Egyensúlyzavarok – Nemzeti Szédülés és Egyensúly Központ

Egyensúlyzavarok

Mi az egyensúlyzavar?

Az egyensúlyzavar olyan zavar, amely miatt az egyén bizonytalannak, szédelgőnek, szédelgőnek érzi magát, vagy olyan érzése van, hogy mozog, pörög vagy lebeg. A belső fülünkben található szerv, a labirintus, fontos része a vestibuláris (egyensúlyi) rendszerünknek. A labirintus a test más rendszereivel, például a látó (szem) és a csontrendszerrel (csontok és ízületek) kölcsönhatásban van, hogy fenntartsa a test helyzetét. Ezek a rendszerek, valamint az agy és az idegrendszer az egyensúlyi problémák forrása lehet.

A labirintusban három struktúra található, amelyeket félkörös csatornáknak nevezünk, és amelyek tudatják velünk, ha forgó (körkörös) mozgásban vagyunk. A félkörös csatornák, a felső, a hátsó és a vízszintes, folyadékkal teltek, amelyet endolimfának nevezünk. A folyadék mozgása jelzi számunkra, ha mozgunk. A félkörös csatornáknak, valamint a látó- és a vázrendszereknek sajátos funkciói vannak, amelyek meghatározzák az egyén tájékozódását. Az előcsarnok a belső fülnek az a régiója, ahol a félkörös csatornák összefutnak, közel a csigahártyához (a hallószervhez). A vestibuláris rendszer a látórendszerrel együttműködve tartja fókuszban a tárgyakat, amikor a fej mozog. Az ízületi és izomreceptorok szintén fontosak az egyensúly fenntartásában. Az agy fogadja, értelmezi és feldolgozza az ezektől a rendszerektől származó, az egyensúlyunkat szabályozó információkat.

Hogyan működik az egyensúlyrendszer?

A folyadék (endolimfa) mozgása a félkörös csatornákban jelzi az agynak a fej forgásának irányát és sebességét, például amikor fel-le bólintunk a fejünkkel, vagy amikor jobbról balra nézünk. Minden félkörös csatornának van egy dudoros vége vagy megnagyobbodott része, az úgynevezett cupula, amely szőrsejteket tartalmaz. A fej forgása a folyadék áramlását okozza, ami viszont a kocsonyás cupulába ágyazott szőrsejtek felső részének elmozdulását okozza.

A vestibuláris rendszer részét képező két másik szerv az utricle és a saccula. Ezeket otolitikus szerveknek nevezik, és a lineáris gyorsulás, vagyis az egyenes vonalú mozgás érzékeléséért felelősek. Az otolitikus szervek szőrsejtjeit egy kocsonyaszerű réteg borítja, amely apró kalciumkristályokkal, az úgynevezett otoconiával van kirakva. Amikor a fejet megdöntjük vagy a testhelyzetet megváltoztatjuk a gravitációhoz képest, a kristályok elmozdulása a szőrsejtek elhajlását okozza.

Az egyensúlyrendszer a látó- és a vázrendszerrel (az izmokkal és az ízületekkel és azok érzékelőivel) együttműködve tartja fenn a tájékozódást vagy az egyensúlyt. Az agyba például vizuális jeleket küldenek arról, hogy a test milyen helyzetben van a környezetéhez képest. Ezeket a jeleket az agy feldolgozza, és összehasonlítja a vestibuláris és a vázrendszerből származó információkkal. A vizuális és a vestibuláris rendszer közötti kölcsönhatás példáját vestibuláris-okuláris reflexnek nevezzük. A nystagmus (akaratlan ritmikus szemmozgás), amely akkor lép fel, amikor egy személyt megpörgetnek, majd hirtelen megáll, a vestibuláris-okuláris reflex egyik példája. A nystagmus az alapja a legtöbb diagnosztikai vizsgálat mérésének. Az intenzitás és az iránya kulcsfontosságú összetevők a különböző szédülés- és egyensúlyi állapotok megkülönböztetésében.

Melyek az egyensúly/szédülés zavarának tünetei?

