Ez kell ahhoz, hogy valaki csatlakozzon a Delta Force-hoz
Mennyi kínzáson hajlandó átesni valaki egy tekintélyes állásért? Tekintve, hogy az Egyesült Államokban minden egyes álláshelyre átlagosan 250 önéletrajzot nyújtanak be, feltételezhetően elég sokat.
De ott van a végtelen önéletrajzok megírása – és ott van a negyven mérföldes futás éjszaka egy egyenetlen erdei ösvényen, miközben egy ötven kilós hátizsákot cipelsz – és minden egyes úticél elérésekor még több súlyt adsz hozzá.
És ahhoz, hogy egyáltalán bekerülj az adott állásra jelentkezők közé, előbb el kell sajátítanod egy tökéletesen működő repülőgépből való önkéntes kiugrás művészetét.”
Ez természetesen az amerikai hadsereg legjobb kommandós egységébe való felvételi eljárásra utal.
Eric Haney Inside Delta Force című könyvében így írta le az egyik hosszútávú túrázás élményét:
“Ekkorra már alig több mint harminc mérföldet tettem meg, de még több mint húsz volt hátra. Egyre nehezebben tudtam fejben sebességszámításokat végezni. A kezem bizsergett a hátizsák pántjaitól, amelyek a vállamba vágtak, beszorították az idegeket és az artériákat, és korlátozták a véráramlást a karomban.”
A hátizsák súlya miatt előre görnyedtem. Úgy éreztem, mintha egy vonatot húznék magam után, és a lábam egészen a térdemig fájt. Nem úgy értem, hogy csak úgy fájtak, hanem úgy éreztem, mintha az állványhoz szíjaztak volna, és valaki ütővel verte volna a talpamat. Megpróbáltam kiszámolni, hogy ma eddig hány kilónyi energiát nyeltek el a lábaim, de fel kellett adnom az erőfeszítést. Csak azt tudtam, hogy a sok ezer lépés felhalmozott tonnatartalma óriási volt. És ez csak egyre rosszabb lesz.”
A Delta Különleges Erők Műveleti Osztálya – vagy “Delta Force” – továbbra is egyaránt a hivatalos titoktartás és a népszerű legenda homályába burkolózik.
Technikailag egy elit terrorizmusellenes különleges missziós egység, a Delta Force az 1980-as évek óta gyakorlatilag minden nagyobb amerikai katonai akcióban részt vett – legyen szó politikai foglyok kiszabadításáról egy grenadai erődített börtönből, Manuel Noriega panamai erős ember elfogásáról, Scud-rakétákra való vadászatról az iraki vonalak mögött, szomáliai hadurak elleni harcról, ISIS-vezetők meggyilkolásáról, sőt, még a mexikói tengerészgyalogosoknak is segített egy halálos tűzharcban, amelynek során elfogták “El Chapo” drogbárót.
Az összes titokban maradt küldetésről pedig csak találgatni lehet.
Az egység létezését az amerikai kormányzat továbbra is rituálisan nem ismeri el, annak ellenére, hogy szervezetét és fedőneveit (egy gyakori a “Combat Application Group” (CAG)) meglehetősen jól dokumentálták az egykori tagok könyveiben, és hőstetteit olyan filmekben ünnepelték, mint a Black Hawk Down és olyan televíziós sorozatokban, mint Az egység.
A Delta Force-t Charles Beckwith ezredes alapította, aki az 1960-as években cseretisztként szolgált a brit Különleges Légi Szolgálatnál, miközben az a kommunista gerillák ellen folytatott zord, de sikeres felkelésellenes kampányt Malajziában.
Beckwith kemény fából faragták. A dzsungelben az SAS-csapatok parancsnoka volt, és majdnem belehalt egy bakteriális fertőzésbe. Aztán, amikor Vietnamban zöldsapkások parancsnoka volt, eltalálta egy .50-es kaliberű lövedék – és túlélte, miután vesztes ügyként kezelték.
Az élmények mély nyomot hagytak a georgiai születésű katonában, aki később kidolgozta a szigorú “Q-tanfolyamot”, amelyet a mai zöldsapkás különleges műveleti erők kiképzésére használnak.
Beckwith meg volt győződve arról, hogy a hadseregnek szüksége van egy még elitebb közvetlen akcióegységre, amely mentális és fizikai erőnlétével képes önállóan, hosszú ideig a terepen tevékenykedni. Továbbá hangsúlyozta, hogy ez az egység csak olyan tapasztalt tisztekből és altisztekből álljon, akik már bizonyították képességeiket a terepen.
