Egy évtizeddel azután, hogy kiszabadult a Bay Area-i fogságból, Jaycee Dugard az elvesztett életéről gondolkodik, és a megszerzett életéről
Kattintson ide, ha mobileszközön nem tudja megtekinteni ezt a galériát.
Tíz évvel ezelőtt, 2009. augusztus 26-án Todd Stroud rendőr jelentkezett munkára a Concordi Rendőrkapitányságon, és mivel iskolarendőrként szerzett tapasztalatai miatt megkérték, hogy vigyázzon egy nőre, aki két kislányával a rendőrségen tartózkodott.
Ez a nő – tudta meg hamarosan – Jaycee Dugard volt, akit 18 évvel korábban egy reggel elraboltak, amikor South Lake Tahoe-ban egy iskolabuszmegállóhoz sétált, és azóta nem látták.
Stroud, aki tisztán emlékezett az emberrablásra és az azt kísérő országos címlapokra, megdöbbent.
“Megdöbbentem” – mondta.
Egy órával korábban Dugard, a két lány és Dugard elrablói, Phillip és Nancy Garrido Concordba mentek, hogy találkozzanak Phillip felügyelőtisztjével; a férfi néhány évvel a lány elrablása előtt szabadult a börtönből. A feltételes szabadlábra helyezési irodában Dugard elmondta a tisztnek, hogy ő az a lány, aki 1991-ben eltűnt. A modern amerikai történelemben még egyetlen emberrablás áldozatát sem találták meg élve, miután ilyen hosszú ideig eltűnt.
Phillip Garridót letartóztatták, és nem sokkal később Nancy-t, a feleségét és bűntársát is őrizetbe vették. A világ később megtudta, hogy Dugard és lányai, akik Phillip Garrido megerőszakolása után fogantak, a házaspár Antiochban lévő otthonában egy rozoga hátsó udvarban voltak kénytelenek élni, amit Dugard később börtönként jellemzett.
Stroud a rendőrség kihallgatószobájában találkozott a fiatal lányokkal, akik feltűnően csendesek és féltek.
“Egy kis időt töltöttem azzal, hogy beszélgessek velük, adtam nekik enni, és mindent megtettem, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat” – mondta Stroud a hírügynökségnek adott interjúban. “Ezután találkoztam Jaycee-vel. Megnyugtattam, hogy a lányai jól vannak, és gondoskodnak róluk.”
A rendőrőrsön kívül az ország és a világ minden tájáról érkeztek médiumok a városba, és hamar világossá vált, hogy Dugardot és a lányait egy privát és biztonságos helyre kell vinni. Stroud és más rendőrök egy jelöletlen autóval kicsempészték őket az őrs hátsó kijáratán, és a helyi Hiltonba vitték őket.
Az akkor 14 és 11 éves lányok és édesanyjuk csak a ruháikban érkeztek a hotelszobába. De Dugard legkisebb lányának valami nagyon hiányzott: egy 10 gallonos fűtött akvárium, amelyben az általa nevelt remeterákok voltak, és ő vissza akarta kapni őket.
Sztroud tehát az antiochiai helyszínelő rendőr és Tim Grayson akkori rendőrlelkész segítségével visszaszerezte az akváriumot, és egy ételkocsira tette, a szálloda tornaterméből származó törölközőkkel letakarta, és a család nagy örömére betolta a szobába.
“Engem nyilvánítottak az egyes számú királyi rákszállítónak, Tim pedig a kettes számú királyi rákszállítónak” – mondta Stroud.
A szállodában később aznap Dugard először látta az édesanyját, Terry Probynt, azóta, hogy Garridóék sokkolták őt sokkolóval, és elvitték az autójukkal. Probyn Dél-Kaliforniából sietett Concordba, miután megtudta a hírt, amit már közel két évtizede remélt.
“Kinyitották a dupla ajtókat, és Jaycee besétált” – mondta Grayson, az egykori rendőrségi lelkész, aki most az állam közgyűlési képviselője. “Hallottuk az édesanyja kiáltását: “Az én kicsikém!”, majd a karjai kitárultak. Egy szem sem maradt szárazon a házban.”
Napjainkban Dugard és nonprofit szervezete, a JAYC Alapítvány ugyanezt a fajta családegyesítést segíti elő más trauma áldozatainak. Dugard tapasztalataiból merítve az alapítvány célja az is, hogy biztonságos, elzárt helyeket biztosítson az áldozatoknak a felépüléshez, workshopokat tart a gondozóknak, és különös hangsúlyt fektet az állatokkal segített terápiára; Dugard a lovagláshoz és a lovak gondozásához fordult, hogy segítse a gyógyulását.
“A Phillip és Nancy Garrido által létrehozott hátsó udvari börtönben nem igazán gondoltam túl sokat a következő napra, nemhogy a jövőre” – írta Dugard egy e-mailben a hírügynökségnek. “Csak az volt a fontos számomra, hogy túléljem a napot. Amikor megmenekültünk, és elkezdtem a terápiát, a múlt, a jelen és a jövő kombinációja volt az, amire gondoltam. Mostanában sokkal inkább a jövőre gondolok.”
Nem “az egyetlen dolog, ami azzá tesz, aki vagyok”
Egyik Garrido sem válaszolt a hírügynökség által nekik küldött levelekre.
