezte, mennyire szokatlan, hogy egy olyan neves színész, mint Diggs, tánctársulatot nyit. De miután látta a koreográfiáit, arra a következtetésre jutott, hogy “minden joga megvan ahhoz, hogy komolyan vegyék új vállalkozását”. Két teljes évadnyi új, kortárs munkát kínáló, a modern esztétikát és az erőteljes atletikusságot ötvöző táncokat bemutató évad után a társulat kialakította azt, amit Joy Goodwin, a New York Sun munkatársa “saját, felismerhető stílusának” nevezett, ami arra utalt, hogy a társulatnak “érdekes jövője lesz”. Miközben saját társulata virágzott, Diggs segített kiemelni az afroamerikai modern tánc történetének gazdagságát a PBS Dancing in the Light című műsorának házigazdájaként, amely 2007-ben a Great Performances sorozat része volt, és olyan koreográfusok munkáit mutatta be, mint Asadata Dafora, Katherine Dunham és Donald McKayle.

Amíg Diggs több színpadi lehetőséget keresett – első drámai színpadi szerepét 2005-ben Charles Fuller Pulitzer-díjas A Soldier’s Play című darabjában kapta -, a képernyőn is folyamatosan dolgozott. Főszerepet játszott a Drum című filmben, amely az apartheid idején a Drum magazinnak dolgozó dél-afrikai újságírókról szól, és amely 2005-ben elnyerte Afrika legjobb filmes díját. Egy sor film mellett, köztük a Brown Sugar, a Chicago, a Basic, a Cake, a Slow Burn és a Rent filmadaptációja mellett Diggs továbbra is televíziós színészként szerzett magának nevet. A különböző sorozatokban játszott szerepektől gyorsan eljutott a főszerepekig. Két rövid életű tévésorozatban is szerepelt: Kevin Hill, amely egy playboyról szólt, aki magára vállalja egy csecsemő felnevelésének felelősségét, és a Daybreak, amelyben egy nyomozót alakított, aki egy bűntényt próbál megoldani, miközben folyton ugyanazt a napot éli újra. Bár ezek a sorozatok a gyenge nézettség miatt hamar véget értek, Diggs szerepet kapott a Private Practice-ben, a népszerű Grey’s Anatomy című ABC-sorozat spin-offjában, amelyet a nézők és a kritikusok izgatottan vártak a 2007-es őszi évadra. Ebben Diggs kiemelkedő szerepet játszott Dr. Sam Bennett szerepében egy olyan együttesben, amelyben Kate Walsh a Grey’s Anatomy Addison Montgomeryt alakította. Diggs médiumtól függetlenül egyedülálló sokoldalúsággal rendelkezett, ami számtalan karrierlehetőséget biztosított számára. Vonzereje abból fakadt, “amit Diggs a legjobban tud” – magyarázta Ken Parish Perkins kritikus a Chicago Defender számára. “Akár a színpadon, akár a tévében vagy egy filmben szerepel”, Diggs “szinte minden szavát úgy adja elő, mintha tényleg, igazán, szívből remélve, hogy meg fog halni, komolyan gondolná”. His appeal enabled Diggs to remain, after a more than a decade of work, a rising star.

Selected works

Films

How Stella Got Her Groove Back, 1998.

The Wood, 1999.

The Best Man, 1999.

House on Haunted Hill, 1999.

The Way of the Gun, 2000.

Brown Sugar, 2002.

Chicago, 2002.

Basic, 2003.

Drum, 2004.

Cake, 2005.

Slow Burn, 2005.

Rent, 2005.

Plays

Carousel, Broadway, 1994.

Chicago, 1996.

Rent, Broadway, 1996.

A Soldier’s Play, 2005.

Television

Guiding Light, 1996-97.

Ally McBeal, 2001.

Kevin Hill, 2004.

Will & Grace, 2006.

Day Break, 2007.

Grey’s Anatomy, 2007.

Private Practice, 2007.

Sources

Periodicals

Chicago Defender, November 17-19, 2007, p. 12.

Ebony, December 1998, pp. 108-114; January 2000, p. 100.

Entertainment Weekly, 1999. április 16., 36. o..

Essence, 1999. október, 70. o..

New York Times, 1996. február 14.; 1998. augusztus 14., B9. o.; 1999. április 9.; 1999. július 16.; 1999. október 22., B26. o.; 2000. március 19., AR13. o..

New York Times Magazine, 2000. február 13.; 2006. február 6., E5. o..

Newsweek, August 24, 1998, pp. 58-59.

People, September 7, 1998, p. 40; May 10, 1999, p. 125.

Sacramento Observer, June 14-20, 2007, p. E7.

On-line

“Diggstown—An Afternoon with Rising Star Taye Diggs,” Filmcritic.com,www.filmcritic.com/misc/emporium.nsf/reviews/Diggstown —An-afternoon-with-rising-star-Taye-Diggs (August 27, 2007).

dre.dance,www.dredance.com (August 29, 2007).