Hány étkezést kell kihagyni a kolonoszkópia előtt? Randomizált, kontrollált vizsgálat: összefüggés a szilárd ételtől való tartózkodás időtartama és a bél tisztasága között elektív kolonoszkópián átesett betegeknél
Bevezetés
A kolonoszkópiát először 1969-ben vezették be.1 Az eltelt évek során számos előrelépés történt. A kolonoszkópia széles körben elfogadott, és jelenleg az egyik legbiztonságosabb ambulánsan végezhető eljárásként gyakorolják.1 Napjainkban az elektív kolonoszkópia a vastagbélrák szűrésében alkalmazott alapvető eljárássá vált. Nem sürgős esetekben rutinszerűen alkalmazzák olyan betegek vizsgálatára, akiknek a kórtörténetében krónikus végbélvérzés vagy megváltozott bélműködési szokások, például székrekedés vagy tartós hasmenés szerepel. A kolonoszkópia során a legjobb eredmények eléréséhez fontos a tiszta vastagbél előkészítése megfelelő tisztítókúrával.2 A bél megfelelő tisztításának elmulasztása miatt (az eljárás elhúzódásával párosulva) elmaradhatnak az elváltozások.3,4 Az ideális bélkészítménynek a következő kritériumoknak kell megfelelnie: kényelmesnek kell lennie, egyszerű utasításokkal; rövid ideig tartó étrendi korlátozással kell járnia; biztonságosnak kell lennie – azaz minimalizálni kell a purgatívumokhoz kapcsolódó mellékhatásokat; és elviselhető ízt és mennyiséget kell kínálnia a betegek számára.5
Pillanatnyilag nem létezik egyetlen általános bélkészítmény protokoll a járóbeteg kolonoszkópiához. A különböző irányelvek közül nem végeztek hivatalos vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy a betegnek mennyi ideig kell visszatartania a szilárd ételeket a bélelőkészítés során a járóbeteg kolonoszkópia előtt. Gyermekgyógyászati betegek esetében, bár nincs egységes protokoll a bélelőkészítésre, a betegek általában csak a beavatkozás napját megelőző este kezdenek folyékony étrendet kapni. Logikus, hogy minél több időt hagyunk a betegnek a szokásos étrendjének folytatására (azaz minél több idő telik el a folyékony étrend bevezetéséig a bélelőkészítés során), annál jobban elfogadja a beteg a bélelőkészítést és annál jobban betartja azt. Egy ilyen felhasználóbarát megközelítés előnyös lenne az idős betegek és az olyan társbetegségekben szenvedők számára, mint a cukorbetegség és a magas vérnyomás. A legtöbb helyi kórházban azt tanácsolják a betegeknek, hogy a vastagbéltükrözés napja előtt 24 órával hagyják abba a szilárd ételek fogyasztását. A betegek általában a kolonoszkópia előtti napon (24 órával) reggelizhetnek szilárd ételt. Abban a tercier általános kórházban, ahol ezt a vizsgálatot végezték, az elektív kolonoszkópián átesett betegek a kolonoszkópia előtt 24 órával tartózkodnak a szilárd ételektől, ami azt jelenti, hogy a betegek elfogyaszthatják a szokásos reggelijüket, majd ezt követően a kolonoszkópia előtti napon délutántól tiszta folyadékot fogyasztanak. A betegek 12 órától a kolonoszkópia elvégzéséig teljesen étlen-szomjan maradnak. Ez a rendszer jó vastagbéltisztaságot eredményezett a kolonoszkópia során, de ez tudományosan nem bizonyított. Gyermekbetegeknél azonban a klinikusok egy csoportja engedi, hogy a betegek jóval később, körülbelül vacsoraidőig (este 6-8 óra között) szilárd táplálékot fogyasszanak. A szilárd tápláléktól való átlagos tartózkodás 12-14 óra. Úgy tűnik, hogy ez a rendszer még az idősebb gyermekbetegeknél (késő tizenéveseknél) is működik, akik normál felnőtt étrendet tartanak. Ezt azonban tudományos adatok sem bizonyítják. Ezért extrapoláljuk, hogy ha ez a megközelítés működik az idősebb gyermekeknél, akkor működhet a felnőtteknél is. A gyermekpopulációk kiterjedt szakirodalmi áttekintése nem emelt ki konkrét időpontot a szilárd tápláléktól való tartózkodásra, de szinte az összes szakirodalom egyetértett abban, hogy minél később történik a szilárd tápláléktól való tartózkodás, annál jobb a beteg compliance-ja6.-8 E vizsgálat célja annak elemzése volt, hogy képesek vagyunk-e tiszta bélelőkészítést elérni azzal, hogy betegeinknek a beavatkozás előtti 1. napon, azaz körülbelül 14 órával a kolonoszkópia előtt vacsoraidőig engedélyeztük a szilárd ételek fogyasztását, és ezt összehasonlítottuk az általunk alkalmazott szokásos standarddal, amely a beavatkozást megelőző napon (azaz 24 órával a kolonoszkópia előtt) a reggeli utáni szilárd ételektől való tartózkodás volt.
Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság, a Brit Gasztroenterológiai Társaság és az Ausztrál Gasztroenterológiai Társaság mindegyike rendelkezik általános irányelvekkel és ajánlásokkal a bél előkészítésére vonatkozóan9,10 . A bélelőkészítés különböző módszereinek egyik fontos összetevője a szilárd táplálékból álló étrend korlátozása. Egyes bélkészítményeknél a hashajtó beadása mellett 1-3 napos tiszta folyékony étrendre is szükség lehet. Bár ez jó bélelőkészítési eredményeket hozhat, időigényes, kényelmetlen és kellemetlen lehet a beteg számára.11 Az ezeket a kezeléseket támogató bizonyítékok többsége a radiográfiás vastagbéltisztítással kapcsolatos vizsgálatokból származik.11 Egy kolonoszkópián átesett fekvőbetegek körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a bélelőkészítés előtti tiszta folyékony étrend volt az egyetlen olyan étrendmódosítás, amely javította az előkészítés minőségét.12 Nemrégiben egy másik vizsgálat kimutatta, hogy a kolonoszkópia előtt 24-48 órával a folyékony étrend szigorú betartása az egyik oka annak, hogy a betegek nehezen tartják be a jelenlegi sémákat.13 Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság irányelveiben a béltükrözés előkészítése előtt 3-4 nappal folyékony diétát javasoltak, míg a Clevelandi Gasztroenterológiai Társaság irányelveiben a betegek számára a kolonoszkópia előtt 24 órával egy utolsó szilárd étkezés engedélyezett.14 Az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálatának legújabb, 2011-es iránymutatása, amelyet a University College London Kórház alkalmaz, azt javasolja, hogy a betegek a vastagbéltükrözés előtt 2 nappal folyékony étrendet tartsanak.15
Az anyagok és módszerek
A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy összehasonlítsa a béltisztaság eredményét a szilárd ételektől való tartózkodás időtartamát 24 órával a 14 órával összehasonlítva az elektív kolonoszkópián áteső betegek esetében. Az orális purgatívumok használatát mindkét betegcsoport esetében standardizáltuk. A kolonoszkópia befejezési arányát is felmértük a két csoport között. Az elektív ambuláns kolonoszkópián részt vevő betegeket prospektív módon manuálisan randomizáltuk a két csoport egyikébe (1. ábra). A vizsgálatba való felvétel előtt minden beteget átvilágítottunk a be- és kizárási kritériumok alapján. A vizsgálatba való bekerülési kritériumok közé tartozott minden olyan elektív beteg, akinél ambulánsan bélelőkészítést végeztek, a 15-65 év közötti betegek, az utasításokat követni képes betegek, valamint azok, akiknél a 15-18 éves betegek esetében a szülők vagy a gondozó beleegyezését adták, valamint az American Society of Anesthesiology I, II, vagy III. fokozatú betegek. A kizárási kritériumok közé tartoztak a bélelzáródással jelentkező betegek, a klinikailag beteg betegek, az utasításokat követni nem tudó betegek, a kolosztómiával rendelkező betegek vagy a vastagbél-eltávolításon átesett betegek, a székrekedésben szenvedő betegek, a veseelégtelenségben szenvedő betegek, illetve azok a betegek, akik nem voltak hajlandóak