Ezért van a városodnak minden tavasszal olyan szaga, mint az ondónak és a hányásnak
A tavasznak a városban virág-, ondó- és hányásszaga van. És most nem arról beszélek, hogy a szomszédos lebujban szellőzik a hosszú, nyirkos tél után – a fákról beszélek.
Ezek az émelyítő illatok hírhedtek az egész amerikai metropoliszban. A New York-i és washingtoni helyi blogokat minden évben elárasztja ugyanaz a kérdés: “Mi ez a szörnyű szag?” Valóban, mi az? Több évembe telt, mire megtaláltam a forrását, és mint kiderült, két fásszárú faj a hibás.
Legyen először a jizzfa. Vagyis a Pyrus calleryana, közismert nevén a Callery körte. Ez a szép, virágos fa némileg hasonlít a cseresznyevirágra. Ötszirmú virágai kecsesek és fehérek. Ha tudnának beszélni, gondolom, azt mondanák: “Gyere, piknikezz alattunk!”. Tévedés.
Maradj távol ezektől a szép Callery körte virágaitól.
A Callery körte olyan szagú, mint a tiszta sperma. A Kaliforniai Egyetemen, Santa Barbarában azt szeretnék, ha tudnád, hogy olyan szaga van, mint az emberi férfi ondónak, hogy biztosak legyünk benne. Olyan sokan nevezték már “ondófának”, hogy az Urban Dictionarybe is bejegyzést érdemelt, találóan úgy definiálva, mint a “használt szexrongyok szaga”.
De miért? Eloy Rodriguez, a Cornell Egyetem növénybiológia professzora szerint a Callery körte “illékony aminoknak” nevezett kémiai vegyületeket bocsát ki. Konkrétan trimetilamint és dimetilamint. Ezek a vegyületek az ammónia származékai, amely véletlenül az ondóban is jelen van. Bizonyos aminokat halszaggal vagy a rothadó hús bűzével hoznak összefüggésbe. És amikor meleg az idő, és virága virágzik, a fa szabadon árasztja ezeket.
A Callery-körte iránti undorunk azonban az emberi nárcizmus csúcsa. Csípős illatukat nem nekünk szánják, mondta John Murgel, a denveri botanikus kert kertészmérnöke. “Általában édes illatokra asszociálunk, amikor méheket próbálunk vonzani, de világszerte sok növény használ igazán szörnyű illatokat, hogy beporzóként bogarakat és legyeket vonzzon” – jegyezte meg.
Ezek ismeretében térjünk át a hányásszagú fára: Ginkgo biloba. Ez a különleges faj nemzetünk fővárosának kárvallottja. Washington, DC kevés környéke mentes az undorító szagától. Amikor ott éltem, gyakran elgondolkodtam azon, hogy hányásszagát felerősíti-e az általa megbetegített emberek valódi hányása.
A Ginkgo biloba levelei lehetnek élénksárgák vagy zöldek.
A Callery körtével ellentétben a Ginkgo fák rendelkeznek vajsavval, vagyis az erjedésben jelen lévő molekulával. Ettől lesz a kakinak szarszaga, a parmezánsajtnak pedig (finom) lábszaga. Csak a nőstény ginkgók bocsátják ki ezt a kellemetlen esszenciát, és ez a puha, vajas gyümölcsükből származik. (Furcsa módon ezek a diószerű ehető termések a japán konyhában ízletes előételek.)
A ginkgók a jelek szerint nagyon ősi fák, a Slate nyomozása szerint “több mint 200 millió éve gyakorlatilag változatlan formában léteznek”. Egyes feltételezések szerint a fa bámulatos illata a növényevő dinoszauruszok vonzására szolgált, akik aztán szétszórták a magokat. Olyan hihetetlenül szívósak, hogy hat példányuk túlélte a japán Hirosima 1945-ös atomrobbantását.
Ginkgo biloba termése a földön. Elkerülhetetlenül elnyomja majd egy szerencsétlen lélek cipője.
Most a várostervezők ésszerűen ültetik el őket városainkban. A New York-i utcai fák 2005-2006-os összeírása a ginkgót a 10 legnépszerűbb faj közé sorolta.
A szaguk megfékezésére egyes városok agresszívan permetezik a ginkgókat a “Shield-3EC 24(C)” nevű vegyszerrel. Ez az anyag “Shield potato sprout inhibitor” néven is ismert, és hatékonyan szabályozza a Ginkgo fák termőre fordulását, így megakadályozza a bűzüket. Fogalmam sincs, mennyire biztonságos, de a kerületi Közlekedési Minisztérium a Környezetvédelmi Ügynökség felügyelete alatt alkalmazza. Ez elég szomorú, ha jobban belegondolunk. Szegény fák.
Nekünk szerencsénkre a tavasz lassan sokkal kevésbé lesz büdös. New Yorkban az elmúlt évtizedben 50 százalékkal csökkent a hívogató fák száma. Az ingatlantulajdonosok pedig egyszerűen választhatják a nőstény ginkgók helyett a hímivarúakat.
Most már csak arra kell vigyázni, hogy véletlenül ne lépjünk bele az igaziba.