Felnőttkori elhízás

április 20, 2021admin

A Global Look at Rising Obesity Rates

Az elhízás valóban világméretű problémává vált, amely gazdag és szegény országokat egyaránt érint. De vajon hány férfi, nő és gyermek túlsúlyos vagy elhízott? Ez egy természetes kérdés – és meglepően nehéz a kutatóknak megválaszolni. A probléma óriási. Az adatok, egyes régiókból, meglehetősen foltosak. Így az egyik csoport előrejelzései némileg eltérnek a másik csoport becsléseitől. De mindegyik arra utal, hogy az elmúlt három évtizedben az elhízás aránya világszerte óriási mértékben növekedett – és úgy találják, hogy a járvány a leküzdésére irányuló célzott erőfeszítések nélkül sem mutat enyhülésre utaló jeleket. (1-5)

A legfrissebb és leggondosabb globális becslések egyike szerint nagyjából 500 millió felnőtt elhízott (a testtömegindex (BMI) 30 vagy annál magasabb). (1) Ez a férfiak közel 10 százaléka és a nők 14 százaléka – és ez közel kétszerese az 1980-as elhízási aránynak. Közel 1,5 milliárd felnőtt volt túlsúlyos vagy elhízott (a 25-ös vagy magasabb testtömegindexként meghatározott). A gyermekek elhízására vonatkozó adatok ritkábbak, de egy globális becslés szerint 2010-ben 43 millió óvodáskorú gyermek volt túlsúlyos vagy elhízott a gyermekek számára meghatározott legújabb nemzetközi referenciaértékek szerint, és az 1990-es évek óta folyamatosan emelkedik az elhízás aránya az óvodások körében. (5) Ha nem történik semmi a járvány visszafordítása érdekében, 2030-ra várhatóan több mint 1 milliárd felnőtt lesz elhízott. (2)

Nem is olyan régen az elhízás nagyrészt a gazdagok problémája volt, elsősorban a gazdag országokban. A globalizáció azonban gazdagabbá tette a világot. És ahogy a szegény országok feljebb kerülnek a jövedelmi skálán, és az emberek a hagyományos táplálkozásról áttérnek a nyugati étrenddel való túlevésre, az elhízás a szegények betegségévé válik. Az eredmény: Az elmúlt évtizedekben az elhízás csendben “világjárvánnyá” vált a fejlődő országokban. (4)

Az úgynevezett “táplálkozási átmenet” egyik paradoxona, hogy még az elhízás arányának növekedésével párhuzamosan is fennmarad az alultápláltság, néha ugyanazon a háztartáson belül. (6) Az alacsony és közepes jövedelmű országok gyakran kettős teherrel szembesülnek – az alultápláltságot kísérő fertőző betegségekkel és egyre inkább az elhízáshoz és a nyugati életmódhoz kapcsolódó legyengítő krónikus betegségekkel.

Ez a cikk rövid áttekintést ad a felnőttek elhízásának globális trendjeiről. A túlsúly a 25 és 29,9 közötti BMI-t jelenti, az elhízás pedig a 30-as vagy annál magasabb BMI-t. A “túlsúlyos és elhízott” kombinált kategória a 25-ös vagy annál magasabb BMI-t jelenti. Mivel az ázsiaiaknál a testtömeggel összefüggő betegségek kockázata alacsonyabb BMI-szinteknél magasabb, néhány ázsiai ország alacsonyabb küszöbértékeket alkalmaz a túlsúlyosság és az elhízás esetében. E cikk alkalmazásában azonban feltételezzük, hogy egy tanulmány a felnőtteknél a 25-ös BMI standard nemzetközi határértékét alkalmazza a túlsúlyosságra és a 30-asét az elhízásra, hacsak nincs másképp meghatározva.

Egy kapcsolódó cikk a gyermekek körében tapasztalható globális elhízási trendekkel foglalkozik.