szájon át szedett nátrium-foszforsódát szedni a bél előkészítéséhez. A randomizálás úgy történt, hogy a beteget arra utasították, hogy válasszon ki egy borítékot egy dobozban lévő, előre megkevert borítékokból, ami eldöntötte, hogy a beteg melyik csoportba kerüljön (vagy az A vagy a B csoportba). Az A csoportba tartozó betegeket (24 óra) arra utasították, hogy a kolonoszkópia előtt 1 nappal, reggel 8 órakor fogyasszák el az utolsó szilárd étkezésüket, amelyet válogatott tápláló folyadékok követnek. A B csoportba tartozó betegek (14 óra) azt az utasítást kapták, hogy a kolonoszkópia előtt 1 nappal, este 6 órakor fogyasszák el az utolsó szilárd étkezésüket, amelyet válogatott tápláló folyadékok követnek. Mindkét betegcsoportnak 45 ml orális nátrium-foszforsódát kellett innia 1 nappal a kolonoszkópia előtt este 10 órakor és a kolonoszkópia napján reggel 6 órakor. A betegeknek azt tanácsolták, hogy az orális nátrium-foszforsóda fogyasztása után sok tiszta folyadékot (legalább 2000 ml-t) fogyasszanak. Az eljárás napján 12 órától minden beteget szájon át szedve tartottunk, hogy megelőzzük az aspirációt arra az esetre, ha a kolonoszkópia során szedációra lenne szükség. A betegek a megbeszélt időpontban érkeztek, és a kolonoszkópos orvosok vakon figyelték, hogy a betegek melyik csoportba tartoznak; ezután elvégezték a kolonoszkópiát, és a Boston Bowel Preparation Scale (BBPS) vizuális skála segítségével értékelték a beteg bélrendszerének tisztaságát (2. ábra). A kolonoszkópia megkezdése előtt a kezelő nővér megkérdezte a betegeket, hogy betartották-e a nekik adott bélelőkészítést. A bél tisztaságát ezután egy előre elkészített lapon dokumentálták, a vastagbél egyes szegmensei szerint (azaz szigmabél, ereszkedő vastagbél, haránt vastagbél és felszálló vastagbél) (1. táblázat). Ezután kiszámították a bél átlagos tisztasági pontszámát minden egyes beteg esetében.
  |
1. ábra A randomizáció folyamatábrája. |
 |
2. ábra A bél tisztasági pontszám a Boston Bowel Preparation Scale vizuális skálája szerint. |
 |
1. táblázat Colonoscopist béltisztasági pontozási lap |
A különböző bélkészítmények tisztaságának összehasonlítására az évek során különböző skálákat használtak, amelyek közé tartozik az Ottawa-skála és az Aronchick-skála.16 A Bostoni Egyetem azonban 2009-ben létrehozta és validálta a BBPS-t.17 Jelenleg ezt a skálát használják érvényes és megbízható eszközként a kolonoszkópia-orientált kutatásokban; figyelembe veszi az orális purgatívumok használatát, valamint az endoszkópos orvos által a bél kimosására és leszívására tett kísérleteket is. Ez azt jelenti, hogy képesek lennénk standardizálni és összehasonlítani bármilyen típusú bélelőkészítési módszer javulását és változását. Bár az eredeti, 2009-es BBPS nem határozta meg, hogy melyik pontszám (0-3) számít tiszta bélnek, egy spanyolországi kutatócsoport nemrégiben beszámolt a BBPS osztályozásának sikeres improvizálásáról, amelyben az ≥2 pontszámot tekintették a tiszta bélre utalónak18. A mi vizsgálatunk is ugyanezt a pontozási módszert alkalmazta.
