Diszociatív zavarok

Mi a disszociatív zavar?

A “disszociáció” szó azt jelenti, hogy elszakadunk másoktól, a körülöttünk lévő világtól vagy önmagunktól.

A “disszociatív zavarok” kifejezés olyan tartós mentális állapotot ír le, amelyet a valóságtól való elszakadás, a saját testen kívüliség érzése vagy emlékezetvesztés (amnézia) tapasztalata jellemez.

Az Egyesült Államok lakosságának mintegy 2%-a tapasztal valódi disszociatív zavarokat (nem csak a disszociáció pillanatnyi érzését). Minden korcsoportot, faji, etnikai és társadalmi-gazdasági hátteret érint. A nőket nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják, mint a férfiakat.

A disszociatív zavarok típusai

A disszociatív zavaroknak három fő típusa van:

• Diszociatív identitászavar
• Deperszonalizációs/derealizációs zavar
• Diszociatív amnézia

Az akut stressz zavar és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) szorosan kapcsolódik a disszociatív zavarokhoz, olyan közös tünetekkel, mint az emlékezetvesztés, deperszonalizáció vagy derealizáció.

Mi okozza a disszociatív zavarokat?

A disszociatív zavarok gyakran először egy katasztrofális esemény vagy hosszú távú stressz, visszaélés vagy trauma feldolgozásaként alakulnak ki. Ez különösen igaz, ha az ilyen események kora gyermekkorban történnek. Ebben az életszakaszban az ember csak korlátozottan képes teljesen megérteni, hogy mi történik, a megküzdési mechanizmusok még nem fejlődtek ki teljesen, a támogatás és az erőforrások megszerzése pedig a gondoskodó és hozzáértő felnőttek jelenlététől függ.

Az, hogy mentálisan eltávolodunk egy traumatikus helyzettől – például egy baleset, természeti katasztrófa, katonai harc, bűncselekmény áldozatává válás vagy ismételt fizikai, mentális vagy szexuális bántalmazás – olyan megküzdési mechanizmus lehet, amely rövid távon segít megmenekülni a fájdalomtól. Problémává akkor válik, ha hosszú távon továbbra is elválasztja a személyt a valóságtól, és egész időszakok emlékeit kitakarja.

Melyek a disszociatív zavarok tünetei?

A disszociatív identitászavar, amelyet korábban többszörös személyiségzavar néven ismertek, általában olyan katasztrofális élményekből, bántalmazásból vagy traumából ered, amelyek a személy gyermekkorában történtek. Az ebben a zavarban szenvedők mintegy 90%-a gyermekkori (fizikai vagy szexuális) bántalmazás vagy elhanyagolás áldozata volt.

A disszociatív identitászavar tünetei közé tartozik:

Két vagy több különböző identitás vagy “személyiségállapot” létezése. Mindegyik identitásnak sajátos viselkedésformái, attitűdjei, preferenciái, emlékei és gondolkodásmódja van, amelyek mások által megfigyelhetők, és amelyekről az érintett személy is beszámolhat. Az egyik identitásból a másikba való átváltás önkéntelen, hirtelen történik, és egy pillanat alatt megfordulhat.

• Hosszú távú emlékezeti hiányosságok a mindennapi eseményekkel, személyes információkkal vagy a múlt traumatikus eseményeivel kapcsolatban.
• Problémák a társas környezetben, a munkahelyen vagy a mindennapi élet egyéb működési területein. Az ilyen problémák súlyossága a minimálistól a jelentősig terjedhet.

A disszociatív identitászavarban szenvedők körében gyakoriak az öngyilkossági kísérletek, az öncsonkítás és más önkárosító viselkedések. Az ebben az állapotban szenvedő ambuláns betegek több mint 70%-a kísérelt meg öngyilkosságot.

A deperszonalizációs/derealizációs zavar tünetei

A következő állapotok közül az egyik vagy mindkét állapot ugyanazon személynél hosszú időn keresztül visszatérő mintázatban fordul elő:

• Deperszonalizáció – Valótlanság érzése vagy a saját elmétől, testtől vagy önmagától való elszakadás érzése. Olyan, mintha az ember inkább megfigyelője, mint résztvevője lenne a saját életeseményeinek.
• Derealizáció – Valótlanság érzése vagy a környezettől való elszakadás érzése. Az emberek és a dolgok nem tűnhetnek valóságosnak.

Az ilyen epizódok alatt a személy tudatában van a környezetének, és tudja, hogy amit tapasztal, az nem normális. Még ha a személy kevés érzelmet mutat is ezek alatt az epizódok alatt, általában úgy értelmezik, hogy eléggé felzaklatóak.

A tünetek már gyermekkorban kezdődhetnek, az első élmény átlagos életkora 16 év. Kevesebb mint 20%-nak 20 éves kora után lesz az első tapasztalata a zavarral.

A disszociatív amnézia tünetei

A disszociatív amnézia azt jelenti, hogy valaki nem képes visszaemlékezni a múltjára vonatkozó információkra. Ez nem azonos az egyszerű feledékenységgel, mivel általában egy traumatikus vagy különösen stresszes eseményhez vagy időszakhoz kapcsolódik. Az amnézia epizódja hirtelen jelentkezik, és akár percekig, de akár hónapokig vagy évekig is tarthat. Nincs meghatározott életkor a kialakulásnak, és az epizódok az élet során időszakosan jelentkezhetnek.

Az amnéziának három típusa van:

• Lokalizált – Nem emlékszik egy eseményre vagy időszakra (az amnézia leggyakoribb formája)
• Szelektív – Nem emlékszik egy adott időszak eseményeinek bizonyos részleteire.
• Általános – Az élettörténet azonosságának teljes elvesztése (legritkább forma).

A személy lehet, hogy nincs tudatában emlékezetkiesésének, vagy csak kevéssé van tudatában. Even when they do realize a loss of memory, the person often downplays the importance of not recalling a particular event or period of time.

Get useful, helpful and relevant health + wellness information

enews