Ez a négy nagy személyiségtípus a tudomány szerint
A személyiségteszteket szeretik a középiskolai orientációs tanácsadók és az önsegítő könyvek szerzői – de sok tudós kevésbé. Köztük is vita van arról, hogy egyáltalán léteznek-e egyértelmű személyiségtípusok.
A Nature Human Behavior című folyóiratban megjelent nagyszabású új tanulmány azonban bizonyítékot szolgáltat legalább négy személyiségtípus létezésére: az átlagos, a visszafogott, az énközpontú és a szerepmodell. Mindegyik típus azon alapul, hogy az emberek milyen mértékben mutatnak öt különböző fő jellemvonást, köztük a neuroticizmust, az extraverziót, a nyitottságot, az elfogadhatóságot és a lelkiismeretességet.
“Úgy tűnt, hogy a személyiségvonások a pszichometriában nagyon jól elfogadottak és megalapozottak, a személyiségtípusok azonban nem” – mondja a tanulmány társszerzője, Luis Amaral, a Northwestern Egyetem kémiai és biológiai mérnöki karának professzora. “Azon tűnődtem, hogy lehet, hogy azért nem tudtak eddig személyiségtípusokat megállapítani, mert nem volt elég adat?”
A kérdés megválaszolásához Amaral és Martin Gerlach posztdoktori munkatárs 1,5 millió, a világ minden tájáról származó, különböző korú kvízjátékosoktól származó, négy különböző személyiségfelmérésre adott választ szűrt át. A páros egy algoritmus segítségével különböző klaszterekbe sorolta a válaszokat, és négy olyan személyiségtípust fedezett fel, amelyek mind a négy felmérési adatkészletben aránytalanul nagy gyakorisággal jelentek meg.
A legtöbb ember, Gerlach szerint az átlagos személyiségtípushoz áll a legközelebb, amely meglehetősen kellemes és lelkiismeretes, meglehetősen extravertált és neurotikus, de nem rettenetesen nyitott. Eközben az énközpontú típusok átlag alatti eredményt érnek el a nyitottság, az elfogadhatóság és a lelkiismeretesség terén, de magas az extraverzió. A zárkózott egyének minden területen meglehetősen stabilak, kivéve a nyitottságot és a neuroticizmust, amelyekben viszonylag alacsonyak. A példaképek végül magas extraverzióval, elfogadhatósággal és lelkiismeretességgel, és viszonylag alacsony neuroticizmussal rendelkeznek.
Ezek a klaszterek újra és újra felbukkantak. William Revelle, a Northwestern pszichológiaprofesszorát, a tanulmány társszerzőjét, aki sokáig kételkedett a személyiségtípusokban, az eredmények eléggé felkeltették az érdeklődését ahhoz, hogy meggondolja magát. “Nagyobb sűrűségek vannak, mint amire véletlenül számítanánk, és erről ezek a fickók meggyőztek engem” – mondja Revelle.
Az eredményt ahhoz hasonlítja, mintha az Egyesült Államok népességi térképét néznénk. Bár az emberek szerte az országban élnek, könnyű észrevenni az olyan nagy sűrűségű területeket, mint New York City, Los Angeles és Chicago, amelyek mindegyike sokkal több embernek ad otthont, mint mondjuk Cleveland vagy Tallahassee.
De ahogyan az Egyesült Államokban rengeteg ember nem New York Cityben, Los Angelesben vagy Chicagóban él, úgy egyesek nem illeszkednek pontosan a négy személyiségtípus egyikébe sem; Revelle szerint ezek csak olyan tulajdonságcsoportok, amelyek az emberek átlagon felüli számát írják le. Egyesek tökéletesen illeszkedhetnek valamelyikbe, míg mások lazábban kapcsolódnak valamelyik táborhoz. (“Ha Washingtonban élsz, közelebb állsz New Yorkhoz, mint Chicagóhoz” – mondja Revelle). Vannak, akik egyikbe sem illenek bele.
Sőt, Gerlach szerint nem lehet pontosan megmondani, hogy hányan tartoznak pontosan az egyes kategóriákba, mert a kemény határok meghúzása nehéz és önkényes is. Ráadásul az emberek tulajdonságai az életkor előrehaladtával változhatnak. A fiatalok közül például aránytalanul sokan tartoznak az énközpontú kategóriába, míg az idősebbek és a nők közül többen tartoznak a példaképek csoportjába.
“Az emberek fejlődnek” – mondja Amaral. “Az emberek egyre jobban beilleszkednek a társadalomba, és az életkor előrehaladtával egyre szociábilisabb tulajdonságokat sajátítanak el.”
Míg a kutatók eredményei egy adag tudományt adnak a személyiség tanulmányozásához, azt mondják, hogy további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy az eredményekből bármi olyat alkossanak, ami hasznos lehet az átlagemberek számára, például olyan személyiségteszteket, amelyeket a munkaadók, a mentális egészségügyi szakemberek vagy akár a társkereső szolgálatok használhatnának. Az érdeklődők úgy járulhatnak hozzá a folyamatban lévő kutatáshoz, hogy online kitöltenek egy személyiségkvízt, ami után visszajelzést kapnak a kutatóktól a tulajdonságaikról – ami Revelle szerint még hasznosabb lehet, mint a személyiségtípusunk ismerete.
“Hasznos, ha tudjuk, milyen messze északon vagy milyen messze keleten élünk” – mondja. “Hasznosabb, mint megmondani, hogy melyik városban élsz.”
A Northwestern csapat kutatása nem az egyetlen újdonság a személyiségkutatás területén. Éppen a múlt hónapban az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói egy új személyiségtesztet fejlesztettek ki, amely az emberek gyors reakcióin alapul, amikor ugyanarra az öt nagy személyiségjegyre vonatkozó kérdésekre válaszolnak. Még egy szolgáltatást is kifejlesztettek PerSight Assessments néven, amelyet szerintük a munkáltatók is használhatnak, akik többet szeretnének megtudni az újonnan felvett munkatársakról.
Jamie Ducharme-nak írjon a [email protected] címre.