Észak-Amerika

Amelyik médiában a legfrissebb amerikai elhízási adatokról olvashatunk, azt hihetnénk, hogy az ország megfordult a járvány sarkában: “American Obesity Rates Have Hit Plateau, CDC Data Suggest”(7) és “Good News: Obesity Rates Leveling Off.”(8) De ezek az optimista szalagcímek csak a történet egy részét mondják el. Míg az amerikai elhízási arányok 2003 óta összességében stabilak maradtak, 1980 óta több mint kétszeresére nőttek. Továbbra is aggasztóan magasak – a legmagasabbak a világ összes magas jövedelmű országa között. (1) Az elhízás pedig egyes amerikai etnikai és faji csoportokat súlyosabban sújt, mint másokat, és az arányok továbbra is emelkednek. (9) Nézzük meg közelebbről az amerikai számokat a felnőttek körében:

Majdnem minden harmadik amerikai felnőttből kettő túlsúlyos vagy elhízott (69 százalék), és minden harmadik elhízott (36 százalék). (9)
A nem spanyolajkú fekete, spanyolajkú és mexikói-amerikai felnőttek körében magasabb az elhízás aránya, mint a nem spanyolajkú fehér felnőttek körében. (9)
A nem spanyolajkú fekete nők körében a legmagasabb az elhízás aránya az Egyesült Államokban – közel 59 százalék, szemben a mexikói-amerikai nők 44 százalékával, a spanyolajkú nők 41 százalékával és a nem spanyolajkú fehér nők 33 százalékával. (9)
Noha az Egyesült Államokban az elhízás általános aránya 2003 óta stabil maradt, az elhízás aránya a férfiak, a nem spanyolajkú fekete nők és a mexikói-amerikai nők körében tovább emelkedett. (9)
Ha az amerikai trendek változatlanul folytatódnak, 2030-ra a becslések szerint a férfiak és nők nagyjából fele elhízott lesz. (10)

Az elhízás aránya Kanadában nem egészen olyan magas, mint az Egyesült Államokban, de Kanadában hasonlóan drámai növekedést tapasztaltak az elmúlt három évtizedben. 1979-ben a kanadai felnőttek 14 százaléka volt elhízott. 2008-ra a felnőttek 25 százaléka volt elhízott, és 62 százalékuk volt túlsúlyos vagy elhízott. (11) Az elhízás Kanada aborigin népessége körében is gyakoribb, mint más csoportoknál: A 2007-2008-as felmérések szerint a rezervátumokon kívül élő aborigin csoportok körében az elhízottak aránya 25 százalék, míg a nem aborigin csoportok körében 17 százalék. (11)

Közép- és Dél-Amerika

Közép- és Dél-Amerikában kevés hosszú távú adat áll rendelkezésre az elhízási arányokról. Az Egyesült Államokkal ellentétben, ahol több országos felmérés rendszeresen értékeli a BMI-t minden korcsoportban, számos közép- és dél-amerikai országban inkább kisebb felméréseket végeznek – például a városlakók BMI-mintáiról vagy bizonyos korcsoportokon belül -, amelyek nem adnak olyan pontos képet az elhízás általános tendenciáiról. Ezek a felmérések azonban együttesen azt mutatják, hogy Közép- és Dél-Amerikában az elmúlt három évtizedben folyamatosan nőtt a testtömegindex, és a jelenlegi elhízási arányok vetekednek az amerikai és kanadai adatokkal. (1) A régióból származó adatok közelebbi vizsgálata:

A nők körében 1980 és 2008 között Finucane és munkatársai becslése szerint Közép-Latin-Amerikában és Dél-Latin-Amerikában az átlagos BMI évtizedenként 1,3, illetve 1,4 egységgel nőtt. (1) Ezekben a régiókban a férfiaknál is hasonló mértékben nőtt az elhízás, bár nem olyan meredeken, mint a nőknél. (1)
Finucane becslése szerint 2008-ban Közép- és Dél-Latin-Amerikában a nők több mint 30 százaléka volt elhízott, a férfiak mintegy 25 százaléka Dél-Latin-Amerikában és 20 százaléka Közép-Latin-Amerikában. (1)
Mexikóban egy 2006-os, Mexikó-szerte gyűjtött adatokon alapuló friss jelentés szerint a mexikói felnőttek nagyjából 30 százaléka elhízott, 70 százaléka pedig túlsúlyos vagy elhízott, ami 12 százalékos növekedést jelent 2000 óta. (12) Négy mexikói felnőttből háromnak hasi elhízása van, és a nőknél magasabb az elhízás és a hasi elhízás aránya, mint a férfiaknál.