Most is Beckwith elképzelése határozza meg a Delta Force szelektív kiképzési rendjét. Ahhoz, hogy a Delta operátorképző tanfolyamra (OTC) is felvételt nyerjenek, a Delta újoncainak többéves tapasztalattal kell rendelkezniük, ejtőernyős műveletekhez szükséges képesítéssel, “Secret” biztonsági tanúsítvánnyal és tiszta fegyelmi előélettel.
A beszámolók szerint ezek a követelmények azt jelentik, hogy a Delta Force újoncainak háromnegyede a hadsereg két másik elsődleges különleges műveleti egységéből kerül ki: a 75. Ranger-ezredből – amely gyakran vesz részt nagyobb léptékű műveletekben az ellenséges vonalak mögött – és a Zöldsapkásokból, akik a helyi erőkbe való beágyazódásra, kiképzésre és vezetésre specializálódtak idegen országokban.
Az operátorképző tanfolyam maga nagy hangsúlyt fektet a lövészet tökéletesítésére – különösen túszmentési helyzetekben. Számos létesítményt tartanak fenn kizárólag a túszmentési forgatókönyvek gyakorlására, valósághű környezetben, a nagy polgári épületektől kezdve a repülőgépeken át a hadihajókig.
A Delta kiképzésben részt vevők a robbantási, zárfeltörési és még a bombakészítési technikákat is elsajátítják. A CIA ügynökei kiképzik őket a kémkedési technikákra, az érdeklődésre számot tartó személyek követésétől kezdve a hírszerzési információk halott dobásokon keresztül történő továbbításán át egészen az agresszív “taktikai vezetésig” – igen, az a fajta, amiről azt hitted, hogy csak az akciófilmek fantáziája.
Az OTC-t csak a kiválasztottak töredékének sikerül elvégeznie.
Nyilvánvaló, hogy ritka egyéniségre van szükség ahhoz, hogy összeszedje a fizikai állóképességet, a mentális alkalmazkodóképességet és a puszta ambíciót, hogy először kvalifikálja magát, majd elvégezze a hat hónapos operátorképző tanfolyamot.
Az extrém képzési programnak azonban van egy kijózanító mellékszála is:
A Delta Force-t történelmileg gyakran hívták olyan küldetések végrehajtására, amelyeknél nagy volt a kudarc kockázata.
Az Eagle Claw művelet, az egyetlen Delta-misszió, amelyet Beckwith vezetett, az 1979-es iráni amerikai nagykövetség túszainak kiszabadítására tett kísérlet volt. Még az ellenséges erőkkel való találkozás előtt lángokban végződött, amikor az egyik résztvevő helikopter belezuhant abba a tartálykocsiba, amelyről tankolt, és nyolcan meghaltak.
1993 októberében Randy Shughart és Gary Gordon Delta mesterlövészek leugrottak egy keringő helikopterről, miután ragaszkodtak ahhoz, hogy a földre kerüljenek, hogy megmentsék a lezuhant katonai helikopter pilótáját, Michael Durantot a szomáliai Mogadishu utcáin ostromló tömeg elől. Mindketten percekkel később meghaltak, három másik Delta-operátorral együtt, akik elpusztultak az egynapos, nagyjából ezer halottat követelő csatában.
A Bin Laden utáni vadászat első éveiben a Delta-operátorok Afganisztánban – egy alkalommal Hamid Karzai afgán elnököt mentették meg, miután egy eltévedt lézerirányítású bomba majdnem megölte -, valamint diszkrétebben Pakisztánban és India Kasmír tartományában. Az iraki invázió és az azt követő hosszadalmas felkelésellenes konfliktus során is számos támadásban vettek részt. Az amerikaiak iraki missziójának 2009-es befejezéséhez közeledve a Washington Post arról számolt be, hogy az Irakban szolgáló Delta-ügynökök nagyjából fele kapott Bíbor Szívet a harcban szerzett sérüléseiért.
Ezek fényében kiderül, hogy az egység brutális kiválasztási és kiképzési folyamatának a fizikai fitnesz-fetisizmuson túlmenő célja is van – az, hogy segítsen azonosítani azokat az egyéneket, akik rendelkeznek a fizikai erővel és motivációval ahhoz, hogy ismételten veszélyes küldetéseket vállaljanak, amelyek időnként valóban lehetetlennek bizonyulhatnak.
Sébastien Roblin a Georgetown Egyetemen szerzett mesterdiplomát konfliktuskezelésből, és a Békehadtest egyetemi oktatójaként szolgált Kínában. Dolgozott továbbá az oktatás, a szerkesztés és a menekültek letelepítése területén Franciaországban és az Egyesült Államokban. Jelenleg a War Is Boring számára ír biztonság- és hadtörténeti témákat.