A mintanagyságot korábbi adatok alapján számoltuk ki, amelyek szerint a kontrollok körében a sikertelenség aránya 0,1, a kísérleti alanyok esetében pedig 0,003 volt a valódi sikertelenség aránya;7,19 tehát 74 kísérleti és 74 kontroll alany vizsgálatára lett volna szükség ahhoz, hogy 0,8-as valószínűséggel (power) el tudjuk vetni azt a nullhipotézist, hogy a kísérleti és kontroll alanyok sikertelenségi aránya megegyezik. A nullhipotézis e tesztjéhez kapcsolódó I. típusú hiba valószínűsége 0,05 volt. Ezután a nullhipotézis értékelésére egy nem korrigált chi-négyzet statisztikát használtunk. 20%-os lemorzsolódási arányt építettünk be; így a teljes mintaméret 178 minta volt – azaz 89 minta mindkét karban.
Ezt a kutatást az UKM Orvosi Központ Orvosi Kutatási és Etikai Bizottsága hagyta jóvá (jóváhagyási kód: FF-041-2013), és minden beteg írásos beleegyezését adta a vizsgálatba való felvétel és randomizálás előtt. Az egyes betegek demográfiai adataira, a kolonoszkópia indikációjára, a béltisztasági átlagpontszámra és a kolonoszkópia befejezésére vonatkozó adatokat prospektíven dokumentáltuk egy adatlapon, amelyet később átvittünk az SPSS adatlapra.
A fő kimeneti eredmény a béltisztasági átlagpontszám volt az egyes csoportokba tartozó betegek esetében. Az ≥ 2 átlagpontszámot tiszta bélnek tekintették.16 A vizsgálat másodlagos kimenete a kolonoszkópia sikeres elvégzése volt. A kolonoszkópia befejezését úgy definiálták, mint a vakbélnyílás és az ileocecalis billentyű láthatóvá tételét, vagy ha a terminális ileumot intubálták. A statisztikai elemzést Mann-Whitney U-teszt segítségével végeztük. A befejezett kolonoszkópiát a chi-négyzet teszttel hasonlítottuk össze. A <0,05 valószínűségi értéket szignifikánsnak tekintettük (P≤0,05).
A vizsgálat során sikerült csökkenteni az operátorok közötti torzítást. A BBPS színes képi képeit kinyomtattuk és a kolonoszkópiás monitoron helyeztük el a kolonoszkópos orvos számára referenciaként. A kolonoszkópistát az eljárás megkezdése előtt tájékoztatták a pontozási módszerről is. Minden egyes eljárásról képeket készítettek és tároltak, amelyeket egy másik kolonoszkópos orvos megtekinthetett. Ez minimalizálta a béltisztasággal kapcsolatos operátori torzítást, és segítette a BBPS jobb átlagos pontszámának elérését.
A jó eredmény elérése érdekében ebben a vizsgálatban a háziorvos minden beteget felhívott 3 nappal a beavatkozás napja előtt, hogy emlékeztesse a betegeket a választott béltisztasági módszerek utasításainak megfelelő betartására. Több tanulmány is kimutatta, hogy ha csak írásos utasításokat kapna a beteg, akkor helytelenül követné a bélkészítési módszert.20,21
Eredmények
A 7 hónapos vizsgálatba összesen 178 beteget vontak be. A betegek egyike sem vonta vissza beleegyezését a vizsgálat során. Nyolcvankilenc beteget toboroztak az A és a B csoportba, külön-külön. Az elektív kolonoszkópián átesett betegek többsége középkorú volt, 41-60 év közötti. A betegek átlagéletkora 55 év volt. A betegek többsége nő volt (52,8%). Az etnikai csoportok közül 54 beteg maláj, 72 beteg kínai és 49 beteg indiai volt. Három beteg volt mianmari és bangladesi külföldi (2. táblázat). Ami a kolonoszkópia indikációit illeti, 57 betegnél végbélvérzés miatt végeztek kolonoszkópiát, 90 betegnél megváltozott székelési szokások miatt, 13 betegnél szűrés céljából végeztek kolonoszkópiát nagy kockázatú családi vastagbélrák miatt, két betegnél ismétlődő vastagbélpolipok gyanúja miatt, 16 betegnél pedig hasi fájdalom vagy puffadás miatt (3. ábra).
