Elk

A szarvas (Cervus elaphus canadensis), más néven wapiti, a gímszarvas (Cervus elaphus) legnagyobb és legfejlettebb alfaja, Észak-Amerikában és Közép-Ázsia magas hegységeiben található. A szarvasfélék (Artiodactyla) rendjébe, a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozik. A legújabb genetikai vizsgálatok szerint a “gímszarvas” három faj lehet: az európai gímszarvas, a tibeti-nyugat-kínai gímszarvas és a szarvas.

elk
elk

Szarvas (Cervus elaphus canadensis).

MONGO

Vizsgálja meg a különböző változásokat, amelyeken a szarvas bundája télről nyárra, illetve a szoptató borjúktól a felnőttekig, amelyek végül elválnak, hogy új csordák's coat from winter to summer and from nursing calves to adults who eventually separate to form new herds

Vizsgáljuk meg a szarvas szőrzetének különböző változásait télről nyárra és a borjak szoptatásától a felnőtt egyedekig, amelyek végül új csordákat alkotnak

Az amerikai szarvas (Cervus elaphus canadensis) a réteken legelészik. A szoptató borjak idővel saját csordát alkotnak.

Encyclopædia Britannica, Inc.See all videos for this article

A szarvas szó az ősi germán “szarvas” vagy “szarvas” jelentésű gyökszóból származik. Európában a jávorszarvas a jávorszarvas általános elnevezése. A 16. századi Virginiában az angol telepesek a nevet a gímszarvas őshonos alfajára alkalmazták, és ez a név Új-Angliában is elterjedt. Egy másik elnevezés, a wapiti (“fehér szarvas” shawnee nyelven) a bika szarvas világos szőrzetéről származik. Bár kevésbé félreérthető, mint a szarvas, a wapiti sosem vált népszerűvé, és Észak-Amerikában ma a szarvas a szilárdan elfogadott tulajdonnév. Ázsiában a jávorszarvast a perzsa gímszarvassal együtt a mongol maral névvel illetik.

Az albertai nagy hím jávorszarvasokat méretben csak a jávorszarvas haladja meg, a tél elején átlagosan 380 kg-ot (840 fontot) nyomnak. A testtömeg jelentősen változik a populációkon belül és a populációk között, és délről észak felé növekszik. A kivételes bikák tömege meghaladja az 500 kg-ot (1100 font); a dél-kaliforniai bikák átlagosan körülbelül 110 kg-ot (240 font) nyomnak. Más gímszarvasokkal összehasonlítva a nőstény szarvasbikák külső megjelenésükben és testtömegükben jobban hasonlítanak a bikákra. Télen minden szarvasnak jól fejlett, sötét nyaksörénye van, amely éles kontrasztot alkot a barnásbarna vagy világosbarna testszínnel.

Egy hím amerikai szarvas (Cervus elaphus canadensis) a Yellowstone Nemzeti Parkban, Wyoming, U.S.
A male American elk (Cervus elaphus canadensis) in Yellowstone National Park, Wyoming, U.S.

age fotostock/SuperStock

Elk are classic red deer in their biology. However, they are more highly adapted to life in open plains, to grazing, and to cold, long winters. They evolved as fast endurance runners that are very difficult to catch even with the best of horses, particularly in broken terrain. Nevertheless, they get their chief protection from predators by forming large groups.

Male elk (Cervus elaphus canadensis).
Male elk (Cervus elaphus canadensis).

Alan Carey

Get a Britannica Premium subscription and gain access to exclusive content. Subscribe Now

A szarvasok vemhességi ideje az európai gímszarvashoz képest hosszabb (255 nap, szemben az európai gímszarvas 235 napjával), és a bikák tovább tartják meg az agancsukat (körülbelül 185 nap, szemben az európai gímszarvas 150 vagy annál kevesebb napjával). Ázsiában a szarvasok a Külső-Mongólia, Dél-Szibéria, valamint az Altaj és a Tien-Shan hegység magas fennsíkjain található hideg gyepekre korlátozódnak, míg a primitívebb gímszarvas alfajok a völgytalpakon és a hegyvidéki erdőkben élnek. Észak-Amerikában, a konkurens gímszarvasoktól mentesen, a jávorszarvas a Yukontól Észak-Mexikóig és a Vancouver-szigettől Pennsylvaniáig változatos élőhelyeken fordul elő. A csendes-óceáni partvidék tűlevelű esőerdeiben, prérikben, nyárfás parkokban, lombhullató síkságokon, keleti lombhullató erdőkben, a Sziklás-hegységben és Kalifornia egykor mocsaras völgyeiben élnek. A jávorszarvasok kerülik a sivatagokat, a boreális erdőket és a tundrát. Széles elterjedésük miatt a különböző észak-amerikai régiókból származó jávorszarvasok mérete és agancsnövekedése jelentősen eltérhet egymástól. A jávorszarvasok azonban genetikailag figyelemre méltóan homogének az egész elterjedési területükön, még az ázsiai populációkban is.

