Gyógyszer okozta akut vizeletvisszatartás

Háttér Az akut vizeletvisszatartást (AUR) hirtelen vizelési képtelenségként definiálják, amely általában fájdalmas és katéterezést igényel (1). Ez ronthatja az életminőséget, és vesekárosodást okozhat (2). A tünetek kezelésére alkalmazott különféle gyógyszerek hozzájárulhatnak a vizeletvisszatartáshoz. Ez a gyorstájékoztató áttekinti a gyógyszerek okozta AUR-t, és kezelési stratégiákat ajánl.

Klinikai jellemzők és értékelés Az AUR jelei és tünetei közé tartozik a hólyag/uprapubicus fájdalom és érzékenység, valamint az újonnan jelentkező túlfolyásos inkontinencia. Az AUR jelenlétét fel kell mérni azoknál az idősebb betegeknél, akiknél delírium alakul ki, különösen, ha a háttérben demencia áll. A gyógyszerek az AUR gyakori okai. Gyakori nem gyógyszeres okok közé tartozik a jóindulatú prosztata hipertrófia, a rosszindulatú daganat (pl. epidurális gerincvelő kompresszió), a neurogén hólyag és a székletürítés. Kevés adat áll rendelkezésre az AUR előfordulási gyakoriságáról a palliatív ellátásban. Egy kis megfigyeléses vizsgálat azonban kimutatta, hogy egy nagy palliatív ellátási programba felvett betegek 15%-ának volt vizeletvisszatartása (3). Az AUR-ral ellentétben a krónikus vizeletvisszatartást nehéz meghatározni, mivel a vizelet mennyisége betegenként nagymértékben változik. A krónikus vizeletvisszatartás gyakran krónikus neurológiai állapot vagy jóindulatú prosztata hipertrófia következménye. Az akut és a krónikus vizeletvisszatartás közötti legfontosabb különbség, hogy a krónikus vizeletvisszatartás gyakran tünetmentes és ritkán fájdalmas, mivel a hólyag idővel fokozatosan kitágul. A krónikus vizeletvisszatartás gyakori tünetei közé tartozik a gyakoriság, a tétovázás és a vizeletáramlás csökkent ereje (4).

Az AUR-hoz társuló gyógyszerek Az antikolinerg tulajdonságú gyógyszerek (pl. antipszichotikumok, antihisztaminok és számos antiemetikum és antidepresszáns), valamint az opioidok és az érzéstelenítők gyakran társulnak az AUR-hoz. Egyéb gyógyszerek közé tartoznak az alfa-agonisták, benzodiazepinek, NSAID-ok, detrusorrelaxánsok (pl. oxibutinin) és kalciumcsatorna-antagonisták. Az idős betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a jóindulatú prosztata hipertrófia (BPH) és a polifarmácia fokozott előfordulása miatt.

• A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) a retentio egyik alulfelismert oka. Egy prospektív vizsgálat szerint a vizeletvisszatartás az SSRI-ket felírt betegek mintegy 10%-ánál fordult elő, és a tünet gyakran a gyógyszer elhagyásához vezet (5).
• A vizeletvisszatartást okozó opioidok már régóta ismertek, és leginkább műtét utáni felnőtt betegeknél tanulmányozták, ahol az előfordulása körülbelül 25% (6). Minden opioid okozhat vizeletvisszatartást a mu-opioid receptor agonizmus miatt.

A post void residuum a vizelet mennyisége, amely a vizeletürítés végén a hólyagban maradt. A PVR mérésének arany standardja a transzurethrális katéterezés; az ezzel járó kellemetlenségek miatt azonban a hordozható hólyagszkennerrel végzett nem invazív hólyagtérfogatbecslés általánosan használt, gyakran az ágy melletti nővér által végzett alternatíva. Az abnormális PVR-t meghatározó küszöbértékek kevéssé ismertek, és a hordozható szkennerrel végzett PVR-mérések aszcitesz jelenlétében pontatlanok lehetnek (7). Általánosságban elmondható, hogy a klinikai kezelési döntéseknek a beteg tünetein és a PVR-mérések tendenciáin kell alapulniuk, nem pedig egy szigorú PVR-küszöbérték mérésén. Például a PVR-értékek akut emelkedése 200 ml-ről 450 ml-re akut kezdődő suprapubicus fájdalom vagy kellemetlen érzés esetén AUR-t jelez, míg egy tünetmentes, 300 ml-es PVR-rel rendelkező betegnél lehet, hogy egyáltalán nincs szükség beavatkozásra.