 |
2. táblázat A 178 beteg demográfiai elemzése |
 |
Figure 3 Indication for colonoscopy for 178 patients (group A and group B). |
A kolonoszkópiát összesen 153 beteg végezte el sikeresen; a teljesítési arány 86,5% volt. A 24 beteg közül, akiknél a kolonoszkópia nem fejeződött be, nyolc beteg az A csoportból, 16 beteg pedig a B csoportból került ki. Ezeket a betegeket nem vették fel újra vizsgálati alanyként, hanem átütemezték őket egy másik kolonoszkópia időpontjára (3. ábra).
Az adatok normalitását a Kolmogorov-Smirnov teszt segítségével elemezték, amely kimutatta, hogy a normalitás nem feltételezhető. Így a két adatcsoportot a Mann-Whitney U-teszt segítségével hasonlítottuk össze. A kolonoszkópiát el nem végzett betegek béltisztasági értékelését a béltisztasági átlagba beszámították. Az A csoportba tartozó betegek béltisztasági átlaga 3,0 volt. A B csoportba tartozó betegek átlagos béltisztasági pontszáma 2,5 volt. Bár mindkét csoport >2 (azaz tiszta) pontszámot adott, a P-érték 0,006 volt, tehát szignifikáns különbség volt a két csoport béltisztasági pontszámai között (azaz P-érték ≤0,05) (3. táblázat). Az A csoportban tíz beteg átlagos béltisztasági pontszáma <2 volt, de közülük csak hatan nem fejezték be az eljárást (azaz valószínű, hogy az A csoportban a betegek 6,7%-a nem fejezte be a kolonoszkópiát a tisztátalan bél miatt). A B csoportban 21 beteg átlagos béltisztasági pontszáma <2 volt, de közülük csak 12 beteg nem fejezte be az eljárást (azaz valószínű, hogy a B csoportban a betegek 13,4%-a nem fejezte be a kolonoszkópiás eljárást másodlagosan tisztátalan bél miatt). Az A csoportba tartozó betegek 92%-a (92%) fejezte be az eljárást, szemben a B csoportba tartozó betegek 82%-ával (a kolonoszkópia befejezésének arányát a két csoport között a chi-négyzet teszt segítségével hasonlítottuk össze; a P-érték 0,052 volt – azaz nem volt szignifikáns különbség a két csoport között; P-érték ≥0,05) (4. táblázat). Az egyes csoportok béltisztasági pontszámának részleteit az 5. és 6. táblázat tartalmazza.
