Európa és Észak-Közép-ÁzsiaSzürke farkas Canis lupus

Veszélyeztetett “mexikói farkas” alfaj (C.l.baileyi) – © Rurik List

Farkas Munkacsoport – A Farkas Munkacsoport (hivatalosan Farkas Szakcsoport) a farkasokkal foglalkozó szakértők nemzetközi szervezete. A farkasok védelmét érintő, belső jelentőségű ügyekben a kulcsfontosságú földrajzi területeken való együttműködés kiemelkedő fontosságú. A munkacsoport kulcsszerepet játszik ebben azáltal, hogy lehetővé teszi a természetvédelmi programok közös tervezését, a tapasztalatok, kutatások és publikációk cseréjét, valamint a világ minden tájékozott munkatársainak összegyűjtését.

Projektek

• A Wood River Wolf projekt, Idaho, USA
• Farkas-szarvas kutatás a minnesotai Superior Nemzeti Erdőben
• Kontextusfüggő tájak félelme a szürke farkassal
• A polgári tudomány felhasználása a Yellowstone-i farkasok jobb megértéséhez
• Himalájai farkasok projekt
• Canidák megőrzése a Gobi-Steppe ecosystem of Mongolia
• Project Coyote – Ranching with Wildlife
• Iberian Wolf Portuguese National Census
• Wind Farms & Iberian Wolf
• Coastal Wolf Ecology

Publications

• Letter addressing the proposed French wolf quota for 2021

Relevant Links

• Flickr: Wild Canids of the World
• 2018 IUCN Red List Assessment – Grey Wolf
• International Wolf Centre
• The Wolf Den: Wolf Pictures and Facts
• NOVA Online – Wild Wolves
• IUCN / SSC Large Carnivore Initiative for Europe
• Iberian Wolf – Wolves in Spain
• Sur la piste du loup/On the wolf track
• CSDL (Centro per lo Studio e la Documentazione sul Lupo)
• Defenders of Wildlife – Gray Wolf
• Wolves Ontario Project – An Earthroots Project

Reports / Papers

• 2004 Status Survey & Conservation Action Plan – Europe & North/Central Asia

Other Names

English: Grey Wolf, Arctic Wolf, Common Wolf, Gray Wolf, Mexican Wolf, Plains Wolf, Timber Wolf, Tundra Wolf, Wolf

French: Loup, Loup Gris, Loup Vulgaire

Spanish; Castilian: Lobo

Albanian: Ujku

Arabic: Dheeb, ????? ??????

Croatian: Vuk

Czech: Vlk

Estonian: Hunt

Finnish: Susi

German: Wolf

Greek, Modern: λ?κος

Hungarian: Farkas

Italian: Lupo

Latvian: Vilks

Lithuanian: Vilkas

Mongolian: Saaral Chono

Norwegian: Ulv

Polish: Wilk

Romanian: Lup

Russian: ????

Serbian: ???

Slovak: Vlk

Slovenian: Volk

Swedish: Varg

Turkish: Kurt

Ukrán: ????

Taxonómiai megjegyzések

Európában két alfaját ismerik el: C. l. signatus (Ibéria) és C. l. italicus (Olaszország, Franciaország és Svájc).
Ázsiában két alfaj ismert: C. l. pallipes (az ázsiai elterjedési terület nagy része Izraeltől Kínáig) és C. l. arabs (Arab-félsziget). Továbbá a himalájai farkasokat külön alfajként javasolták (C. l. chanco).
Észak-Amerikában gyakran öt alfajt ismernek el: C. l. arctos (sarkvidéki farkas), C. l. lycaon (keleti farkas), amelyet Chambers et al. (2012) külön fajnak tekint, C. l. nubilus (síkvidéki farkas), C. l. occidentalis (északnyugati farkas vagy északi fafarkas) és C. l. baileyi (mexikói farkas).
Megjegyezzük, hogy ez az értékelés Jackson et al. (2017) tanulmányát, amely a dingót, amelyet néha a szürke farkas (C. l. dingo) alfajának tekinti, egy háziállattól származó, elvadult kutyapopulációnak, tehát C. familiarisnak tekinti, az összes többi szabadon élő kutyával együtt.