Az a bizonyíték, hogy Mexikóban és más közép- és dél-amerikai országokban már most tapasztalható, hogy az elhízás terhe a gazdagokról a szegényekre hárul. Mexikóban például a tehetősebb csoportokban még mindig magasabb az elhízás aránya, mint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű csoportokban. (12) De az átlagos testtömegindexbeli különbségek Mexikó északi, fejlettebb régiói és a déli, kevésbé fejlett területek között csekélyek. (12) Brazíliában eközben 1975 és 2003 között az elhízási arányok sokkal gyorsabban emelkedtek az alacsonyabb jövedelműek körében, mint a leggazdagabb brazilok körében. 2003-ra a gazdag és az alacsonyabb jövedelmű férfiak közötti elhízási arányok közötti különbség csökkent, a nők közötti különbségek pedig szinte eltűntek. (13)

Európa és Közép-Ázsia

Az európai elhízásjárvány korántsem egységes, ami talán Európa sokszínű gazdasági és kulturális környezetét tükrözi. De egyértelmű, hogy az elhízási arányok az egész kontinensen emelkednek, bár nem olyan gyorsan és nem olyan magasan, mint az Egyesült Államokban. (1,14)

Az európai testsúlytendenciák nyomon követésének egyik kihívása, hogy egyes országok, különösen a volt szovjet blokk országai, csak gyér adatokkal rendelkeznek. A rendelkezésre álló legjobb becslések azonban azt mutatják, hogy az elmúlt 30 évben a férfiak átlagos testtömegindexe Nyugat- és Közép-Európában valamivel gyorsabban emelkedett, mint Kelet-Európában és Közép-Ázsiában (0,6, 0,4, 0,2, illetve 0,2 egységet évtizedenként). (1) A nők átlagos BMI-értéke viszonylag stabil maradt Kelet- és Közép-Európában és Közép-Ázsiában – ez azon nagyon kevés helyek közé tartozik a világon, ahol ilyen tendenciáról számoltak be -, Nyugat-Európában pedig évtizedenként 0,4 egységgel nőtt. (1)

2008-ban a nyugat- és közép-európai férfiaknál magasabb volt az elhízás aránya, mint a kelet-európai férfiaknál (20-25 százalék, szemben a 15-20 százalékkal). (1) A nők körében az elhízottak aránya magasabb volt Kelet-Európában (25-30 százalék), mint Nyugat-Európában (15-20 százalék) vagy Közép-Európában (20-25 százalék). (1) A kelet-európai nők körében azonban nem minden kutató találta ezt a mintázatot; ha több adat állna rendelkezésre a régióból, az segítene e tendenciák kibontásában. (14)

Nyugat-Európán belül az elhízási arányok között országonként jelentős különbségek vannak. 2008-ban például az Egyesült Királyságban az átlagos BMI Nyugat-Európában az egyik legmagasabb volt – 27,4 a férfiaknál és 26,9 a nőknél. Franciaországban és Svájcban ugyanakkor az átlagos testtömegindex jóval alacsonyabb volt – 25,9 és 26,2 a férfiaknál, illetve 24,8 és 24,1 a nőknél. (1) Az Egyesült Királyságban az elhízottak aránya az 1990-es évek közepe óta évente körülbelül egy százalékponttal emelkedett, és 2009-ben a brit felnőttek körülbelül 25 százaléka volt elhízott és 57 százaléka túlsúlyos. (14)

Észak-Afrika és a Közel-Kelet

Az észak-afrikai és közel-keleti országok közül sok országról kevés az adat, de még így is meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy az elhízási arányok emelkednek. (1,15) A kutatók közelebbről megvizsgálták a hat Arab-öböl menti állam (Omán, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Katar és Kuvait) elhízási tendenciáit, mivel ezekben az országokban az olajkészletek felfedezése óta, az 1960-as években óriási mértékben nőtt a gazdagság – és a testsúly -. (16)

Már napjainkban az Arab-öböl egyes országaiban az elhízás aránya vetekszik vagy meghaladja az Egyesült Államokét: Szaúd-Arábiában például a közelmúltban végzett felmérések szerint a férfiak 28 százaléka és a nők 44 százaléka elhízott, a férfiak 66 százaléka és a nők 71 százaléka pedig túlsúlyos vagy elhízott. Kuvaitban a férfiak 36 százaléka és a nők 48 százaléka elhízott, míg a férfiak 74 százaléka és a nők 77 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. (16) Bár a régióban a nők körében magasabb az elhízás aránya, mint a férfiaknál, úgy tűnik, hogy a férfiaknál gyorsabban emelkedik, mint a nőknél.”