 |
3. táblázat Mann-Whitney U teszt az A és a B csoport közötti átlagos bostoni bélkészség-pontszám összehasonlítására |
 |
4. táblázat A kolonoszkópia befejezésének eredményei az A és a B csoport között a chi-.square test |
 |
Table 5 Details of the bowel cleanliness score for group A |
 |
Table 6 Details of the bowel cleanliness score for group B |
Discussion
Preparing a good clean bowel has always been a challenging task for the colonoscopist. A bélkészítésnek több összetevője van, többek között az utolsó szilárd étkezés időpontja, az alkalmazott béltisztító gyógyszeres kezelés és a beteg compliance-ja.22,23 A szilárd étkezéstől való hosszú órákig tartó absztinencia az egyik fő probléma, amely befolyásolja a bélkészítés compliance-jét.24 Ez a probléma valószínűleg jobban jelentkezik a szélsőséges korú betegeknél és azoknál, akik diabetes mellitusban és gastritisben szenvednek. Számos tanulmányt végeztek a tiszta bél előkészítésének legjobb módszerét elemezve. A szilárd étkezéstől való tartózkodás ugyanolyan fontos a bélelőkészítésben. A mai napig nem végeztek vizsgálatokat annak meghatározására, hogy a betegeknek mennyi ideig kell visszatartaniuk a szilárd táplálék fogyasztását. Néhány klinikai vizsgálatot végeztek azonban, amelyek a diétával foglalkoztak a bélelőkészítés során. Scott és munkatársai 200 kolonoszkópián átesett, szájon át szedett nátrium-foszfáttal kezelt beteget randomizáltak könnyű vagy normál reggelihez, ami nem mutatott szignifikáns különbséget. Aoun és munkatársai25 egy lépéssel továbbmentek, és a kolonoszkópia előtti napon értékelték a korlátlan étrend hatékonyságát, és kielégítő eredményeket mutattak ki.
Fiziológiailag az ember által elfogyasztott ételek 6 órán belül elérik a terminális ileumot.26 Becslések szerint az étkezés első maradványai átlagosan 6 óra alatt jutnak el a vastagbél első harmadába, a második harmadba 9 óra alatt, és 12 óra alatt érik el a vastagbél disztális részét (a szigmabél).26 A szigmabéltől a végbélnyílásig sokkal lassabb a szállítás.26 Ha a betegek az utolsó szilárd étkezésüket korábban, reggel 8 órakor fogyasztják el, az emésztett étel várhatóan legalább a vastagbél második harmadába eljut, mielőtt a béltisztítás megkezdődik. Elméletileg a béltisztaságnak azoknál a betegeknél, akiknél az utolsó szilárd étkezés reggel 8 órakor történt (24 órával korábban), jobbnak kell lennie azokhoz képest, akiknél az utolsó szilárd étkezés a kolonoszkópia előtt 1 nappal, 18 órakor történt. Feltételezhető, hogy ha az utolsó szilárd étkezés a kolonoszkópia előtt 1 nappal, 18 órakor történt, akkor az emésztett tápláléknak reggel 6 órára el kell érnie a vastagbél második harmadát; a béltisztításnak ezt követően is elfogadható eredményt kell hoznia. Vizsgálatunkban a BBPS-pontszám átlaga 3,0 volt azoknál a betegeknél, akik 24 órán keresztül tartózkodtak a szilárd étkezéstől. Az átlagos BBPS-pontszám 2,5 volt azoknál a betegeknél, akik 14 órán keresztül tartózkodtak a szilárd étkezéstől. Bár szignifikáns különbség volt (P≤0,05), mindkét csoport elfogadható és jó bélelőkészítést végzett, ami a kolonoszkópia elvégzését eredményezte. Mivel a két csoport között nem volt statisztikai szignifikancia a kolonoszkópia befejezési aránya tekintetében, arra a következtetésre jutottunk, hogy a szilárd ételtől való tartózkodás időtartamának a kolonoszkópia előtti 14 órára történő lerövidítése megvalósítható a megfelelően tiszta vastagbél elérése érdekében. Ez a megállapítás bizonyítékként szolgál arra, hogy a betegeket ne éheztessük túl a kolonoszkópia előtt. Úgy véljük, hogy ez a felhasználóbarát diétás manipuláció előnyös minden olyan beteg számára, akinek nem lehet hosszú időre leszoktatni a szilárd ételekről, annak ellenére, hogy folyadékot kaphat.
