Fort Sumter
SummaryEdit
A Sumter-erőd két csatáról nevezetes, amelyek közül az elsővel kezdődött az amerikai polgárháború. Egyike volt az 1812-es háború után tervezett különleges erődöknek, amelyek magas falakat és nehéz falazatot kombináltak, és a szerkezeti integritás fokaként a Harmadik Rendszerbe sorolták. A munkálatok 1829-ben kezdődtek, de 1861-re, a polgárháború kezdetére befejezetlenek maradtak.
A Fort Sumter elleni támadást általában az amerikai polgárháború kezdetének tekintik – az első lövések eldördültek. Minden bizonnyal így is vették akkoriban – Charleston polgárai ünnepeltek. Az első csata a Sumter-erődnél 1861. április 12-én kezdődött, amikor a dél-karolinai milícia tüzérsége a partról tüzelt az uniós helyőrségre. Mindkét fél egyetértett abban, hogy ezek voltak a háború első lövései. A bombázás egész nap folytatódott, amelyet sok boldog civil nézett végig. Az erődöt elvágták az utánpótlási vonalától, és másnap megadta magát. Robert Anderson őrnagy magával vitte a zászlót, amikor evakuálták.
A második sumteri csata (1863. szeptember 8.) az Unió sikertelen kísérlete volt az erőd visszafoglalására, amelyet a hadsereg és a haditengerészet parancsnokai közötti rivalizálás kísért. Bár az erőd romhalmazzá vált, a Konföderáció kezén maradt, amíg ki nem ürítették, amikor Sherman tábornok 1865 februárjában átvonult Dél-Karolinán.
A Sumter-erődben 1865. április 14-én széles körben meghirdetett “A háború vége” ünnepségre került sor. Az időközben megbetegedett és visszavonult Anderson vezérőrnagy bár eljött az ünnepségre, és felvonta a zászlót. Az eset ma már feledésbe merült, mert Lincoln elnököt aznap este lelőtték.
Felkészülés a háborúraSzerkesztés
1860. december 26-án, mindössze hat nappal azután, hogy Dél-Karolina elszakadt az Uniótól, Robert Anderson, az amerikai hadsereg őrnagya elhagyta a védhetetlen Fort Moultrie-t. A nagy ágyúit felszúrta, az ágyúhintókat elégette, a kisebb ágyúit pedig magával vitte, hogy a városra irányítsa. Titokban, saját kezdeményezésére, felettesei utasítása nélkül áthelyezte az 1. amerikai tüzérség E és H századát (127 embert, köztük 13 zenészt) Fort Sumterbe. 117:103 Úgy gondolta, hogy egy erősebb védelem biztosításával késleltetheti a dél-karolinai milícia támadását. Az erőd ekkor még nem volt kész, és a James Buchanan elnök által végrehajtott katonai leépítések miatt a rendelkezésre álló ágyúknak kevesebb mint fele volt a helyén, mint amennyinek rendelkezésre kellett volna állnia.
Egy 1861. január 31-én kézbesített levelében Pickens dél-karolinai kormányzó azt követelte Buchanan elnöktől, hogy adja át a Sumter-erődöt, mert “úgy vélem, hogy annak birtoklása nincs összhangban Dél-Karolina állam méltóságával vagy biztonságával”. A következő hónapokban a Sumter-erőd kiürítésére irányuló ismételt felhívásokat:13 a dél-karolinai kormány, majd P. G. T. Beauregard konföderációs dandártábornok részéről figyelmen kívül hagyták. A helyőrség utánpótlására és megerősítésére irányuló uniós kísérleteket 1861. január 9-én visszaverték, amikor a háború első lövései, amelyeket a Citadel kadétjai adtak le, megakadályozták, hogy a Star of the West nevű gőzös, amelyet azért béreltek fel, hogy csapatokat és ellátmányt szállítson Fort Sumterbe, befejezze a feladatot.