Fizikai vizsgálat A kitágult hólyag 150 ml vizeletmennyiség elérése után érzékeny suprapubicus tömegként tapintható. Az 500 ml-t meghaladó térfogatú hólyagok vékony betegeknél látható suprapubicus tömegként jelentkezhetnek. Mivel a normális hólyag térfogata 50 ml-nél kisebb, az AUR-t a fizikális vizsgálat során nem lehet észrevenni, különösen elhízott betegeknél.

Klinikai kezelés Az AUR orvosi vészhelyzetet jelenthet, ezért az ilyen betegeket katéterezni kell a hólyag tágulásának enyhítésére. A beteg életkorától függően a betegeket vagy in-and-out katéterezéssel kell kezelni, amelyet a spontán ürítés kipróbálása követ, vagy néhány naptól egy hétig tartó bentlakásos hólyagkatéterrel kell hazaküldeni. A 75 évnél idősebb betegeknél és az 1000 ml-nél nagyobb PVR-rel rendelkező betegeknél kisebb a valószínűsége annak, hogy az egyszeri katéterezést követően sikeres ürítésre kerül sor. A gyógyszeres kezelést felül kell vizsgálni, és a károsító szereket abba kell hagyni vagy a dózist korlátozni kell. Ha a BPH hozzájárul, a BPH-gyógyszerek, például az 5-α-reduktáz-gátlók és az α-antagonisták hozzáadása javíthatja a vizeletáramlást (6). Ha a spontán ürítési kísérlet a gyógyszerek beállítása és a többnapos katéterezés után sem sikerül, urológiára való beutalás indokolt (8).

A korlátozott élettartamú betegek esetében, akiknél a kiváltó gyógyszereket nem lehet beállítani, az élethosszig tartó bentlakásos katéterezés vagy az intermittáló katéterezés ésszerű lehetőség. Bár sok klinikus megterhelőnek tarthatja a katéterezést, a neurogén hólyaggal rendelkező, hosszú távú bentlakásos vagy intermittáló önkatéterezést alkalmazó betegek körében végzett felmérés szerint a betegek többsége úgy érezte, hogy a katéterezés használata pozitívan befolyásolja az életminőséget (9).

Új farmakológiai kezelési stratégiák Ha a kiváltó farmakoterápia nem szüntethető meg, célzott farmakoterápiákkal ellensúlyozni lehet a vizeletvisszatartást, bár ezek alkalmazása vizsgálati területnek számít. Az opioidantagonisták, például a naloxon és a metilnaltrexon blokkolhatják az opioidreceptorokat és lehetővé tehetik a normális vizeletürítést egy esetjelentés és egyetlen, preklinikai kontrollált vizsgálat szerint (10,11). Egy esetleírás a citaloprammal összefüggő AUR visszafordítását írta le mirtazapin hozzáadásával (12).

1. C. Dawson, H. Whitfield. Az urológia ABC-je. Urológiai vészhelyzetek a háziorvosi gyakorlatban. BMJ 1996; 312 : 838-840.
2. Thomas K, Chow K, Kirby RS. Akut vizeletvisszatartás: az etiológia és a kezelés áttekintése. Prostate Cancer Prostatic Dis. 2004;7(1):32-7.
3. Currow DC, Agar MR, To TH. Nemkívánatos események a hospice- és palliatív ellátásban: kísérleti tanulmány a gyűjtés megvalósíthatóságának és a kiindulási arányok meghatározására. J Palliat Med. 2011; 14(3):309-14.

