Elemi elem

Bár a cinkvegyületeket már legalább 2500 éve használják a sárgaréz előállításához, a cinket csak jóval később ismerték el önálló elemként. Fémes cinket először Indiában állítottak elő valamikor az 1400-as években az ásványi kalamin (ZnCO3) gyapjúval való hevítésével. A cinket 1746-ban Andreas Sigismund Marggraf fedezte fel újra kalamin faszénnel való hevítésével. Ma a legtöbb cinket vizes cink-szulfát (ZnSO4) elektrolízisével állítják elő.

A ma előállított fémes cink nagyjából egyharmadát a galvanizálásnak nevezett eljárás során használják fel. A galvanizálás során egy korróziónak kitett tárgyat, például egy vasszöget, cink védőréteggel látnak el. A cinket fel lehet vinni a tárgyra olvasztott cink tócsába mártva, de leggyakrabban galvanizálási eljárással viszik fel. A katódvédelmi rendszerekben áldozati cinkanódokat használnak, hogy megvédjék a kitett vasat a korróziótól. A fémes cinket szárazelemek, tetőburkolatok és öntvények készítésére is használják.

A cinket számos hasznos ötvözet előállítására használják. A cink ötvözete, amely 55-95% és 95% közötti réztartalmú cinkötvözet, valószínűleg a legismertebb cinkötvözet. A sárgaréz először körülbelül 2500 évvel ezelőtt került felhasználásra, és széles körben használták az ókori rómaiak, akik olyan dolgokat készítettek belőle, mint az érmék, vízforralók és dísztárgyak. A sárgaréz ma is használatos, különösen a hangszerekben, csavarokban és más, a korróziónak ellenálló hardverekben. A cinket ólommal és ónnal ötvözve forraszanyagot készítenek, egy viszonylag alacsony olvadáspontú fémet, amelyet elektromos alkatrészek, csövek és más fémtárgyak összekapcsolására használnak. A Prestal®, egy 78% cinket és 22% alumíniumot tartalmazó ötvözet, egy furcsa anyag, amely majdnem olyan erős, mint az acél, de olyan könnyen formázható, mint a műanyag. A nikkelezüst, az írógépfém, a rugós sárgaréz és a német ezüst további gyakori cinkötvözetek.

A cink-oxid (ZnO), egy gyakori cinkvegyület, akkor képződik, amikor a fémes cink levegőnek van kitéve, és egy védőréteget képez, amely megvédi a fém többi részét. A cink-oxidot többek között festékekben, egyes gumitermékekben, kozmetikumokban, gyógyszerekben, műanyagokban, nyomdafestékekben, szappanokban és akkumulátorokban használják. A cink-szulfid (ZnS), egy másik cinkvegyület, világít, ha ultraibolya fény, röntgensugárzás vagy elektronok érik, és világító óra számlapok, televíziós képernyők és fénycsövek előállítására használják. A cink-klorid (ZnCl2) egy másik cinkvegyület, amelyet a fa rothadástól és rovaroktól való védelmére használnak.