A vizsgálatnak két korlátja volt. Először is, a bél tisztaságának átlagos pontszáma elkerülhetetlenül alacsony volt azokban az esetekben, amikor a kolonoszkópos orvos nem tudta a kolonoszkópot a bél egy szennyezett szakaszán átvezetni. Például amikor egy kolonoszkópos orvos piszkos szigmabélszakasszal találkozott, azt feltételezte, hogy a proximális bélszakasz ugyanolyan szennyezett, és ezért abbahagyta az eljárást. A fiziológia alapján azonban tudjuk, hogy lehetséges lett volna, hogy a proximális bél tiszta legyen, mivel az összes emésztett táplálék disztálisan utazott volna. Másodszor, további adatgyűjtést és elemzést kellett volna végezni a betegek B csoportos előkészítéssel kapcsolatos attitűdjéről és elégedettségi szintjéről. Pozitívum, hogy a B csoportból több beteg szóbeli visszajelzést adott arról, hogy örültek annak, hogy a kolonoszkópia előtt 1 nappal, 18 órakor vehették be az utolsó szilárd étkezésüket, ahelyett, hogy további 10 órán keresztül kihagyták volna a szilárd étkezést.
Következtetés
A kolonoszkópia előtti 24 órás szilárd étkezéstől való tartózkodás a vizsgálat során szignifikánsan jó béltisztaságot eredményezett; ez azonban azt jelentette, hogy a betegek két másik főétkezést (azaz ebédet és vacsorát) nem fogyaszthattak. A kolonoszkópia előtti 14 órás szilárd ételtől való tartózkodás szintén szignifikánsan jó béltisztaságot eredményezett az eljárás során, és 82%-os jó befejezési arányt eredményezett. Ebben a csoportban a betegek a kolonoszkópia előtt egy nappal mindhárom főétkezést (azaz reggelit, ebédet és vacsorát) elfogyaszthatták. A szilárd tápláléktól való 24 órás vagy 14 órás tartózkodás a kolonoszkópia előtt tiszta bélelőkészítési pontszámot eredményezett. Talán azoknak a betegeknek, akik megengedhetik maguknak, hogy több étkezést kihagyjanak, csak a kolonoszkópia előtt 24 órával kellene abbahagyniuk a szilárd ételek fogyasztását. Azoknak a betegeknek azonban, akik nem képesek hosszú ideig elviselni a szilárd ételektől való tartózkodást (annak ellenére, hogy képesek folyadékot fogyasztani), a beavatkozást megelőző 14 óráig engedélyezni kellene a szilárd ételek fogyasztását, így csökkentve a túléheztetés szükségességét. Azt is javasoljuk, hogy vizsgálják felül azokat a bélelőkészítési irányelveket, amelyek szerint a betegeknek a vastagbéltükrözés előtt 24 óránál hosszabb ideig kerülniük kell a szilárd ételeket.
Köszönet
A szerzők köszönetet mondanak az UKM Medical Center-nek és a Tuanku Jaafar Hospital Seremban-nak az etikai jóváhagyás megadásáért és a kutatás során nyújtott támogatásukért.
Tájékoztatás
A szerzők nem jelentenek érdekellentétet e munkával kapcsolatban.
