Gyerekek veszekedése: gyerekek és testvérek
Gyerekek veszekedése: az alapok
A gyerekek közötti nézeteltérések nagyon gyakoriak – részei a boldogulás megtanulásának. Verekedés akkor történik, amikor a nézeteltérés agresszívvá válik – például ha kiabálással vagy ütlegeléssel jár. A gyerekek még tanulják, hogyan uralkodjanak az érzelmeiken, ezért ez nem szokatlan.
A gyerekek veszekedése gyakran akkor kezdődik, amikor a gyerekek igazságtalannak látnak egy helyzetet, megpróbálják érvényesíteni a szerintük őket megillető jogokat, úgy érzik, hogy mások nem látják az ő nézőpontjukat, vagy különbözőképpen látják ugyanazt a helyzetet. Például előfordulhat, hogy egy idősebb gyermek viccnek tekinti, ha egy kisebb gyermeket ugrat, de a kisebb gyermeknek ez nem tetszik.
A testvérek esetében pedig a veszekedések akkor fordulhatnak elő, amikor egymással versengenek a szülők figyelméért vagy elismeréséért. Minél közelebb vannak a testvérek korban, annál inkább hajlamosak veszekedni.
A nézeteltérések, a veszekedés és a problémamegoldás: lehetőségek a tanulásra
A nézeteltérések remek alkalmat adhatnak arra, hogy a gyerekek gyakorolják azokat a szociális készségeket, amelyekre felnőttként szükségük lesz. Ha a nézeteltérések verekedéshez vezetnek, az lehetőséget adhat a gyerekeknek arra, hogy megtanulják a konfliktus megoldásának más módjait, különösen, ha megtanulják, hogy a verekedés nem hozza meg nekik azt, amit akarnak.
Amikor a gyerekek közötti nézeteltéréseket tisztességesen és anélkül oldják meg, hogy bárki megsérülne, a gyerekek elkezdik fejleszteni a problémamegoldó készségeket, például a tárgyalást. Azt is megtanulják, hogy milyen fontos belelátni a másik ember álláspontjába, és tiszteletben tartani mások jogait, érzéseit és tulajdonát.
Mivel kevesebb lesz a veszekedés, a gyerekek felnőnek, és jobb szociális készségeket fejlesztenek.
Ha veszekedést kell kezelni, fontos, hogy még azelőtt leállítsuk a dolgokat, mielőtt bárki megsérülne. Hagyja, hogy mindenki lehűljön, mielőtt a megoldásokról vagy a következményekről beszélne.
Hogyan befolyásolja a temperamentum a gyerekek veszekedését
A gyerekek saját temperamentummal születnek – ahogyan a világra reagálnak és viselkednek. Lehetnek például rugalmasak vagy kitartóak, társaságkedvelők vagy félénkek. A gyerekek temperamentuma miatt nagyobb vagy kisebb valószínűséggel fognak tárgyalni, vitatkozni vagy elkerülni a konfliktusokat.
A temperamentum lehet az oka annak is, hogy egyes emberek hamarabb dühbe gurulnak, mint mások, vagy kevésbé képesek kontrollálni a dühös érzéseket. A felnőtteknek nem mindig könnyű megoldaniuk a konfliktusokat anélkül, hogy rossz viselkedéshez folyamodnának – képzeljük el, mennyivel nehezebb ez a gyerekeknek.
A gyerekek nem úgy születnek, hogy tudják, hogyan kell kezelni a nézeteltéréseket. De minden gyermek megtanulhatja, hogyan viselkedjen úgy, hogy a veszekedés kevésbé valószínű. Például a tisztességes szabályok, a rutinok és a dicséret a konfliktusok jobb megoldási módjai felé terelik a gyerekeket.
Hogyan befolyásolja a környezet a gyerekek veszekedését
A gyerekek úgy tanulják meg, hogyan rendezzék a nézeteltéréseket, hogy figyelik és lemásolják a környezetükben látott viselkedést.
Ha tehát a gyerekek azt látják, hogy te pozitív módon rendezed a nézeteltéréseket, ők is megtanulnak majd így viselkedni. Ezt nevezzük a jó viselkedés modellezésének. Olyan viselkedésformákat modellezhetsz, mint:
- nyugodtan megbeszélhetsz kompromisszumokat, ha valakivel nem értesz egyet
- nyugodt maradsz, ha dühös vagy
- ellenőrizd a tényeket, mielőtt cselekszel
- a helyzetnek megfelelő módon reagálsz
- meghallgatod mások álláspontját.
A gyerekek a negatív viselkedésből is tanulnak. Ha a szülők pofozkodással fegyelmezik a gyerekeket, a gyerekek nagyobb valószínűséggel fogják megpofozni a testvéreiket, barátaikat – vagy akár a szüleiket. Szintén nagyobb valószínűséggel választják a verekedést, ha:
- folyton azt látják, hogy az emberek agresszívan viselkednek egymással, különösen a szüleik, a nagyobb testvéreik és a barátaik
- lökdösődéssel, lökdösődéssel vagy verekedéssel érik el, amit akarnak
- a szüleik nem szabnak következetes határt a verekedésnek vagy az agressziónak
- sok erőszakot látnak a tévében, a moziban és a videojátékokban, különösen, ha a vérmérsékletük miatt nehezebben tudják kontrollálni a dühüket.
A gyerekek már nagyon fiatal korban megtanulják ezeket a leckéket. De nem biztos, hogy kétéves koruk előtt elkezdenek együttműködni és megosztani. És lehet, hogy háromévesek lesznek, mire látni fogják, hogy ezeket a leckéket valóban hasznosítják.
Hogyan befolyásolja az életkor és a képességek a gyerekek verekedését
Az, ahogyan a gyerekek a konfliktusokat kezelik, részben az életkoruk és a képességeik szintje határozza meg. Például gyakori, hogy a kisgyerekek agresszívan viselkednek. Ez általában változik, ahogy nőnek és megtanulják a konfliktusmegoldás jobb módjait.
A 3-4 éves gyerekek:
- kezdenek együttműködni, osztozni és váltogatni – mindezek végül kevesebb veszekedéshez vezetnek
- még tanulják az érzelmeik kezelését – így például nagyon frusztráltak lehetnek, ha elvesznek tőlük valamit, amit szeretnének
- valószínű, hogy támogatásra, emlékeztetőre és pozitív visszajelzésre van szükségük
- lehet, hogy a frusztrációt még fizikai módon, például verekedéssel fejezik ki.
Az 5-7 éves gyerekek:
- folytonosan fejlesztik az olyan készségeket, mint a megosztás, a felváltás, a kompromisszumok kötése és a lehetőségek megbeszélése
- sokkal jobban tudják megoldani a problémákat anélkül, hogy a felnőttek közbelépésére lenne szükségük, bár még mindig szükségük van bátorításra.
A 8-12 éves gyerekek:
- kevésbé erőszakosak, de több szóbeli nézeteltérésük és veszekedésük van, mint a fiatalabbaknak
- sokkal szociálisabbá válnak, és csoportban szeretnének kijönni a többi gyerekkel.
Ha nehezen kezeli a gyerekei veszekedését, nincs egyedül. A veszekedések gyakori okai annak, hogy a családok szakember segítségét kérjék. Segíthet, ha beszélsz egy szakemberrel, például gyermekorvossal vagy pszichológussal.