Fogyasztói gyógyszerinformációk

Klinikai vizsgálatok

Posztmenopauzában lévő, ép méhvel rendelkező nőknél ösztrogénnel való kiegészítő alkalmazás (hormonpótló terápia esetén).

Három, a vállalat által támogatott vizsgálatot végeztek a Prometrium hatékonyságának vizsgálatára a hormonpótló terápia során.
1. A Lorrain 1994-es tanulmány egy nyílt címkéjű, egyközpontú, randomizált, párhuzamos csoportos, prospektív vizsgálat volt, amely a Prometrium és a medroxi-progeszteron-acetát (MPA) hatékonyságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát értékelte és hasonlította össze legalább 13 cikluson keresztül transzdermális ösztradiolt kapó menopauzában lévő nőknél.
Ez a klinikai vizsgálat nyílt címkéjű, egyközpontú, randomizált, párhuzamos csoportos, prospektív vizsgálat volt. A posztmenopauzában lévő nőket véletlenszerűen Prometrium 200 mg/nap (két 100 mg-os szájon át szedett tabletta lefekvéskor) vagy MPA (Provera) 10 mg/nap (egy 10 mg-os tabletta lefekvéskor) kezelésben részesítették. A Prometriumot vagy az MPA-t a 14. naptól a 25. napig szedték. Minden nő 17-β-ösztradiol 0,05 mg/nap tapaszokat kapott, amelyeket hetente kétszer alkalmaztak az 1. naptól a 25. napig.
A vizsgált hatékonysági kimeneti mérőszámok a vérzési minták voltak. Összesen 40 nőt randomizáltak, akik Prometriumot (n = 20) vagy MPA-t (n = 20) kaptak. Az amenorrheás ciklusok előfordulása nagyobb volt a Prometriummal kezelt nőknél (42/215 ciklus, 19,5%), mint az MPA-nál (6/178, 3,4%). Az áttöréses vérzés előfordulása hasonló volt a Prometriummal kezelt nőknél (7/222, 3,2%) az MPA-hoz képest (8/181, 4,4%).
A menstruáció korábban jelentkezett, kevésbé volt gyakori és rövidebb ideig tartott a Prometriummal kezelt nőknél az MPA-hoz képest (lásd 2. táblázat).
Összefoglalva, a Prometrium (progeszteron) alkalmazása posztmenopauzális HRT-ben kívánatosabb vérzési mintázatot eredményezett, mint az MPA.
2. Tanulmány Moyer 1987 egy 5 éves, nyílt, nem kontrollált, egyközpontú, megfigyeléses vizsgálat volt, amely az Oestrogel (E2) és Prometrium (P) kombinációját legalább 5 évig rendszeresen használó betegek endometriális helyzetét értékelte. A vizsgálat elsődleges kimenetele az endometrium szövettana volt a HRT-kezelésre adott válaszként.
Ez egy 5 éves, nyílt címkés, nem kontrollált, egyközpontú, megfigyeléses vizsgálat volt. A nők perkután ösztrogén (Oestrogel) kombinációt kaptak 1,5 mg/nap vagy 3 mg/nap mennyiségben ciklusuk 1-21. napján, valamint szájon át szedett Prometrium kapszulát 200 mg/nap vagy 300 mg/nap mennyiségben ciklusuk 8-21. napján legalább 5 éven keresztül. Kezdetben a nőknek Oestrogel 1,5 mg/napot és Prometrium 200 mg/napot kaptak. Az Oestrogel adagját 3,0 mg/napra emelték, ha a klinikai menopauza tüneteinek optimális javulása nem következett be a kezelés első 6 hónapjában. A Prometrium adagját 300 mg/napra emelték, ha a kezelés első 6 hónapja alatt nem jelentkezett ciklikus megvonásos vérzés, és a nők a ciklikus megvonásos vérzést részesítették előnyben.