Hallgassuk meg a szarvasok kürtölő hangját.

Hallgasd a szarvas bégető hangját.

A szarvas bégető hangja.

NPS/Jay ElhardSee all videos for this article

Míg az észak-amerikai jávorszarvasok szőrzetének jegyei és hangja egységes, így ezek alapján nem lehet megkülönböztetni őket egyes ázsiai társaiktól, meglehetősen különböznek az ázsiai szarvasok más alfajaitól, mint például a mandzsu gímszarvas (Cervus elaphus xanthopygos) és a kis Alashan wapiti (C. elaphus alashanicus) Belső-Mongóliában. Ezeknek a primitív szarvasoknak kisebb a testük és az agancsuk, kevésbé feltűnő a szőrzetük és mélyebb a hangjuk, mint az észak-amerikai szarvasnak. Azonban minden hím szarvasnak, az amerikaiaknak és az ázsiaiaknak is, van egy magas hangú kürtölő hangjuk, amelyet az ivarzás idején használnak. Ez a hívás egy olyan hangi adaptáció, amelyet arra terveztek, hogy a hangot nagy távolságokra vigye át a nyílt tájakon. Ritkán a nőstények is kürtölnek.

A hím amerikai szarvas, vagy wapiti, felemeli a fejét, hogy megszólaljon.
A hím amerikai szarvas, vagy wapiti, felemeli a fejét, hogy megszólaljon.

Jeff Vanuga/Corbis Royalty-free

A szarvasok a régi szibériai jégkorszak állatvilágának részei, amelyek a Bering-földhídon átkeltek Alaszkába. Ott a rénszarvasokkal együtt jelentek meg több mint egymillió évvel ezelőtt, de a kontinens déli felén nem tudtak megtelepedni az őshonos nagytestű fauna jelenléte miatt. A grizzly medvével, a jávorszarvasokkal és az emberrel együtt csak azután jutott be Észak-Amerika alsó részébe Alaszkából, hogy a gleccserek visszahúzódtak, és a régi amerikai megafauna nagy része kihalt. A jávorszarvas ezután terjedt el az üres ökológiai rések némelyikében, és körülbelül 12 000 évvel ezelőtt a déli irányú terjedésüket a sivatagok állították meg.

A régészeti feljegyzések arra utalnak, hogy a jávorszarvas azután vált nagyon gazdaggá, hogy az európai betegségek a 16. században megtizedelték az amerikai őslakosok populációit, így jelentősen csökkent az emberi ragadozás. Az őslakosok a jávorszarvasokat inkább a bőrük és szertartási értékük, mint a húsuk miatt becsülték. Bár a 19. században a piaci vadászat majdnem kiirtotta őket, a szarvasokat széles körben visszatelepítették Észak-Amerikában, és ma már virágzik.

A szarvasokat 1909-ben telepítették be Új-Zélandra Fiordlandba, de az európai gímszarvasok kiszorították őket. Ez utóbbival ellentétben a szarvasok nem szóródtak szét, inkább a magasabban fekvő területeket választották. Európába is betelepítették őket abban a hiú reményben, hogy nagyobb agancsú gímszarvasokat hozhatnak létre. Bár ez a törekvés kudarcot vallott, és a szarvasok kipusztultak, az általuk magával hozott parazita, az óriás májférgesség (Fascioloides magna) megtelepedett az európai szarvasokban és haszonállatokban.

Az ázsiai szarvasfarmokon hagyományosan bársony agancs előállítására használták a szarvasokat, és ez a gyakorlat világszerte elterjedt. (A növő agancsokat vérrel átitatott bőr, az úgynevezett bársony borítja.) A bársony agancsokat levágják a bikák fejéről, és végül népi gyógyszerként dolgozzák fel.