Miután felismerték, hogy Anderson parancsnoksága 1861. április 15-re kifogy az élelemből, Lincoln elnök elrendelte, hogy Gustavus V. Fox parancsnoksága alatt egy hajóflotta kísérelje meg a Charleston kikötőjébe való behatolást és a Sumter-erőd ellátását. A kijelölt hajók a következők voltak: a USS Pawnee és a USS Powhatan gőzhajó, amelyek motoros csónakokat és körülbelül 300 tengerészt szállítottak (titokban kivonták őket a charlestoni flottából, hogy csatlakozzanak a Pensacola, Florida állambeli Pickens erőd megerősítéséhez), a USS Pocahontas fegyveres csavargőzös, a USRC Harriet Lane adóvágó, a Baltic gőzös, amely körülbelül 200 katonát szállított, a 2. U. C és D századából.S. Artillery, és három bérelt vontatóhajót, amelyeknek a kézifegyverek elleni fokozott védelemmel kellett rendelkezniük, hogy a csapatokat és az ellátmányt szállító uszályokat közvetlenül a Sumter-erődbe vontassák. “240 1861. április 6-án az első hajók már elindultak a Charleston-korlátnál lévő találkozóhelyükre. Elsőként a Harriet Lane érkezett meg 1861. április 11-én este.:304
First Battle of Fort SumterEdit
1861. április 11-én, csütörtökön Beauregard három segédjét, James Chesnut ezredest, ifj, Stephen D. Lee kapitányt és A. R. Chisolm hadnagyot, hogy követeljék az erőd átadását. Anderson elutasította, és a segédek visszatértek, hogy jelentkezzenek Beauregardnál. Miután Beauregard konzultált a konföderációs hadügyminiszterrel, Leroy Walkerrel, visszaküldte a segédeket az erődbe, és felhatalmazta Chesnutot, hogy döntsön az erőd erőszakos elfoglalásáról. A segédek órákig vártak, míg Anderson mérlegelte az alternatívákat és játszott az idővel. Hajnali 3 óra körül, amikor Anderson végül bejelentette feltételeit, Chesnut ezredes a többi segítővel való tanácskozás után úgy döntött, hogy azok “nyilvánvalóan hiábavalóak és nem tartoznak a nekünk szóban adott utasítások körébe”. A segédek ezután elhagyták az erődöt, és a közeli Fort Johnsonba mentek. Ott Chesnut elrendelte, hogy nyissanak tüzet a Fort Sumterre. 59-60
1861. április 12-én, pénteken, hajnali 4:30-kor a konföderációs ütegek tüzet nyitottak az erődre, és 34 órán keresztül folyamatosan lőttek. Edmund Ruffin, ismert virginiai agronómus és szeparatista azt állította, hogy ő adta le az első lövést a Sumter-erődre. Történetét széles körben elhitték, de Henry S. Farley hadnagy, aki a James-szigeten lévő két 10 hüvelykes ostrommozsárból álló üteg parancsnoka volt, valóban leadta az első lövést hajnali 4:30-kor (Detzer 2001, 269-71. o.). Több mint két órán keresztül nem tettek kísérletet a tűz viszonzására. Az erőd lőszerkészlete nem volt alkalmas a feladatra, ráadásul a robbanótöltényeikhez nem volt gyutacs, vagyis nem tudtak felrobbanni. A konföderációs ütegek ellen csak szilárd vasgolyókat lehetett használni. Reggel 7 óra körül Abner Doubleday kapitánynak, az erőd második emberének jutott a megtiszteltetés, hogy leadja az Unió első lövését, az erőd védelmében. Elhibázta, részben azért, mert Anderson őrnagy nem a legmagasabb szintre – a barbette szintre – szerelt ágyúkat használta, ahol az ágyúk jobban meg tudták volna támadni a konföderációs ütegeket, de ahol a tüzérek jobban ki voltak téve a konföderációs tűznek. A tüzelés egész nap folytatódott. Az Unió lassan tüzelt, hogy kímélje a lőszert. Éjszaka az erődből a tűz megszűnt, de a konföderációsak még mindig lőttek alkalmanként egy-egy lövedéket Sumterre. Április 13-án, szombaton az erődöt megadták és kiürítették. A támadás során az Unió zászlaja leesett. Norman J. Hall hadnagy életét és testi épségét kockáztatta, hogy visszategye őket, és végleg leégette a szemöldökét. A Confederate soldier bled to death having been wounded by a misfiring cannon. One Union soldier died and another was mortally wounded during the 47th shot of a 100-shot salute, allowed by the Confederacy. Afterward, the salute was shortened to 50 shots. Accounts, such as in the famous diary of Mary Chesnut, describe Charleston residents along what is now known as The Battery, sitting on balconies and drinking salutes to the start of the hostilities.
-
A photographic view of the Hot shot Furnace at right shoulder angle and a 10-in. columbard cannon pointing to Charleston; Exterior view of Gorge and Sally Port Ft Sumter April 1861 after its surrender
-
Views of Ft Sumter; View of right angle
-
Right angle gorge of Ft Sumter-Sally port at right
-
View of the Gorge and Sally Port
-
View of western part of Gorge
-
View of gorge and Sally port; Left gorge Angle
-
View of Left gorge angle Sally Port would be at far left
-
View of Left flank
-
Panormanic View of Left shoulder Angle at left with a 2nd Hot Shot furnace and Left face at right; Ft Sumter 1861; flying the Confederate Flag
-
At Left North west castmates ; at right can be seen the start of the right angle
The Fort Sumter Flag became a popular patriotic symbol after Major Anderson returned North with it. The flag is still displayed in the fort’s museum. The Star of the West took all the garrison members to New York City. There they were welcomed and honored with a parade on Broadway.