Szaharától délre fekvő Afrika

Az alultápláltság történelmileg nagyobb közegészségügyi figyelmet kapott a Szaharától délre fekvő Afrikában, mint a túltápláltság. Napjainkban azonban az elhízás és a vele járó krónikus betegségek egyre nagyobb problémát jelentenek ezen a hatalmas és sokszínű kontinensen. Egyesek “csendes járványnak” (17) nevezik, amely olyan országokat sújt, amelyek még mindig küzdenek az alultápláltság, az elmaradottság, a fertőző betegségek és a magas gyermekhalandóság egészségügyi és gazdasági terheivel.

A többi fejlődő régióhoz hasonlóan a szubszaharai Afrikában is kevés az országosan reprezentatív tanulmány az elhízásról. A rendelkezésre álló tanulmányok azonban arra utalnak, hogy az elhízás aránya országonként igen eltérő.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban például 2008-ban a férfiak átlagos testtömegindexe 19,9 volt – a legalacsonyabb a világon. (1) Dél-Afrikában azonban a férfiak átlagos BMI-je 26,9 volt – egy szinten a kanadai (27,5) és az amerikai (28,5) átlagos BMI-vel. (1)

A városi környezetben végzett egyes tanulmányok azt találták, hogy az elhízás aránya gyorsabban emelkedik a szegények körében, mint a gazdagoknál. (18) További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a kontinens elhízási tendenciáiról.

Az ázsiai-csendes-óceáni régió

Noha Ázsiában él a világ egyik legvékonyabb népessége, (1) nem kérdés, hogy az elhízás komoly és növekvő problémává vált a régióban az elmúlt két évtizedben. Az “Ausztrál-Ázsia” (Ausztrália és Új-Zéland) elhízási aránya nem sokkal marad el az amerikai és kanadai arányoktól – férfiak és nők esetében egyaránt mintegy 25 százalék. (1) Óceániában az átlagos BMI az elmúlt három évtizedben évtizedenként 1,3 egységgel emelkedett; ott a férfiak 15-20, a nők 25-30 százaléka elhízott. (1)

Néhány dél-ázsiai, délkelet-ázsiai és kelet-ázsiai országban az átlagos BMI a világ legalacsonyabbjai közé tartozik. Bangladesben például a becsült átlagos BMI 2008-ban kevesebb mint 21 volt, mind a férfiak (20,4), mind a nők (20,5) esetében. De még Bangladesben és más olyan országokban is, ahol az alultápláltság továbbra is jelentős veszélyt jelent – Kambodzsa, Kína, India, Nepál és Vietnam -, az 1990-es évektől a 2000-es évek közepéig évente 3,5-38,5 százalékkal nőtt a túlsúly és az elhízás előfordulása a nők körében. (4)

A legutóbbi kínai és indiai tendenciák különösen aggasztóak. Bár az elhízási arányok összességében még mindig meglehetősen alacsonyak, Kína és India a világ legnépesebb nemzetei – együttesen több mint 2,5 milliárd emberrel -, így az elhízási arányok kis százalékos növekedése is több millió krónikus betegséget jelent.

Kínában 1993 és 2009 között az elhízás (a 27,5-es vagy magasabb BMI-ként meghatározott) aránya a férfiaknál körülbelül 3 százalékról 11 százalékra, a nőknél pedig körülbelül 5 százalékról 10 százalékra nőtt. A hasi elhízás (a férfiaknál 90 centiméteres vagy annál nagyobb derékkörfogat, a nőknél pedig 80 centiméteres vagy annál nagyobb) szintén nőtt ebben az időszakban, férfiaknál 8 százalékról 28 százalékra, nőknél pedig 28 százalékról 46 százalékra. (19) Ez aggasztó, mivel a hasi elhízás súlyosabb metabolikus következményekkel járhat, mint az általános elhízás.

Indiában eközben a legújabb adatok szerint 2005-ben a 18 és 49 év közötti nők közel 14 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott, a városi nők körében magasabb arányban (25 százalék), mint a vidéki nőknél (8 százalék). A túlsúlyos és elhízott nők aránya 1998 és 2005 között összességében évente 3,5 százalékkal nőtt. (4)

A végeredmény: Turning Turning Turning around the “Globesity” Epidemic

Az elhízás világméretű növekedése az elmúlt három évtizedben már az elhízással összefüggő krónikus betegségek növekedéséhez vezetett, egy olyan tendencia, amely az egészségügyi rendszereket, a gazdaságokat és az egyéni életeket fenyegeti. Tekintettel az elhízás hatalmas köz- és személyi költségeire – és arra, hogy milyen rendkívül nehéz lefogyni, ha valaki egyszer elhízottá vált -, a megelőzés kulcsfontosságú. Az elhízás növekedésének lelassításához és a járvány megfordításához nagyszabású, sokoldalú erőfeszítésekre lesz szükség az egyes országokban és az egész világon, hogy javítsuk az emberek táplálkozási szokásait és fokozzuk a fizikai aktivitást. Ezeket az erőfeszítéseket nem lehet elég hamar elkezdeni.