4. Negro CL, Muir GH. Krónikus vizeletvisszatartás férfiaknál: hogyan definiáljuk, és hogyan befolyásolja a kezelés eredményét. BJU Int. 2012 Dec;110(11):1590-4.

2. Uher R, Rarmer A, Henigsberg N, et al. Adverse reactions to antidepressants. Br J Psychiatry. 2009; 195(3):202-210.
3. Verhamme K, Miriam C, Sturkenboom M, et al. Drug-induced urinary retention: incidence, management and prevention. Gyógyszerbiztonság. 2008;31(5):373.
4. Asimakopoulos AD, De Nunzio C, et al. Az ürítés utáni maradék vizelet mérése. Neurourology and Urodynamics 2014; DOI 10.1002/
6. Sakakirbara R, Hattori T, et al. Micturitional disturbance in acute dis
7. Choong S, Emberton M. Acute urinary retention. BJU International. 2000; 85:186-201.
9. James R, Frasure HE, Mahaja ST. A vizeletkatéterezés nem befolyásolja hátrányosan az életminőséget sclerosis multiplexes betegeknél. ISRN Neurology. 2014. Article ID 167030.
11. Rosow CE, Gomery P, Chen TY, et al. Az opioidok okozta hólyagműködési zavarok visszafordítása intravénás naloxonnal és metilnaltrexonnal. Clin Pharmacol Ther. 2007; 82(1):48-53.
12. Garten L, Buhrer C. A morfium okozta vizeletvisszatartás visszafordítása metilnaltrexon hatására. Arch Dis Cild Fetal Neonatal Ed. 2012; 97(2):F151-3.
13. Lenze EJ. Az SSRI-asszociált vizeletvisszatartás visszafordítása mirtazapin augmentációval. J Clin Psychopharmacology. 2012; 32(3):434.

Author affiliation: University of Pittsburgh Medical Center, Pittsburgh, PA

Erdekütközések: A szerző nem tett közzé releváns összeférhetetlenséget.

Versiótörténet: Dr. Sean Marks (Medical College of Wisconsin) és a társszerkesztő Dr. Drew A Rosielle (University of Minnesota Medical School) által szerkesztett Gyors Tények és Fogalmak egy önkéntes, szakértői értékelésen alapuló szerkesztőbizottság nagylelkű támogatásával készültek, és a Palliative Care Network of Wisconsin (PCNOW) teszi online elérhetővé; az egyes Gyors Tények szerzői egyedül felelősek az adott Gyors Tények tartalmáért. A Gyors Tények teljes gyűjteménye elérhető a Palliative Care Network of Wisconsin címen, elérhetőségekkel és a Gyors Tényekre való hivatkozás módjával.

Copyright: Minden Gyors Tények és Fogalmak a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International Copyright (http://creativecommons.org/licenses/by-nc/4.0/) alapján kerül közzétételre. A Fast Facts kizárólag nem kereskedelmi, oktatási célokra másolható és terjeszthető. Ha átdolgoz vagy terjeszt egy Gyors Tényt, értesítsen minket!

Kizáró nyilatkozat: A Gyors Tények és Fogalmak oktatási információkat nyújtanak az egészségügyi szakemberek számára. Ezek az információk nem minősülnek orvosi tanácsadásnak. A Gyors Tények nem frissülnek folyamatosan, és a Gyors Tények közzététele után új biztonsági információk jelenhetnek meg. Az egészségügyi szolgáltatóknak mindig saját, független klinikai döntést kell hozniuk, és konzultálniuk kell más releváns és naprakész szakértőkkel és forrásokkal. Egyes Gyorstájékoztatók egy terméknek a termék címkéjén ajánlottól eltérő adagolásban, javallatra vagy módon történő alkalmazására hivatkoznak. Ennek megfelelően minden ilyen termék alkalmazása előtt a hivatalos alkalmazási előírást kell megismerni.