Eredményeinek megértése

A DNS-vizsgálati jelentés a laboratóriumi DNS-vizsgálatok eredményeit tartalmazza, amelyek bizonyítékot szolgáltatnak az állítólagos családi kapcsolatra vonatkozóan. A következőkben röviden ismertetjük a számok jelentését (azaz az eredmény statisztikai bizonyosságát) és a DNS-vizsgálati jelentésben szereplő egyéb elemeket:

A laboratóriumi elemzés során az arctamponból izolált DNS-t vizsgálják, hogy megtalálják a kromoszómák bizonyos régióit, amelyekről ismert, hogy az egyes egyének között eltérő hosszúságúak. Huszonnégy ilyen területet vizsgálnak; minden egyes területet “lókusznak”, (“loci” – többes szám) neveznek. E 24 hely elemzése egy nagy populációban számos különböző méretű változatot mutatott ki, amelyek minden egyes helyhez kapcsolódnak. Egy DNS-szekvencia vagy gén változatait “alléloknak” nevezik. Ezeket a genetikai markereket használják a nagyszülők DNS-vizsgálataiban.

Mivel minden egyénnek minden kromoszómatípusból kettő van, minden szülőtől örökölt egyet, mindenkinek két allélja van minden lokuszon. Ez a két allél néha azonos (homozigóta), de általában nem egyforma (heterozigóta). A szülői DNS-vizsgálat során a laboratórium azonosítja az egyes lókuszokon található két allél hosszát.

A DNS-vizsgálati jelentésben, amelyet Ön kap, számok szerepelnek (az első oszlopban), amelyek a DNS-vizsgálatban részt vevő 21 lókusz mindegyikét jelzik.

DNS-teszt- Pozitív eredmények jelentése
DNS teszt - Negatív eredmény jelentés

A DNS-teszt jelentés “allél” feliratú oszlopai az egyes lókuszokon talált két allélt jelző számokat tartalmazzák (vagy egy számot, ha azonos méretűek).

Ha például egy gyermeknek két allélja van, amelyeket 12.1 és 18 allélként jelölnek, és ha az anyának 12.1 és 16 allélja van, akkor a gyermek a 12.1-es allélt örökölte az anyától. A gyermeknek a 18-as allélt az apjától kell örökölnie. A 18-as allél a “kötelező apai allél”. Általában az állítólagos apának rendelkeznie kell ezzel az alléllal, ha ő a gyermek biológiai apja.

A DNS-vizsgálatokban 20 különböző lókuszt használnak genetikai markerként, valamint egyet (Amelogenin) a DNS-mintát adó személy nemének megerősítésére. Ha az állítólagos apa nem rendelkezik minden vizsgált lókuszon a megfelelő alléllal, akkor általában nem lehet a biológiai szülő. Ha viszont rendelkezik vele, akkor ő lehet az apa. A “rokonsági indexet” (a jelentésben “közvetlen indexnek” nevezik) minden egyes lókuszra vonatkozóan olyan információk alapján számítják ki, mint például a férfi populáció azon része, amely az adott lókuszon a kötelező apai alléllal rendelkezik. Ezt az indexet minden egyes DNS-lókuszra vonatkozóan jelentik.

Ezután kiszámítják az összes vizsgált allél kombinált rokonsági (vagy “közvetlen”) indexét, amely a táblázat alatt jelenik meg. Ezt a számot a “rokonság valószínűségének” kiszámításához használják, ami annak százalékos valószínűségét jelenti, hogy az állítólagos apa alléljaival rendelkező férfi a gyermek biológiai szülője, összehasonlítva egy nem tesztelt, azonos fajú, nem rokon férfival. Ha az állítólagos apa DNS-e (bizonyos fokú matematikai bizonyossággal) megegyezik a gyermek DNS-ével, akkor a jelentés arra a következtetésre jut, hogy az állítólagos apa nem zárható ki a gyermek biológiai apjaként. Ha azonban a DNS nem egyezik, akkor a jelentés arra a következtetésre jut, hogy az állítólagos apa kizárható a gyermek biológiai apjaként.

* A DNS-vizsgálat során használt minden egyes lókusz a DNS építőelemeinek vagy “bázisainak” változó számú, ismétlődő rövid szekvenciájából áll. Ezeket röviden “A”-nak, “C”-nek, “T”-nek és “G”-nek nevezik. Egy példa egy ilyen egyszerű rövid ismétlődéseket tartalmazó természetes DNS-szekvenciára az ACGACGACGACG, azaz (ACG)4 lenne. Az egyes allélok azonban eltérő számú ismétlődéssel rendelkezhetnek, például (ACG)3 vagy (ACG)5 az (ACG)4 helyett, ami a DNS tisztításakor és a kémcsőben történő felerősítésekor eltérő hosszúságú fragmentumot eredményez. Ebben a példában az (ACG)3, (ACG)4 és (ACG)5 3 x 3, 4 x 3 és 5 x 3, azaz 9, 12 és 15 építőblokk-hosszúságú variáns allélokat kódolna. Mivel a DNS-elemző gépek csak egy egységnyi hosszváltozást érzékelnek, ezek a hosszkülönbségek könnyen megkülönböztethetők.