Gila-szörny

A gila-szörnyek magányosan élnek a sivatagos és félsivatagos területeken, ahol éppen csak annyi nedvesség van, hogy néhány bokor megtartson. A Gila-szörnyek odúi általában sziklás hegylábakon találhatók, mivel kerülik a nyílt területeket. A gyíkok a hőmérsékletnek megfelelően tudják beállítani viselkedésüket. A Gila-szörnyek lehetnek éjszaka is aktívak, ha a hőmérséklet nappal rendkívül meleg, vagy lehetnek krepuszkulárisak vagy nappali életmódot folytatóak, ha a hőmérséklet optimális számukra.

A gilaszörnyek magasan járnak rövid lábaikon, a farok szabadon áll a földtől, és az egyensúly érdekében oldalról oldalra lengő, esetlennek tűnő járásmódban. A sebességük nem nagy, de a szörnyek kitartanak. Jó hegymászók, a Gila-szörnyeket gyakran találjuk viszonylag magasan a cholla-kaktuszokban, ahol a fészkekben lévő madártojások után kutatnak.

A hideg téli hónapokban a Gila-szörnyek a vaskos karmaikkal ásott üregekben vagy akár a sivatagi teknősök üregeiben tartózkodnak, és a farkukban zsírraktárak vannak, hogy ez idő alatt is életben maradjanak. A tavasz beköszöntével ismét vadászni kezdenek.

Húsevőként a Gila-szörnyeknek nincs túl jó látásuk, vadászat közben az ízlelésüket és a szaglásukat használják. A zsákmány felkutatásához a Gila-szörny villás nyelvével a levegőben lévő illatrészecskéket veszi fel. Ezek a gyíkok nem túl gyorsak, ezért meg kell lopakodniuk a zsákmányt, és meg kell harapniuk, mielőtt az elmenekülne. Zsákmányuk a madarak tojásai és fészekaljai, rágcsálók, békák, gyíkok, rovarok, százlábúak és férgek, de akár hullákat is ehetnek.

A gilaszörnyek nem rágják meg a táplálékukat, hanem egészben lenyelik azt; a tojásokat azonban feltörik. A szörny mérges nyála inkább a ragadozók elleni védekezésben lehet hasznos, mintsem a vadászatban, mivel a gyíkok zsákmányának nagy része elég kicsi ahhoz, hogy a harapás ereje legyűrje őket. A Gila-szörny harapására nincs ellenméreg.

A San Diegó-i állatkertben a Gila-szörnyeket egerekkel és keményre főtt tojásokkal etetik.