Magyarázat

Eredetileg a szürke farkas volt a világ legszélesebb körben elterjedt emlőse. Mára Nyugat-Európa nagy részén, Mexikóban és az USA nagy részén kipusztult, és jelenlegi elterjedése korlátozottabb; a farkasok elsősorban, de nem kizárólag vadonban és távoli területeken fordulnak elő. Eredeti világméretű elterjedési területük körülbelül egyharmadára csökkent a szándékos üldözés miatt, amely a haszonállatok fosztogatására és az emberek elleni támadásoktól való félelemre vezethető vissza. Körülbelül 1970 óta a jogi védelem, a földhasználat megváltozása, a vidéki emberek városokba költözése és a növekvő zsákmányállat-állomány megállította a farkasállomány csökkenését, és elősegítette a természetes újratelepülést a farkasok elterjedési területének egy részén, valamint a visszatelepülést az USA három területén. A folyamatos veszélyek közé tartozik az emberekkel a haszonállatokért és a vadfajokért folytatott versengés, a lakosság túlzott aggodalma a farkasok fenyegetettségével és veszélyességével kapcsolatban, valamint az élőhelyek feldarabolódása, amelynek következtében a területek túlságosan kicsivé válnak a hosszú távon életképes populációk számára.
Noha a szürke farkas még mindig szembesül bizonyos veszélyekkel, viszonylag széles elterjedési területe és stabil populációs trendje azt jelenti, hogy a faj globális szinten nem, vagy csaknem nem felel meg a veszélyeztetettségi kategóriák egyik kritériumának sem. A globális populációt 200-250 ezer egyedre becsülik. Ezért a faj a legkevésbé aggályosnak minősül. Regionális szinten azonban több farkaspopuláció, például Európában, súlyosan veszélyeztetett (http://www.lcie.org).

Geográfiai elterjedési területre vonatkozó információk

A szürke farkas eredetileg a világ legelterjedtebb emlősállata volt, az egész északi féltekén élt az északi szélesség 15°-tól észak-Amerikában és az északi szélesség 12°-tól Indiában. Kihalt Nyugat-Európa nagy részén (Boitani 1995), Mexikóban és az USA nagy részén (Mech 1970), valamint Japánban. Jelenlegi elterjedése korlátozottabb: a farkasok elsősorban a vadonban és a távoli területeken fordulnak elő, különösen Kanadában, Alaszkában és az USA északi részén, Európában és Ázsiában az ÉSZ 75°-tól az ÉSZ 12°-ig (Mech és Boitani 2004), de előfordulnak az ember által uralt tájakon is, ahol elegendő a zsákmányállatbázis és alacsony az ember okozta pusztulás. Az elterjedés rendkívül dinamikus, mivel a farkaspopulációk jelenleg az Egyesült Államok észak-középső és nyugati részén, valamint Európa nagy részén terjednek és számuk növekszik. A szétszóródó egyedek az Egyesült Királyság és Írország kivételével szinte minden európai országban megtalálhatók.

Populációs trend:Stabil

Populációs információk

A farkasok elterjedési területének éghajlati, domborzati, növényzeti, emberi megtelepedési és fejlődési változatossága miatt az eredeti elterjedési terület különböző részein a kihalt és a viszonylag érintetlen farkaspopulációk között változik. A farkasok sűrűsége körülbelül egy/12 km² és egy/120 km² között változik.
Mech és Boitani (2004) minden egyes elterjedési országra vonatkozóan részletesen ismerteti a jelenlévő alfajokat, a populáció állapotát, a megközelítő számokat, a korábbi elterjedési terület jelenleg elfoglalt százalékát, a fő zsákmányállatokat (ahol ismert), a jogi státuszt és a csökkenés okát. Európa esetében a farkaspopuláció lényegében egy nagy metapopuláció, több különálló alpopulációval; az egyes populációk állapotáról és tendenciáiról a Large Carnivore Initiative for Europe (http://www.lcie.org/) és Chapron et al. (2014) ad tájékoztatást. Az Egyesült Államokban élő farkaspopulációk állapotáról és tendenciáiról a U.S. Fish and Wildlife Service és több amerikai állam, köztük Minnesota, Wisconsin, Michigan, Montana, Idaho, Wyoming, Oregon, Washington, Arizona és Új-Mexikó vadászati hatóságai adnak tájékoztatást. Általánosságban elmondható, hogy az észak-amerikai és európai populációnövekedést valószínűleg ellensúlyozza az elterjedési terület más részein tapasztalható helyi csökkenés.

