El Mariachi (1992)

A független mozi szívében Robert Rodriguez merész és kifejező első filmje. Bár később még számos modern kori klasszikussal ajándékozott meg minket, ez az a film, amely beindította a karrierjét. Mexikó egyik zord városába érkezik egy csavargó, aki készen áll arra, hogy új életet kezdjen, és a zenéjére koncentráljon. Hamarosan rájön, hogy ez nagyon nehéz álom lesz, hiszen amint beteszi a lábát a városba, összetévesztik egy Azul nevű gyilkos bűnözővel. Azul a pénzére pályázik, amit Moco (a főnök) nem fizetett ki neki. Moco megpróbálja megöletni Azult, de ez nehézségekbe ütközik, amikor a férfi egy fegyverekkel teli gitártáskát visz magával. Több lövöldözés, robbanás és egy nővel való szerelem után, amely a gitárosnak az első igazi fellépését biztosítja, hősünk az életét mások kegyelmére bízza. Ekkor születik újjá a mi Mariachink.
Rodriguez eddigi legjobb rendezését adja. Talán a pénzhiány vagy az intenzíven zord jelenetek miatt, de ez a film segített ráébredni, miért is olyan csodálatos a mozi. Ez a tökéletes történet a kis halról, aki nagy nyomot hagy egy nagy tóban. Rodriguez minden erőforrást megragad, amit csak tud, és újjáépíti a téves személyazonosság klasszikus koncepcióját. A gyors képkockás fényképezéssel és a kameraállások érdekes megválasztásával egy egyszerű történetet vesz elő, és legendát épít belőle. Élvezettel néztem meg ezt a filmet, mert bár mindössze egyszerű 7000 dollárból készült, a produkció nem tűnik olcsónak. Láttam már olyan hollywoodi blockbustereket, amelyek úgy néztek ki, mintha jobban elherdálták volna a pénzt, mint Rodriguez tette. Egyszerűen lenyűgözött a film és a történet minősége, hogy hirtelen úgy éreztem, teljesen belemerültem a történetbe.
A történet az, ami az egész film alatt soha nem akad meg. Általában, amikor a költségvetésből kevesebbet költenek, a film egy szegmense szenved. Néha a karakterfejlődés, máskor a történet. Ebben a filmben semmi sem marad el. Van bőven erőszak (az akciórajongóknak), némi erőteljes dráma (az álmaival való foglalkozás), és némi vígjáték, ami miatt fülig vigyorogni fogsz. Azáltal, hogy ez az erős egyensúly megvan, hősünk a legnagyobb magabiztossággal lép elő, gonosztevőnk ördögien gonosznak tűnik, és ezért a puszta öröm pillanataiba vezet, folyamatosan kíváncsiak vagyunk, mi fog történni legközelebb. Mindenkinek drukkoltam ebben a filmben, mert mindenkinek éreztem valamit. Csak Rodriguez gondos szemével és művészi irányításával sikerült ilyen bravúrt véghezvinni.
Nem tudok semmi negatívumot mondani erről a filmről. Attól a pillanattól kezdve, hogy az első teknősbéka átsétált a vásznon, egészen a legvégéig élveztem ennek a filmnek minden aspektusát. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, aki valaha is gondolt már arra, hogy filmet készítsen, de aggódott a költségvetés miatt. Ajánlom ezt a filmet mindenkinek, aki szereti a jó történetet, a lenyűgöző akciót és a karaktereket, akik szó szerint úgy ugranak ki a vászonról, mint a képregényhősök.
Besorolás: ***** out of *****