De a Dugard leigázására alkalmazott virtuális elszigeteltség és szexuális szolgaság jól dokumentált az első memoárjában, az “Egy ellopott élet”-ben és az El Dorado megyei esküdtszék előtt tett vallomásában. Dugard most a fogságból való szabadulása óta jellemző rugalmassággal kezeli ezt az élményt.
“Ami velem történt, mindig része lesz annak, aki vagyok, de nem hagyom, hogy ez legyen az egyetlen dolog, ami azzá tesz, aki vagyok” – mondta Dugard. “Nem hagyom, hogy azok az élmények vagy azok az emberek, vagyis Phillip és Nancy, meghatározzák a mostani kapcsolataimat az életemben. Ha valami felbukkan a múltból a fejemben, akkor sem zárkózom el előle, fontos számomra, hogy elismerjem azt a gondolatot vagy érzést, és rájöjjek, mi az.”
Amikor Dugard a nyilvánosság elé állt, a hatások messzemenőek voltak. Az állami feltételes szabadlábra helyezési rendszert, amelynek alaposan ellenőriznie kellett volna, hogy Phillip Garrido betartja-e a feltételes szabadlábra helyezés feltételeit, miután az 1970-es években egy korábbi emberrablás és nemi erőszak miatt bebörtönözték, kritizálták a hanyag otthoni látogatások és a minimális állapotellenőrzés miatt. A férfit még a feltételesen szabadlábra helyezettek mintakövetelményének is nevezték. A később nyilvánosságra került, feltételes szabadlábra helyezési látogatásokról készült videókon látható, amint Nancy Garrido olyannyira zaklatja és frusztrálja az ügynököket, hogy azok sietve távoznak, hogy megszabaduljanak tőle, segítve őket titkuk megőrzésében.
Első memoárjában Dugard bírálta a feltételes szabadlábra helyezési ügynököket, amiért nem voltak elég kíváncsiak ahhoz, hogy sokkal korábban felfedezzék őt, megkímélve őt a 18 évig tartó kínzástól. Miután nyilvánosságra kerültek ezek a mulasztások, az állami feltételes szabadlábra helyezési rendszer átdolgozta a gyakorlatát, és az állam 20 millió dolláros kártérítést fizetett Dugardnak, amiért többször is elmulasztották, hogy hamarabb megtalálják.
De tágabb értelemben Dugard története reményt adott más családoknak, akik még mindig keresik eltűnt szeretteiket. Néhány évvel azután, hogy Dugard kiszabadult, az 53 éves Ariel Castrót letartóztatták Clevelandben, miután kiderült, hogy 2002 és 2004 között három nőt – Amanda Berry, Georgina DeJesus és Michelle Knight – elrabolt és fogva tartott, majd 2013-as kiszabadulásukig fogva tartotta őket.
Elkötelezte magát, hogy másokon is segítsen, mint ő
Stroud, aki jelenleg a Concord rendőrség őrmestere, rendészeti pályafutásának utolsó évében, azt mondja, Dugard története továbbra sem hagyja nyugodni.
“Már korán láttam ezt az erőt” – mondta. “Kétségtelenül ő a legbátrabb, legpozitívabb és legkitartóbb ember, akivel valaha találkoztam. A megpróbáltatásai a legtöbb embert összetörték volna, de Jaycee-t nem.”
Dugard elmondta, hogy büszke arra, amit az elmúlt évtizedben elért, mióta túléléstörténete világhírnévre tett szert. Mindkét lányát főiskolára küldte. Beutazta a világot, és előadásokat tartott a Yale-en és a Harvardon. Két bestseller memoárt írt. Jelenleg a kertjének ápolása, valamint Cowboy nevű lovának lovaglása és gondozása a mindennapi elfoglaltsága.
A jövőre nézve azt mondja, elsődleges célja, hogy tovább építse a JAYC Alapítványt, amely már több száz emberrablás, szexuális erőszak és más traumák áldozatainak segített vagy tartott workshopokat, valamint azoknak a rendfenntartóknak, akik gyakran elsőként reagálnak ezekre az esetekre. Számára az alapítvány első adománygyűjtő jótékonysági estje, amelyet a jövő hónapban terveznek Sonoma megyében, jelentős mérföldkőnek számít.
“Több ember figyelmét kell felhívnunk arra, hogy a terápia rendben van. Nem baj, ha segítséget kérsz, nem kell egyedül végigcsinálnod” – mondta. “Többet akarunk tenni Sonoma megyében, ahol az összes gyógyulásomat végeztem, és ez az adománygyűjtés remélhetőleg segít abban, hogy még több embernek nyújtsunk állatasszisztált terápiát, számukra ingyenes vagy alacsony költséggel.”
“Fontos számomra, hogy folytassam, és lássam, hány életet tudunk még megérinteni.”
JAYC Alapítvány jótékonysági estje
A Jaycee Dugard által alapított JAYC Alapítványt támogató adománygyűjtő estet szeptember 28-án 18 órától 22 óráig tartják a Kunde Pincészetben a Sonoma megyei Kenwoodban. Az eseményen élő és néma aukcióra, élőzenére és Dugard főelőadására kerül sor.
Az eseményről további információk a jaycfoundationevent.org oldalon találhatók.
A JAYC Alapítványról további információk a thejaycfoundation.org oldalon találhatók.