Eljött az első hajókon: A kapitalizmus Amerikában

“A kapitalizmus az első hajókon jött.”
-Carl N. Degler, Out of Our Past

Egyetlen nemzet sem volt piacorientáltabb keletkezése és későbbi történelme során, mint az Amerikai Egyesült Államok. Maga az ország letelepedése az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánon át egészen Alaszkáig és Hawaiiig egyetlen hosszú vállalkozói kaland volt. Még napjainkig is valószínűleg több amerikai szerzett vagyont az ingatlanok értéknövekedéséből, mint bármely más forrásból. A föld azonban csak a kiindulópontja az amerikai kapitalizmus korszakos drámájának. Ez a történet, összehasonlítva az összes többi nagy ország hosszú távú üzleti történetével, az intenzív és szüntelen verseny története volt. Az amerikaiak kitartóan hajlandónak mutatkoztak arra, hogy viszonylag kevés habozással kövessék a piaci erőket.

Az első években az amerikaiak föld iránti mohó étvágya az európai nélkülözésből fakadt, amely az Újvilág lehetőségeivel szembesült. Az évszázadok óta felhalmozott kereslet hirtelen bőséges kínálattal találkozott. A telepesek egyre nagyobb területre való éhsége könyörtelenül nyugat felé hajtotta őket, ahol olyan farmokat és tanyákat hozhattak létre, amelyeket maguk is birtokolhattak. Ez volt az amerikai álom a maga legkorábbi formájában, és az álmot megélő emberek számára ez az álom a kétélű hitetlenség auráját hordozta. Nemcsak a saját szerencséjüket, hanem azt a fáradságos munkát is hitetlenkedve fogadták, amit ennek kihasználása megkövetelt.

A gyarmati időszaktól kezdve a korai nemzeti éveken át egészen a tizenkilencedik századig minden elérhetőnek tűnt az új országban. Hatalmas, korlátlannak tűnő földterületeket ajándékozott el a kormány, vagy adott el ellenállhatatlanul alacsony áron. A legjobb földek megszerzése érdekében sem az első telepesek, sem a határokat átszelő úttörők nem éreztek különösebb lelkiismeret-furdalást az indián őslakosok vagy egymástól való megfosztástól. Néha egyenesen gyilkossághoz folyamodtak. A nyugati mozgás egy nagy eposzt alkotott, de részleteiben nem volt szép történet.

A korai amerikai történelemben tékozló bőségben állt rendelkezésre föld, de ez csak egyike a klasszikus gazdasági “termelési tényezőknek”. A többi a munkaerő, a tőke és a vállalkozói szellem. Amint e könyv korábbi fejezetei megmutatták, a modern kapitalizmus ezt a négy tényezőt a gazdasági élet lebonyolítására szolgáló operatív rendszerekbe olvasztja, leginkább az üzleti társaságok zseniális eszközén keresztül.

Már több millió társaság működik ma az Egyesült Államokban, és a nemzet hivatalos születésekor, 1776-ban még csak egy maroknyi létezett. Az eszköz csak a tizenkilencedik század közepén vált az amerikai gazdaság szerves részévé, de valójában már 250 évvel korábban is jelen volt a megalakuláskor. 1607-ben a Jamestownba érkező telepesek a londoni Virginia Társaság alapítólevele alapján érkeztek. A puritánok 1630-ban alapították meg Bostont egy másik angol társaság, a Massachusetts Bay Company égisze alatt.

A Virginia Company tulajdonosai hamarosan elsősorban a dohányból származó bevételekben voltak érdekeltek. A Massachusetts Bay Company tagjait kevésbé érdekelte a profit, mint az, hogy létrehozzák azt, amit vezetőjük, John Winthrop “City upon a Hill”-nek nevezett. Az egész emberiség számára demonstrálni akarták a tiszta keresztény életmód erényeit. Ha a közöttük lévő puritán kereskedők közül néhányan mérsékelten gazdagok lettek, az Isten kegyelmének jele lehetett, mindaddig, amíg a vásárlókat nem verték át, vagy nem számlázták túl. Az erényes haszonszerzés és a kárhozatos kapzsiság közötti határvonal akkor is elmosódott, ahogyan ma is az. A puritánok azonban félreérthetetlenül kapitalista gondolkodásúak voltak.