Végeredményben az Oestrogel és a Prometrium kedvező vérzési mintázatot eredményezett, az Oestrogel és a Prometrium nagyobb adagja a ciklikus vérzés gyakoribb előfordulását eredményezte.
3. Christiansen 1985-ös tanulmánya egy egyközpontú, kettős vak (1. év), majd egy vak (2. év), randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, amely a korai posztmenopauzában lévő nőknél a tünetek megelőzésére alkalmazott perkután ösztradiol hatékonyságát és biztonságosságát hasonlította össze és értékelte placebóval és kalciummal szemben.
Az ösztradiolkrém (Oestrogel 60 mg ösztradiol 100 g gélben) esetében 5 grammot helyileg alkalmaztak a nő ciklusának 1. és 24. napja között. Az ösztradiol gélt, a Ca2+ tablettát és a megfelelő placebókat kettős vakon adták.
A vizsgálat 2. évében az I. és II. csoportban progeszteront (Prometrium 100 mg orális kapszula) adtak a kezelési sémához. A nőket arra utasították, hogy a ciklus 13. és 24. napja között két Prometrium 100 mg-os kapszulát vegyenek be lefekvés előtt. A progeszteront nyílt címkén adták ki.
A bevont nők olyan 45-54 éves egészséges nők voltak, akik az előző 6 hónap és 3 év között spontán menopauzán estek át.
A vizsgált elsődleges kimeneti mérőszámok a menopauzás tünetek értékelése voltak a Kupperman-index segítségével.
A Kupperman-index a menopauza 11 tünetén alapult: hőhullámok, paraesztézia, álmatlanság, idegesség, melankólia, szédülés, fáradtság, arthralgiák/ myalgiák, fejfájás, palpitáció és formikáció. Ennek az indexnek a kiszámításakor néhány tünetet súlyoztak: hőhullámok (x4), paraesthesiák (x2), álmatlanság (x2) és idegesség (x2). A maximális pontszám 51 volt, és a tünetek súlyosságát egy 0-tól (nincs) 3-ig (súlyos) terjedő skálán pontozták.
A Kupperman-pontszám medián százalékos csökkenése a kiindulási értékhez képest az I. és a II. csoportban volt a legnagyobb (lásd a 3. táblázatot). A 3 hónapos kezelés után statisztikailag szignifikáns különbségek mutatkoztak a csoportok között a kiindulási értékhez viszonyított százalékos csökkenés mediánjában. Mind az I., mind a II. csoportban szignifikánsan nagyobb mértékben javult a pontszám a III. és IV. csoporthoz képest (P = 0,0033). Szignifikánsan nagyobb javulást regisztráltak 18 hónap után is az I. és II. csoportban a III. és IV. csoporthoz képest (P = 0,0377). A csoportok között azonban 6, 9, 12, 15, 21 és 24 hónap után nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. Úgy tűnt, hogy a progeszteron hozzáadása a kezelési sémához az I. és II. csoportban 12 hónap után nem volt jelentős hatással a menopauzális tünetekre.

Összefoglalva, a perkután Oestrogel hatékony és biztonságos a menopauzális tünetek megelőzésében. A kalcium vagy a progeszteron hozzáadása nincs számottevő hatással ezekre a tünetekre.
A hatékonysági elemzés eredményei erős bizonyítékot szolgáltattak az orális progeszteron és az ösztrogén együttes alkalmazása mellett a HRT-ben a posztmenopauzában lévő, ép méhvel rendelkező nőknél. Ezek az eredmények elsősorban a Prometriummal kedvező vérzési mintázatot mutató, a vállalat által szponzorált kulcsfontosságú vizsgálatokon, valamint a placebóval kontrollált RCT-k adatainak Cochrane áttekintésén és metaanalízisén1 alapultak, amelyet magas színvonalúnak ítéltek. A 6 placebokontrollált RCT metaanalízisének eredményei a hőhullámok gyakoriságának és súlyosságának jelentős csökkenését mutatták a perimenopauzában vagy posztmenopauzában lévő nőknél, akik legalább 3 hónapig progesztogénekkel kombinált orális ösztrogént kaptak placebóval összehasonlítva. A Brit Menopauza Társaság legújabb iránymutatásai2 azt javasolják, hogy a magas kockázatú, HRT-t igénylő nőknél transzdermális készítményeket kell alkalmazni, és hogy a mikronizált progeszteron vagy a dydrogeszteron megfelelő választás, ha progesztogénre van szükség. Összességében a cél a hormonok lehető legközelebbi fiziológiás szintre történő pótlása.
Az ausztrál3, kanadai4 és amerikai5 nemzeti irányelvek és a nemzetközi irányelvek6 alapján a HRT a leghatékonyabb kezelés a menstruációs ciklus szabályozására és a vazomotoros tünetek – beleértve a hőhullámokat és az éjszakai izzadást – csökkentésére a menopauza utáni, ép méhvel rendelkező nőknél.

