Fred Rogers, a “Mr. Rogers’ Szomszédság” házigazdája, 74 éves korában rákban halt meg

PITTSBURGH (AP) – Fred Rogers, aki a “Mister Rogers szomszédsága” című közszolgálati televíziós műsor házigazdájaként több mint 30 éven át gyermekek millióit hívta szelíden a szomszédjába, csütörtökön kora reggel rákban elhunyt. Életének 74. évében.

Rogers pittsburghi otthonában halt meg – közölte a család szóvivője, David Newell, aki Mr. McFeelyt játszotta a műsorban. Rogersnél gyomorrákot diagnosztizáltak valamikor az ünnepek után, mondta Newell.

“Őszintén, őszintén kedves, csodálatos ember volt” – mondta Newell. “Az volt a küldetése, hogy családokkal és gyerekekkel dolgozzon a televízióban. … Ez volt a szenvedélye, a küldetése, és ezt tette az első naptól kezdve.”

1968-tól 2000-ig Rogers, aki presbiteriánus lelkész volt, a pittsburghi WQED közszolgálati televízióban készítette a műsort. Az utolsó új epizód, amelyet 2000 decemberében vettek fel, 2001 augusztusában került adásba, bár a PBS leányvállalatai továbbra is sugározták a korábbi részeket.

Rogers saját dalokat komponált a műsorhoz, és minden epizódot egy kényelmes nappalit idéző díszletben kezdett, ahol a “It’s a beautiful day in the neighborhood”-t énekelte, miközben tornacipőt és cipzáras kardigánt húzott.

“Igazából soha nem tekintettem magam tévésztárnak” – mondta Rogers egy 1995-ös interjúban. “Mindig úgy gondoltam, hogy egy szomszéd vagyok, aki csak látogatóba jött.”

Az üzenete egyszerű maradt: azt mondta a nézőinek, hogy szeressék magukat és másokat. Minden műsorban egy varázslatos kocsikázásra vitte a közönségét a képzeletbeli szomszédságba, ahol a bábjai interakcióba léptek egymással és a felnőttekkel.

A bábok és a hangok nagy részét Rogers maga készítette.

Rogers megtanította a gyerekeknek, hogyan kell osztozni, hogyan kell kezelni a haragot, és még azt is, miért nem kell félniük a fürdőkádtól, amikor biztosította őket arról, hogy soha nem mennek le a lefolyóba.

A Perzsa-öbölháború idején Rogers azt mondta a fiataloknak, hogy “minden gyerekre jól fognak vigyázni ezen a környéken és azon túl _ háború és béke idején egyaránt”, és arra kérte a szülőket, hogy ígérjék meg gyermekeiknek, hogy mindig biztonságban lesznek.

“Aztán vannak, akik látják a szükséget és reagálnak. Ezeket az embereket tartom a hőseimnek.”

Rogers tavaly vonult vissza a műsorvezetői nyugdíjból, hogy a Közszolgálati Műsorszolgáltató számára négy közszolgálati reklámfilmet rögzítsen, amelyekben a szülőknek elmondja, hogyan segíthetnek gyermekeiknek feldolgozni a szeptember 11-i támadások évfordulóját.

“Nem értik, mi az évforduló, és ha látják a tragédiát a televízióban lejátszva, azt hihetik, hogy éppen akkor történik” – mondta.

Rogers műsorával négy Emmy-díjat nyert, valamint egyet az életművéért. 1993-ban George Foster Peabody-díjat kapott, “25 év szép napok a környéken” elismeréseként.”

A műsor 25. évfordulója alkalmából 1993-ban rendezett ünnepségen Rogers azt mondta: “Nem a kitüntetések, nem a címek és nem a hatalom az, ami végső soron fontos. Hanem az, ami benne lakozik.”

A műsor nézettsége 1985-86-ban érte el a csúcsot, amikor a televízióval rendelkező amerikai háztartások mintegy 8 százaléka kapcsolta be. Az 1999-2000-es évadra a nézettség 2,7 százalékra, azaz 3,6 millió emberre esett vissza.

Rogers egyik piros pulóvere a Smithsonian Intézetben lóg.

Amíg más gyermekműsorok a dörzsölt akciófilmek mellett döntöttek, Rogers maradt a régi, és ragaszkodott megnyugtató üzenetéhez.

Rogers Latrobe-ban született, Pittsburghtől 30 mérföldre délkeletre. 1963-ban azzal a megbízatással szentelték fel, hogy a televízión keresztül folytassa a gyermekekkel és családokkal végzett munkáját.

A Pittsburghi Egyetem doktori iskolájában kora gyermekkori fejlesztést tanult, és évtizedeken át konzultált a néhai Dr. Margaret McFarlanddal, az egyetem neves gyermekfejlesztési szakértőjével. A műsor a gyermekkor megpróbáltatásait vizsgálta, beleértve a dühöt, a félelmet, még a fogorvoslátogatást is.

A forgatáson kívül Rogers nagyon hasonlított televíziós személyiségére. Naponta úszott, mohón olvasott és Beethovent hallgatott. Egyszer önkéntesként dolgozott egy pittsburghi állami börtönben, és segített kialakítani egy játszószobát a szüleiket látogató gyerekeknek.

Rogers láthatatlan bábjátékos volt a “The Children’s Corner”-ben, egy helyi műsorban, amelyet ő és Josie Carey indított el 1954-ben a WQED-en. A műsorban hét éven át élőben közvetített, forgatókönyv nélküli tévéműsorban ő fejlesztette ki a “Mister Rogers szomszédságában” használt bábok nagy részét, köztük XIII. péntek királyt, Daniel csíkos tigrist és Curious X-et, a baglyot.

1963-ban Rogers elfogadta a “Misterogers”, saját 15 perces műsorának fejlesztésére tett ajánlatot a Canadian Broadcasting Corp. számára. A műsort 1966-ban visszahozta Pittsburghbe, és a CBC műsorának szegmenseit beépítette egy új sorozatba, amelyet az Eastern Educational Network terjesztett.

1968-ban a “Misterogers’ Neighborhood”-ot a National Educational Television terjesztette, amely később Public Broadcasting Service lett.

Rogers szelíd modora néhány komikus viccének céltáblája volt. A 80-as években Eddie Murphy parodizálta őt a “Saturday Night Live”-ban a “Mister Robinson’s Neighborhood” című műsorában, amit Rogers viccesnek és szeretetteljesnek talált.

Rogers-t felesége, Joanne, egy koncertzongorista, két fia és két unokája hagyta hátra.

A neten: