Easily “Curable” Anxiety-Induced Hypertension

Pickering és Clemow1 szépen összehasonlította és szembeállította a feokromocitóma, az álfeokromocitóma, a pánikrohamok és a hiperventilláció okozta paroxizmális magas vérnyomást. Én itt a szorongás okozta hipertónia egy olyan típusát mutatom be, amely valószínűleg sokkal gyakoribb és könnyen “gyógyítható”, ha az okát sikerül azonosítani.

Egy 85 éves, ismert krónikus magas vérnyomással rendelkező nő esete, akit eredetileg egy étteremben bekövetkezett szinkópás epizódot követően utaltak be. Részletes anamnéziséből kiderült, hogy gyógyszereit mind számban, mind dózisban emelték az emelkedett hivatali hipertónia epizódjaira válaszul. Az étel, az alkohol, a családdal való pihenés és a túladagolás kombinációja volt a legkézenfekvőbb magyarázat a szinkópás epizódra. Kezelését a gyógyszerek fokozatos megvonásával és csökkentett adagolásával, valamint megnyugtatással kezelték, és ezután a vérnyomását (BP) sikerült kontrollálni.

A következő néhány évben 2 alkalommal fordult elő emelkedett irodai hipertónia epizód. Mindkét esetben a vérnyomás jóval a szokásos alapérték felett volt, de nem volt nyoma célszervi károsodásnak vagy másodlagos organikus oknak. A megértő megközelítés és a valódi kísérlet arra, hogy kiderítsük, mi bántja, azt az információt hozta, hogy rendkívül feldúlt volt, mert a rovarirtó nem jött el, és a konyháját ellepték a poloskák. Egy rövid, a vérnyomására összpontosító látogatás talán nem tette volna lehetővé a kapcsolatteremtést és a valódi probléma feltárását. Valószínűleg további vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kapott volna, és hazaküldték volna. Amire igazán szüksége volt, az egy új rovarirtó. A következő vizit alkalmával arról számolt be, hogy konyhájában nincsenek élősködők, és a vérnyomása a kiindulási értéken van.

A második epizód esetében kicsit több időre volt szükség az okok feltárásához. Röviden, a családjának több szállodája volt, és egy nagy vásárlás keretében kicserélték az összes szobai televíziót. A családtagok korszerűbb televíziókat vásároltak maguknak erősen kedvezményes áron. A nagymama valahogy kimaradt ebből. Amikor a hibát felfedezték, a család megkérte az eladót, hogy adjon még egy készüléket, de abból a modellből már nem volt raktáron. Volt viszont egy korszerű modellje, amely számos “csengővel és sípszóval” rendelkezett, és ezt szállították ki a nagymamának. A szállító beszerelte az új készüléket, átadta neki a távirányítót, kivette a régi készüléket, és távozott. Könnyes lett a szeme, amikor bevallotta, hogy nem tudja, hogyan kell kezelni a “smitchik”-et (kapcsolót vagy távirányítót). Világossá vált, hogy ez a stressz volt a paroxizmális magas vérnyomásának oka. A “gyógymód” az volt, hogy a kézbesítő visszajött, és megtanította neki a távirányító használatát. A következő látogatáskor a vérnyomás a kiindulási értéken volt.

Az említett két alkalommal még a legkifinomultabb laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatok sem tudták volna azonosítani a paroxizmális hipertónia okát. A szimpatikus beszélgetés és a gyengéd vizsgálódás azonban időbe kerül – egy olyan árucikk, amelyért kevesen hajlandóak fizetni. Az eredmény nagyobb költség a felesleges vizsgálatok, gyógyszerek és a túlgyógyszerezés következményei formájában.

A nem megfelelő nagy artériás rendszer nem képes csillapítani a megnövekedett bal kamrai lüktetési munkát, ami viszont a szorongás okozta fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás következménye. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek általában kevés értékkel bírnak ezekben a helyzetekben; szükség esetén anxiolitikus szereket kell alkalmazni. Az idős betegeknél egyébként megmagyarázhatatlan, a kiindulási értéket meghaladó vérnyomás-emelkedésnek a beteg és a szimpatizáns vizsgálatát kell kiváltania az emelkedés nem szervi okainak felderítésére. Ha a kiváltó okot sikerül azonosítani, a gyógyítás könnyű lehet.

Nem minden példa vonatkozik az idősekre. Egy 35 éves nő, aki házas volt és 2 gyermeke volt, egy nagyvállalat vezérigazgatója volt. Munkája sok személyes interakciót igényelt. Nagy nyomás alatt állt, de a munkát ösztönzőnek és kifizetődőnek találta. Megismerkedett és beleszeretett egy sebészbe, akinek a felesége 40 éves korában hirtelen meghalt. Elvált a férjétől, átadta neki a gyermekek felügyeleti jogát, feleségül ment a sebészhez, és az ő városába költözött. Elhatározták, hogy közös gyermeket vállalnak, és így is tettek. Észrevették, hogy a nő vérnyomása a szokásos 106-110 mmHg-ról 135-140 mmHg szisztolés értékre emelkedett, és ez megrögzötté tette őket. A kivizsgálás során nem találtak szerves másodlagos hipertóniára utaló jeleket és célszervi károsodást sem. A “Szomorú vagy?” kérdés könnyek áradatát és a fenti történetet váltotta ki belőle. További vizsgálódások során kiderült, hogy a nagy hatalmú, rendkívül interaktív vezetői állásból egy 6 hónapos csecsemő anyaságára váltott. Férje hosszú munkaideje miatt hosszú időre egyedül maradt a babával. Valóban szomorú volt. A vérnyomásproblémát a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek helyett a családi tanácsadás oldotta meg.

Az ilyen történeti feltárás olyan időt igényel, amely egy elfoglalt rendelőben nem feltétlenül áll rendelkezésre. A klinikai intuíció hasznos eszköz azoknak a betegeknek a kiválasztásához, akiknél a legnagyobb valószínűséggel van valami, ami könnyen azonosítható és gyógyítható. Az orvos-kiegészítők, mint például az orvosi asszisztensek, a szakképzett ápolónők vagy akár a jól képzett rendelői személyzet együttérző fület nyújthat, és figyelmeztetheti az orvost a lehetséges problémára.

Ez mindenképpen megér egy próbát.

Megéri kipróbálni.