Union siege of Fort SumterEdit
A Charleston Harbor visszafoglalására irányuló uniós erőfeszítések 1863. április 7-én kezdődtek, amikor Samuel Francis Du Pont ellentengernagy, a dél-atlanti blokádszázad parancsnoka a New Ironsides nevű vaskládás fregatt, a Keokuk nevű tornyos vaskládát, valamint a Weehawken, Passaic, Montauk, Patapsco, Nantucket, Catskill és Nahant nevű monitorokat vezette a kikötő védművei elleni támadásban. (Az 1863-as Sumter-erődnél vívott csata volt a monitorok addigi legnagyobb bevetése). A támadás sikertelen volt: az Unió legjobb hajója, a USS New Ironsides sosem lépett fel hatékonyan, és a vashajók mindössze 154 lövést adtak le, míg a konföderációs védők 2 209 lövést kaptak (Wise 1994, 30. o.). A támadásban szerzett sérülések miatt a USS Keokuk másnap elsüllyedt, 1400 yardra (1300 m) a Morris-sziget déli csücskétől. A következő hónap során a szövetségesek éjszaka dolgozva, hogy elkerüljék a szövetségi hajóraj figyelmét, megmentették a Keokuk két tizenegy hüvelykes Dahlgren-ágyúját (Ripley 1984, 93-6. o.). Az egyik Dahlgren-ágyút azonnal a Sumter-erődben helyezték el.”
A konföderációsok eközben megerősítették a Sumter-erődöt. Alig 500 rabszolgasorban élő afrikai munkás a konföderációs hadsereg mérnökeinek felügyelete alatt homokkal töltötte fel a kazamatákat, homokzsákokkal védte a szurdokfalat, és új traverzeket, vakárkádokat és bombabiztosítókat épített. A Sumter-erőd tüzérségének egy részét eltávolították, de 40 darabot még mindig felszereltek. A Sumter-erőd legnehezebb ágyúit a barbette-re, az erőd legmagasabb szintjére szerelték fel, ahol széles tűzszögben tudtak tüzelni, és le tudtak lőni a közeledő hajókra. A barbette továbbá jobban ki volt téve az ellenséges ágyútűznek, mint az erőd két alsó szintjén lévő kazamaták.
A Gillmore-érem néven ismert különleges katonai kitüntetést később minden olyan uniós katona számára kiadták, aki Quincy Adams Gillmore vezérőrnagy parancsnoksága alatt teljesített szolgálatot a Sumter-erődben.
Location | Armament |
---|---|
Left flank barbette | Two 10-inch (250 mm) columbiads |
Left face barbette | Two 10-inch (250 mm) columbiads, two 8-inch (200 mm) columbiads, four 42-pounders |
Left face, first tier casemates | Two 8-inch (200 mm) shell guns |
Right face barbette | Two 10-inch (250 mm) columbiads, five rifled and banded 42-pounders |
Right face, first tier casemates | Two 32-pounders |
Right flank barbette | One XI-inch Dahlgren (From USS Keokuk), four 10-inch (250 mm) columbiads, one 8-inch (200 mm) Columbiad, one rifled 42-pounder, one 8-inch (200 mm) Brooke |
Gorge barbette | Five rifled and banded 42-pounders, one 24-pounder |
Salient, second tier casemates | Three rifled and banded 42-pounders |
Parade | Two 10-inch (250 mm) seacoast mortars |
-
East Face of Ft Sumter 1863
-
View of Confederate-held Fort Sumter, August 23, 1863
-
The first breach after the bombardment of Sept 8, 1863
-
Panoramic painting of Ft Sumter after Sept 1863 bombardment based on photographs
-
C.S. Cook picture of Ft Sumter after the bombardment Sept 28,1863 showing the “Hot shot” Furnace at left and the Barracks at right
-
Interior View of Fort Sumter
-
The Flag of Sumter, Oct. 20, 1863
-
Ft Sumter from the west angle December 9, 1863
-
Ft Sumter View of entrance to Three Gun Bat’y December 9, 1863
-
1864 sketch of bombardment of Ft Sumter
-
Interior View of Fort Sumter, taken by a Confederate photographer, 1864
-
Interior View of Fort Sumter, taken by a Confederate photographer
-
Interior View of Fort Sumter, taken by a Confederate photographer, 1864.
-
Interior View of Fort Sumter 1864
-
Interior View of Fort Sumter 1864
-
Interior View of Fort Sumter 1864
-
Interior View of Fort Sumter Dec 9.1864
-
Exterior view of Fort Sumter, 1865. Banded rifle in the foreground, fraise at the top.
-
Exterior view of damage to Fort Sumter,
-
View of Fort Sumter from the sandbar, 1865.