Ha az egyensúly sérül, az egyénnek nehézséget okoz a tájékozódás fenntartása. Az egyén például tapasztalhatja a “szoba forgását”, és előfordulhat, hogy nem tud tántorgás nélkül járni, vagy még felkelni sem tud. Néhány tünet, amit az egyensúlyzavarban szenvedő személy tapasztalhat:

• Szédülés vagy vertigo (forgás)
• Elesés vagy az esés érzése
• Szédülés vagy szédülés érzése
• Vizuális homályosság
• Diszorientáltság

Egyéneknél előfordulhat még hányinger és hányás, hasmenés, ájulás, szívritmus- és vérnyomásváltozás, félelem, szorongás vagy pánik. E tünetek némelyikét az utazási betegség okozza, amely egyensúlyzavar miatt alakulhat ki. A tünetekre adott reakciók közé tartozhat a fáradtság, a depresszió és a csökkent koncentráció. A tünetek rövid idő alatt megjelenhetnek és eltűnhetnek, vagy hosszabb ideig tarthatnak.

Mi okozza az egyensúlyzavart/szédülést?

Fertőzések (vírusos vagy bakteriális), fejsérülés, a belső fület vagy az agyat érintő vérkeringési zavarok, bizonyos gyógyszerek és az öregedés megváltoztathatják egyensúlyrendszerünket, és egyensúlyzavart eredményezhetnek. Azoknál az egyéneknél, akiknek betegségei, agyi rendellenességei vagy a látó- vagy csontrendszer sérülései vannak, mint például a szemizmok kiegyensúlyozatlansága és az ízületi gyulladás, szintén egyensúlyzavarok jelentkezhetnek. A mozgásérzetről az agyba érkező jelek ütközése okozhat mozgásbetegséget (például amikor az egyén autóban ülve próbál olvasni). Az utazási betegség néhány tünete a szédülés, izzadás, hányinger, hányás és általános rossz közérzet.

Az egyensúlyzavarok négy terület bármelyikének problémájából adódhatnak:

• Perifériás vestibularis zavar, a labirintusban fellépő zavar
• Centrális vestibularis zavar, az agyban vagy az azt összekötő idegekben fellépő probléma
• Szisztémás zavar, a testen a fejen és az agyon kívül fellépő probléma
• Vaszkuláris zavar, vagy véráramlási problémák

Melyek a gyakori egyensúlyzavarok?

Benignus paroxizmális helyzeti szédülés (BPPV)
Rövid ideig tartó, intenzív szédülésérzés, amely a fej meghatározott helyzetváltozása miatt jelentkezik. Az egyén BPPV-t tapasztalhat, amikor reggel az ágyból való felkeléskor balra vagy jobbra fordul, vagy amikor felnéz egy tárgyra egy magas polcon. A BPPV oka nem ismert, bár belsőfül-fertőzés, fejsérülés vagy öregedés okozhatja.

Labyrinthitis
A belső fül fertőzése vagy gyulladása, amely szédülést és egyensúlyvesztést okoz.

Ménière-kór
Belsőfül folyadékkal járó egyensúlyzavar, amely szédüléses epizódokat, ingadozó halláscsökkenést, fülzúgást (fülcsengés vagy fülzúgás) és teltségérzetet okoz a fülben. A Ménière-kór oka ismeretlen.

Vestibularis neuronitis
A vestibularis ideg fertőzése, általában vírusos.

Perilymph fistula
A belsőfül folyadék szivárgása a középfülbe. Előfordulhat fejsérülés, fizikai megterhelés után, vagy ritkán ismert ok nélkül.

Hogyan diagnosztizálják az egyensúlyzavarokat?

Az egyensúlyzavarok diagnosztizálása bonyolult, mert sokféle egyensúlyzavar létezik, és mert más betegségek, például fülgyulladás, vérnyomásváltozás, egyes látási problémák és egyes gyógyszerek is hozzájárulhatnak az egyensúlyzavarhoz. A szédülést tapasztaló személynek orvoshoz kell fordulnia értékelés céljából.