Bővebben: Ajánlások az elhízás megelőzésére | Az elhízás egészségügyi kockázatai | Az elhízás gazdasági költségei

1. Finucane MM, Stevens GA, Cowan MJ, et al. National, regional, and global trends in body-mass index since 1980: systematic analysis of health examination surveys and epidemiological studies with 960 country-years and 9.1 million participants. Lancet. 2011;377:557-67.

2. Kelly T, Yang W, Chen CS, Reynolds K, He J. Az elhízás globális terhe 2005-ben és előrejelzések 2030-ig. Int J Obes (Lond). 2008;32:1431-7.

3. International Obesity Task Force. A globális elhízási járvány. 2010. Hozzáférés 2011. február 29.

4. Popkin BM, Adair LS, Ng SW. A globális táplálkozási átmenet és az elhízás világjárványa a fejlődő országokban. Nutr Rev. 2012;70:3-21.

5. de Onis M, Blossner M, Borghi E. A túlsúly és az elhízás globális előfordulása és trendjei az óvodáskorú gyermekek körében. Am J Clin Nutr. 2010;92:1257-64.

6. Doak CM, Adair LS, Bentley M, Monteiro C, Popkin BM. A kettős terhelésű háztartás és a táplálkozási átmenet paradoxona. Int J Obes (Lond). 2005;29:129-36.

7. Belluck P. American Obesity Rates Have Hit Plateau, CDC Data Suggest. The New York Times. January 14, 2012.

8. Nestle M. Good news: obesity rates leveling off. De hogyan lehetséges ez? In: Food Politics; January 22, 2012.

9. Flegal KM, Carroll MD, Kit BK, Ogden CL. Az elhízás prevalenciája és a testtömegindex eloszlásának tendenciái az amerikai felnőttek körében, 1999-2010. JAMA. 2012;307:491-7.

10. Wang YC, McPherson K, Marsh T, Gortmaker SL, Brown M. Az USA és az Egyesült Királyság előre jelzett elhízási trendjeinek egészségügyi és gazdasági terhei. Lancet. 2011;378:815-25.

11. Kanadai Közegészségügyi Ügynökség. Elhízás Kanadában: A Public Health Agency of Canada és a Kanadai Egészségügyi Információs Intézet közös jelentése; 2011. In; 2011:12-6.

12. Barquera S, Campos-Nonato I, Hernandez-Barrera L, et al. Obesity and central adiposity in Mexican adults: results from the Mexican National Health and Nutrition Survey 2006. Salud publica de Mexico. 2009;51 Suppl 4:S595-603.

13. Monteiro CA, Conde WL, Popkin BM. Az elhízás jövedelemspecifikus tendenciái Brazíliában: 1975-2003. Am J Public Health. 2007;97:1808-12.

14. Doak CM, Wijnhoven TM, Schokker DF, Visscher TL, Seidell JC. Életkori standardizálás a felnőttkori túlsúly és elhízás trendjeinek feltérképezésében a WHO Európai Régiójában. Obes Rev. 2012;13:174-91.

15. Musaiger AO. Túlsúly és elhízás a kelet-mediterrán régióban: gyakoriság és lehetséges okok. J Obes. 2011;2011:407237.

16. Ng SW, Zaghloul S, Ali HI, Harrison G, Popkin BM. A túlsúly, az elhízás és a táplálkozással összefüggő nem fertőző betegségek előfordulása és tendenciái az Arab-öböl menti államokban. Obes Rev. 2011;12:1-13.

17. Dalal S, Beunza JJ, Volmink J, et al. Non-communicable diseases in sub-Saharan Africa: what we know now. Int J Epidemiol. 2011;40:885-901.

18. Ziraba AK, Fotso JC, Ochako R. Túlsúly és elhízás a városi Afrikában: A gazdagok vagy a szegények problémája? BMC Public Health. 2009;9:465.

19. Xi B, Liang Y, He T, et al. Az általános és hasi elhízás prevalenciájának szekuláris trendjei a kínai felnőttek körében, 1993-2009. Obes Rev. 2011.