-
View of Battery Johnson with Ft Sumter in the background
-
Interior of Ft Sumter
-
Interior of Ft Sumter 1865
-
Interior of Ft Sumter 1865 showing the Hot Shot Furance.
-
Interior view of Ft Sumter in 1865; at left is the “Light house” of Ft Sumter
After the devastating bombardment, both Major General Quincy A. Gillmore and Rear Admiral John A. Dahlgren, now commanding the South Atlantic Blockading Squadron, determined to launch a boat assault on Fort Sumter for the night of September 8–9, 1863. Cooperation between the Army and Navy was poor. Dahlgren nem volt hajlandó tengerészeit és tengerészgyalogosait egy katonatiszt parancsnoksága alá helyezni, így aznap éjjel két flottilla indult Fort Sumter felé. A hadsereg flottilláját a Morris-szigetnél feltartóztatta az apály. Mire tovább tudtak haladni, a haditengerészeti támadást már legyőzték, és a hadsereg flottillája visszatért a partra.
A haditengerészet támadásában 400 tengerész és tengerészgyalogos vett részt 25 csónakban. A hadművelet elejétől a végéig fiaskó volt. A gyenge felderítés, tervezés és kommunikáció mind jellemezte a műveletet. Thomas H. Stevens, Jr. parancsnokot, a Patapsco nevű monitor parancsnokát bízták meg a támadás vezetésével. Amikor Stevens parancsnok tiltakozott, hogy “semmit sem tudott a szervezésről ” és “tett néhány ellenvetést ezen és más okokból”. Dahlgren így válaszolt: “Az erődben nincs más, csak egy tizedes őrség, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy odamegyünk és birtokba vesszük”. (Stevens 1902, 633. o.). A konföderációs erők ilyen mértékű alábecsülése Dahlgren részéről megmagyarázhatja, hogy miért volt ellenséges egy közös hadművelettel szemben, amely a győzelem érdemét a haditengerészetnek kívánta fenntartani. A hajóknak kevesebb mint a fele szállt partra. A partra szállt hajók többsége a jobb szárnyon vagy a jobb szurdokszögben szállt partra, nem pedig a szurdokban, ahol átjárható rés volt. A partra szállt uniós tengerészek és tengerészgyalogosok nem tudták megmászni a falat. A szövetségesek tüzet nyitottak a partraszálló csapatra, valamint kézigránátokat és laza téglákat dobáltak. A partra nem szállt csónakokban lévő férfiak vakon lőtték az erődöt muskétákkal és revolverekkel, és ezzel inkább a partraszálló csapatot, mint a helyőrséget veszélyeztették. A partraszálló csapat az erőd falán lévő gránátlyukakban keresett menedéket. A helyőrség által kilőtt jelzőrakétára válaszul a Johnson erőd és a CSS Chicora konföderációs hadihajó tüzet nyitott a hajókra és a partraszálló csoportra. A csónakok egy része a tűz alatt visszavonult, a partraszálló csapat pedig megadta magát. Az uniós veszteségek 8 halott, 19 sebesült és 105 fogoly (köztük 15 sebesült) volt. A szövetségesek nem szenvedtek veszteségeket a támadásban.
A sikertelen csónaktámadás után újraindult a bombázás, amely változó intenzitással folyt, és a háború végéig további károkat okozott Fort Sumterben. A helyőrség továbbra is veszteségeket szenvedett. A konföderációsok továbbra is ágyúkat és egyéb anyagokat mentettek ki a romokból, és mesterlövészekkel zaklatták a Morris-szigeten lévő uniós ütegeket. A konföderációsak négy 10 hüvelykes (250 mm-es) columbiadot, egy 8 hüvelykes (200 mm-es) puskás columbiadot és két puskás 42 fontos ágyút szereltek fel a bal oldali, alsó soros kazamatákban.
Fort Sumter helyreállításaSzerkesztés
Az utolsó konföderációs parancsnok, Thomas A. Huguenin őrnagy, aki a Citadelen végzett, soha nem adta meg a Sumter-erődöt, de William Tecumseh Sherman tábornok Dél-Karolinán keresztül történő előrenyomulása végül arra kényszerítette a konföderációkat, hogy 1865. február 17-én kiürítsék Charlestont, és elhagyják a Sumter-erődöt. A szövetségi kormány 1865. február 22-én hivatalosan is birtokba vette a Sumter-erődöt.
Anderson, immár vezérőrnagyként, visszatért Sumterbe azzal a zászlóval, amelyet négy évvel korábban leengedni kényszerült, és 1865. április 14-én diadalmasan felhúzta a romos erőd fölé. A polgárháború ezzel hivatalosan is véget ért. Henry Ward Beecher is jelen volt, és később hosszasan beszélt az eseményről.
Alig néhány órával később Lincoln elnököt lelőtték.