Habitat és ökológiai információk

Minden olyan északi élőhelyen előfordul, ahol van megfelelő táplálék (Mech 1970), a sűrűség ott a legnagyobb, ahol a legnagyobb a zsákmány biomassza (Fuller 1989). A táplálék rendkívül változatos, de többségében nagytestű patás állatokból (jávorszarvas, karibu, őz, szarvas, vaddisznó stb.) áll. A farkasok kisebb zsákmányállatokat, haszonállatokat, hullákat és szemetet is fogyasztanak.

Veszélyekkel kapcsolatos információk

A szürke farkas történelmi elterjedési területe mintegy harmadára csökkent, elsősorban Európa, Ázsia, Mexikó és az Egyesült Államok fejlett területein a mérgezés és a haszonállatok fosztogatása miatti szándékos üldözés miatt. Körülbelül 1970 óta a jogi védelem, a földhasználat megváltozása és a vidéki emberek városokba költözése megállította a farkaspopuláció csökkenését, és elősegítette a természetes visszatelepülést Nyugat-Európa és az Egyesült Államok egyes részein, valamint a visszatelepülést az Egyesült Államok nyugati részén és Mexikóban. A folyamatos veszélyek közé tartozik az emberekkel való versengés a haszonállatokért, különösen a fejlődő országokban, a közvélemény túlzott aggodalma a farkasok fenyegetésével és veszélyességével kapcsolatban. Az élőhely feldarabolódása, amelynek következtében a területek túl kicsivé válnak a hosszú távon életképes populációk számára, veszélyt jelenthet az elterjedési terület azon részein, ahol a legnagyobb az emberi tevékenység sűrűsége.

Használati és kereskedelmi információk

A faj prémjének fenntartható hasznosítása Kanadában, Alaszkában, Montanában, a volt Szovjetunióban és Mongóliában folyik, bár néhány elterjedési terület államában előfordul illegális prémvadászat.

Tájékoztatás a természetvédelmi intézkedésekről

Szabályozás
A faj a CITES II. függelékében szerepel, kivéve a bhutáni, indiai, nepáli és pakisztáni populációkat, amelyek az I. függelékben szerepelnek. A faj szigorúan védett a Berni Egyezmény (II. függelék) és az élőhelyvédelmi irányelv (II. és IV. melléklet) alapján, és számos európai országban kiterjedt jogi védelemben részesül, azonban vannak nemzeti kivételek, és a végrehajtás változó, gyakran nem is létezik.
Védett területeken való jelenlét
A szürke farkas számos védett területen fordul elő az elterjedési területén.
Előfordulása fogságban
A faj fogságban is jól él és szaporodik, és számos állatkertben gyakori.
Tudásbeli hiányosságok
A farkasokkal kapcsolatos egyik legfontosabb még mindig fennálló kérdés a zsákmányállatokkal való kölcsönhatásuk jellege. Még mindig nyitott és fontos kérdés, hogy milyen feltételek mellett korlátozzák, szabályozzák vagy ellenőrzik a farkasok a populációjukat (Mech és Boitani 2003). Az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséggel bír annak tisztázása, hogy a farkasok milyen szerepet játszanak az ökoszisztéma-hatások, különösen a trofikus kaszkádok előidézésében (Mech és Boitani 2003, Ripple és Betscha 2004, Peterson et al. 2014). Nagyobb tudományos érdeklődésre tartanak számot a farkasgenetikával, a szagjelző viselkedéssel, az álvemhességgel és a betegségekkel kapcsolatos kérdések (Mech 1995). Az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséggel bír a kutyákkal (és más Canis spp. fajokkal) való hibridizáció kérdése az elterjedési terület számos részén Európában és Ázsiában, amelynek hatása a faj közép- és hosszú távú genetikai integritására ismeretlen.