Elemi

A báriumot először Sir Humphry Davy angol kémikus izolálta 1808-ban, olvadt bariát (BaO) elektrolízisével. A bárium a természetben sohasem fordul elő szabadon, mivel a levegő oxigénjével bárium-oxidot (BaO), vízzel pedig bárium-hidroxidot (Ba(OH)2) és hidrogéngázt (H2) képezve reagál. A bárium leggyakrabban a bariit (BaSO4) és a witherit (BaCO3) ásványként fordul elő, és elsősorban a bárium-klorid (BaCl2) elektrolízisével állítják elő.

A báriumot getterként használják, olyan anyagként, amely összekapcsolódik a nyomgázokkal és eltávolítja azokat a vákuumcsövekből.

A bárium-szulfát (BaSO4), egy gyakori báriumvegyület, amelyet gumi, műanyagok és gyanták töltőanyagaként használnak. Cink-oxiddal (ZnO) kombinálva litofon néven ismert fehér pigmentet, vagy nátrium-szulfáttal (Na2SO4) egy másik fehér pigmentet, a blanc fixe-t lehet előállítani. A tisztátalan bárium-szulfátból készült kövek fény hatására izzanak, és akár hat évig is világítanak a sötétben, ha szén jelenlétében intenzíven hevítik őket. Ezeket a bolognai kövekként ismert köveket az 1500-as évek elején fedezték fel az olaszországi Bologna közelében, és az alkimisták úgy gondolták, hogy mágikus tulajdonságokkal rendelkeznek. Bár minden báriumvegyület mérgező, a bárium-szulfát biztonságosan lenyelhető, mivel nem oldódik vízben. A röntgensugarakat is jól elnyeli, és lenyelve a bélrendszerről röntgenfelvételek készíthetők belőle.

A másik gyakori báriumvegyületet, a bárium-karbonátot (BaCO3) kerámiák és egyes üvegtípusok előállításához használják. Az olajkutak fúrásánál használt agyagiszapok egyik összetevője. A bárium-karbonátot egyes kémiai oldatok tisztítására használják, és ez az elsődleges alapanyag más báriumvegyületek előállításához.

A bárium számos más hasznos vegyületet alkot. A bárium-nitrát (Ba(NO3)2) élénkzöld színnel ég, és jelzőfényekben és tűzijátékokban használják. A bárium-kloridot (BaCl) vízlágyítóként használják. A bárium-oxid (BaO) könnyen elnyeli a nedvességet, és szárítószerként használják. A bárium-peroxid (BaO2) vízzel keverve hidrogén-peroxidot (H2O2) képez, és fehérítőszerként használják, amely nedves állapotban aktiválódik. A bárium-titanátot (BaTiO3) dielektromos anyagként használják kondenzátorokban. A bárium-ferritet (BaO-6Fe2O3) mágnesek készítésére használják.

A bárium-137m, a cézium-137 bomlásával keletkező bárium radioaktív formája viszonylag rövid felezési idővel rendelkezik, és gyakran használják középiskolai és főiskolai fizika felezési idő meghatározási kísérletekben.