Mint ahogy William Penn és a Barátok Közössége is. Mivel Angliában vallási meggyőződésük miatt üldözték őket, 1681-ben királyi földhöz jutottak Amerikában, és új gyarmatukat vallási és kereskedelmi elvek alapján egyaránt fejlesztették. A pennsylvaniai kvéker kereskedők virágzó nemzetközi kereskedőkké váltak. Az új-angliai puritán kereskedőkhöz hasonlóan családi és vallási kapcsolataikat arra használták fel, hogy nagy távolságokra kiterjedő, megbízható kapcsolatok szoros hálózatát alakítsák ki. A hiteles üzleti kötelezettségvállalásoknak ez a fajta rendszere az erős gazdasági fejlődés egyik alapvető feltétele. Napjainkban a legtöbb kapitalista gazdaságban a kormányok által bíróságokon keresztül kikényszerített szerződések bonyolult jogába ágyazódik.

Az Újvilág benépesítésében fontos szerepet játszó másik angol vállalat az Afrikai Királyi Társaság volt. Ez az 1672-ben alapított társaság jelentős, bár nem domináns szerepet vállalt a rabszolga-kereskedelemben. A részvényesek hasznára Afrikából akaratuk ellenére elhurcolt férfiak és nők tömegeit hozta a nyugati féltekére. Végül az Atlanti-óceán mindkét partján sok ezer fehér kereskedő és tengerész vett részt ebben a kereskedelemben, köztük több százan Massachusettsből és Rhode Islandről. Az Újvilágba szállított afrikaiak száma összesen mintegy 10 millió volt. Úti céljuk általában Brazília vagy a karibi cukorszigetek valamelyike volt, de mintegy 596 000, vagyis minden 17-ből körülbelül egy olyan területre került, amely az Egyesült Államok részévé vált.

1776-ban az eredeti Egyesült Államokat alkotó 13 gyarmat közel 170 évnyi brit gyarmati státusz után kikiáltotta függetlenségét. Az új ország 2,5 milliós lakossága már ekkor is bőségesen tartalmazott példákat a kapitalizmus sokarcúságára. Akkor is, mint ma, a kapitalizmus szolgálhatott megvetendő célokat, nemes célokat, vagy a kettő valamilyen keverékét.

Az elnyomott rabszolgák és a szabad farmerek és vállalkozók között nagyszámú fehér ember állt, akik szerződéses szolgaként érkeztek Amerikába. A forradalom előtti fehér bevándorlók fele-kétharmada ilyen feltételekkel érkezett. Főleg Angliából, de Skóciából, Írországból és Németországból is özönlöttek Amerikába. (A németek általában családi csoportokban érkeztek, a többiek egyedülálló felnőttként.) Néhányukat elrabolták és erőszakkal vitték hajóra, de a legtöbben önként tették meg az utat. Négy-hét évnyi munkát cseréltek az Újvilágba való eljutásért.

A kapitalizmus tehát valóban megjelent az első hajókon, méghozzá sokféle formában: törvényes kereskedelem, a vallásszabadság törvényes fedezete, a rabszolga-kereskedelem és az egyének által Amerikába szóló jegyért cserélt munka. Ezek közül a példák közül azonban egyik sem képviselte a modern kapitalizmust. Kevés közük volt az első ipari forradalomhoz, nemhogy a másodikhoz vagy a harmadikhoz. Mindegyik a mezőgazdaságot, a kereskedelmet és a kereskedelmet érintette, nem pedig a technológiát és a gyártást. De mindegyik tartalmazta a kapitalizmus erőteljes elemeit, és ez a nemzet jövője szempontjából jelentősnek bizonyult.

A szerkesztő megjegyzése: Thomas McCraw 2012-ben halt meg.