Pozíciós zavarok vagy anovuláció miatt fellépő menstruációs rendellenességek.

A Simon 1988 tanulmány egy egyközpontú, kettős vak, placebokontrollos III. fázisú vizsgálat volt, amely a Prometrium 200 és 300 mg és a placebo hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálta a megvonásos vérzés megindításában nem menopauzában lévő, másodlagos amenorrhoeában szenvedő betegeknél.
A klinikai vizsgálat célja a Prometrium és a placebo hatékonyságának összehasonlítása volt a megvonásos vérzés megindításában másodlagos amenorrhoeában szenvedő nőknél.
Az elsődleges kimenetel a megvonásos vérzés megindulása volt. A megvonásos vérzést úgy definiáltuk, mint bármilyen vérzést vagy vérfoltos folyást a hüvelyből a megvonásos intervallum alatt. A megvonási intervallumot a kezelés kezdetétől az utolsó adagot követő 1 hétig, beleértve az utolsó adagot is, eltelt időszakként definiálták. A vérzés megjelenéséig eltelt napok számát úgy határozták meg, hogy kiszámították az első gyógyszeradag és a megvonásos vérzés kezdete közötti napok számát. A pozitív válasznak tekinthető napok maximális száma 16 nap volt.
A megvonásos vérzést tapasztaló nők aránya a 3 csoportban a Prometrium 200 mg-os csoportban 53% (10/19), a Prometrium 300 mg-os csoportban 90% (18/20) és a placebocsoportban 24% (5/21) volt (lásd 4. táblázat). A Prometrium 300 mg-os csoport és a Prometrium 200 mg-os csoport, valamint a Prometrium 300 mg-os csoport és a placebo közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt. A Prometrium 200 mg-os csoport és a placebo közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Amikor azonban az elemzést kiterjesztették az összes olyan nőre, akiknél a kezelés megkezdését követő 30 napon belül vérzés jelentkezett, a Prometrium 200 mg-os csoport és a placebo között szignifikáns különbség mutatkozott.
Összefoglalva, mind a Prometrium 200 mg, mind a 300 mg hatékony volt a megvonásos vérzés megindításában a másodlagos amenorrheában szenvedő nőknél.
A szisztematikus keresés során egy irodalmi tanulmányt (egy Cochrane szisztematikus áttekintést) találtak. Ennek a 2012-ben közzétett szisztematikus irodalmi áttekintésnek a megállapításai azt jelezték, hogy jelenleg nincs magas színvonalú bizonyíték erre az indikációra, és hogy további kutatásokra van szükség a progeszteron szerepének megállapításához a menstruációs rendellenességek kezelésében. Nem állnak rendelkezésre olyan RCT-k, amelyek erős bizonyítékot szolgáltatnának a progeszteron jótékony hatására a menstruációs rendellenességek kezelésében, elsősorban az ovulációs zavarok és az anovuláció miatt. Az anekdotikus információk és a korlátozott klinikai adatok azonban arra utalnak, hogy a progeszteronnak jótékony hatása van a menstruációs rendellenességek kezelésére. A progesztogéneket, köztük a Prometriumot, önmagukban vagy ösztrogénekkel kombinálva széles körben alkalmazzák, és számos országban engedélyezettek erre a javallatra. Az alkalmazott progesztogén adagja és típusa széles körben változik, és az optimális kezelési módot illetően nincs egyetértés. Az adatok gyengesége nem zárja ki a kezelést, ha az orvos megítélése szerint a progeszteron önmagában vagy ösztrogénnel kombinálva segíthet a tüneti kontrollban.