A háziorvos kérheti egy szakklinika, például az NDBC véleményét az egyensúlyzavar értékeléséhez. Az NDBC egy olyan klinika, amely a fül betegségeinek és rendellenességeinek diagnosztizálására specializálódott, és szakterülete az egyensúlyzavarok. Általában részletes kórtörténetet vesznek fel és fizikális vizsgálatot végeznek, hogy megkezdjék az egyensúlyzavar lehetséges okainak kiválogatását. Az orvos vizsgálatokat kérhet az egyensúlyzavar okának és mértékének felméréséhez. A szükséges vizsgálatok fajtái a beteg tünetei és egészségi állapota alapján változnak. Mivel nagyon sok változó van, nem minden betegnél lesz szükség minden vizsgálatra.

A diagnosztikai vizsgálatok közül néhány példa a hallásvizsgálatra, a videonystagmográfiára (VNG – a vestibuláris rendszer vizsgálata) vagy a fej és az agy képalkotó vizsgálatára. A kalorikus vizsgálatot a VNG részeként is el lehet végezni. Ebben a vizsgálatban mindkét fület egyszerre egy-egy füllel meleg, majd hideg levegővel vagy vízzel ingerlik; az ingerek hatására kialakuló nisztagmus mértékét mérik. A gyenge nystagmus vagy a nystagmus hiánya belsőfül-rendellenességre utalhat. A vestibuláris és egyensúlyi rendszer másik vizsgálata a számítógépes dinamikus poszturográfia (CDP). Ennek során az egyénnek egy speciális, mozgásra képes platformon kell állnia egy ellenőrzött vizuális környezetben; a test kilengését a platform és/vagy a vizuális környezet mozgására reagálva rögzítik.

Hogyan kezelik az egyensúlyzavarokat?

Az egyensúlyzavarok kezelésére különböző lehetőségek vannak. Az egyik lehetőség az egyensúlyzavarhoz esetleg hozzájáruló betegség vagy rendellenesség, például fülgyulladás, stroke vagy sclerosis multiplex kezelése. Az egyéni kezelés változó, és a tünetek, a kórtörténet, az általános egészségi állapot, az orvosi vizsgálat és az orvosi vizsgálatok eredményei alapján történik. Egy másik kezelési lehetőség az egyensúlyt átképző gyakorlatok, az úgynevezett vestibuláris rehabilitáció. Ezek az egyensúlyozási programok kifejezetten a beteg számára kifejlesztett gyakorlatokat alkalmaznak, beleértve a fej és a test mozgását is. A terápia ezen formája vélhetően elősegíti a rendellenesség kompenzálását, és a legtöbb beteg esetében igen hatékonynak bizonyult. A vestibularis rehabilitációs programokat, amelyeket egyesek egyensúlyi programoknak neveznek, olyan szakemberek végzik, akik ismerik és megértik a vestibularis rendszert és annak a test más rendszereivel való kapcsolatát. A vestibuláris rehabilitációról és annak hatékonyságáról bővebb információért lásd honlapunk vestibuláris rehabilitáció rovatát. Ott rengeteg információt talál az egyensúlyozási programokról.

A Ménière-kórral diagnosztizált emberek számára az étrendi változtatások, például a nátriumbevitel csökkentése segíthet. Egyesek számára hasznos lehet az alkohol, a koffein csökkentése és/vagy a nikotin kerülése. A Ménière-kór kezelésére néhány aminoglikozid antibiotikumot, például a gentamicint és a streptomicint alkalmazzák. A szisztémás sztreptomicin (injekcióban adva) és a helyi gentamicin (közvetlenül a belső fülre adva) azért hasznos, mert képesek az egyensúlyrendszer szőrsejtjeire hatni. A gentamicin azonban a cochlea szőrsejtjeit is érintheti, és halláscsökkenést okozhat. Azokban az esetekben, amelyek nem reagálnak a gyógyszeres kezelésre, műtétre lehet szükség.

Hogyan segíthetek orvosomnak a diagnózis felállításában?

Az alábbi lépésekkel segítheti orvosát a diagnózis és a kezelési terv felállításában.

• Hozza el orvosának a tünetek írásos listáját
• Hozza el orvosának az egyensúlyzavarok kezelésére jelenleg alkalmazott gyógyszerek listáját
• Legyen pontos, amikor leírja orvosának a tünetek jellegét. Például írja le, hogyan, mikor és hol tapasztalja a szédülést.

Végül ne felejtse el leírni az orvosától kapott utasításokat vagy tanácsokat.

Ezeknek az információknak egy része a www.nidcd.nih.gov jóvoltából.