|
Wolff WI. Kolonoszkópia: történet és fejlődés. Am J Gastroenterol. 1989;84(9):1017–1025. |
|
|
Cohen SM, Wexner SD, Binderow SR, et al. Prospective, randomized, endoscopic-blinded trial comparing precolonoscopy bowel cleansing methods. Dis Colon Rectum. 1994;37(7):689–696. |
|
|
Burke CA, Church JM. Enhancing the quality of colonoscopy: the importance of bowel purgatives. Gastrointest Endosc. 2007;66(3):565–573. |
|
|
Froehlich F, Wietlisbach V, Gonvers JJ, Burnand B, Vader JP. Impact of colonic cleansing on quality and diagnostic yield of colonoscopy: the European Panel of Appropriateness of Gastrointestinal Endoscopy European multicenter study. Gastrointest Endosc. 2005;61(3):378–384. |
|
|
YI A-Rahim, M Falchuk. Bowel preparation for flexible sigmoidoscopy and colonoscopy. Available from: http://www.uptodate.com/contents/bowel-preparation-for-colonoscopy-and-flexible-sigmoidoscopy-in-adults. Accessed December 2, 2014. |
|
|
Abubakar K, Goggin N, Gormally S, Durnin M, Drumm B. Preparing the bowel for colonoscopy. Arch Dis Child. 1995;73(5):459–461. |
|
|
Barkun A, Chiba N, Enns R, et al. Commonly used preparations for colonoscopy: efficacy, tolerability, and safety – a Canadian Association of Gastroenterology position paper. Can J Gastroenterol. 2006;20(11):699–710. |
|
|
Jimenez-Rivera C, Haas D, Boland M, Barkey JL, Mack DR. Comparison of two common outpatient preparations for colonoscopy in children and youth. Gastroenterol Res Pract. 2009;2009:518932. |
|
|
Hawes RH, Lowry A, Deziel D. A consensus document on bowel preparation before colonoscopy: Prepared by a task force from the ASCRS, ASGE and SAGES. 2006. Gastrointest Endosc. 63(7):894–910. |
|
|
Connor A, Tolan D, Hughes S, Carr N, Tomson C. Consensus guidelines for the safe prescription and administration of oral bowel-cleansing agents. 2012. Available from: http://www.bsg.org.uk/clinical-guidelines/endoscopy/prescription-and-administration-of-oral-bowel-cleansing-agents.html. Accessed December 2, 2014. |
|
|
Abuksis G, Mor M, Segal N, et al. A patient education program is cost-effective for preventing failure of endoscopic procedures in a gastroenterology department. Am J Gastroenterol. 2001;96(6):1786–1790. |
|
|
Reilly T, Walker G. Reasons for poor colonic preparation with inpatients. Gastroenterol Nurs. 2004;27(3):115–117. |
|
|
Scott SR, Raymond PL, Thompson WO, Galt DJ. Efficacy and tolerance of sodium phosphates oral solution after diet liberalization. Gastroenterol Nurs. 2005;28(2):133–139. |
|
|
Atreja A, Nepal S, Lashner BA. Making the most of currently available bowel preparations for colonoscopy. Cleve Clin J Med. 2010;77(5):317–326. |
|
|
University College London Hospitals NHS Foundation Trust. Bowel Preparation. Available from: Guidelines. http://www.uclhwomenscancer.com/useful-downloads.asp. Accessed December 2, 2014. |
|
|
Rostom A, Jolicoeur E. Validation of a new scale for the assessment of bowel preparation quality. Gastrointest Endosc. 2004;59(4):482–486. |
|
|
Lai EJ, Calderwood AH, Doros G, Fix OK, Jacobsen BC. The Boston Bowel Preparation Scale: a valid and reliable instrument for colonoscopy-oriented research. Gastrointest Endosc. 2009;69(3):620–625. |
|
|
Ibáñez M, Parra-Blanco A, Zaballa P, et al. Usefulness of an intensive bowel cleansing strategy for repeat colonoscopy after preparation failure. Dis Colon Rectum. 2011;54(12):1578–1584. |
|
|
Chilton AP, O’Sullivan M, Cox MA, Loft DE, Nwokolo CU. A blinded, randomized comparison of a novel, low-dose, triple regimen with fleet phospho-soda: a study of colon cleanliness, speed and success of colonoscopy. Endoscopy. 2000;32(1):37–41. |
|
|
Gagovic V, Rex DK. Gastroenterologists’ patient instructions for oral sodium phosphate solution for colonoscopy preparation: a survey among gastroenterologists in the state of Indiana. J Clin Gastroenterol. 2008;42(10):1070–1073. |
|
|
Chung YW, Han DS, Park KH, et al. Patient factors predictive of inadequate bowel preparation using polyethylene glycol: a prospective study in Korea. J Clin Gastroenterol. 2009;43(5):448–452. |
|
|
Modi C, Depasquale JR, Digiacomo WS, et al. Impact of patient education on quality of bowel preparation in outpatient colonoscopies. Qual Prim Care. 2009;17(6):397–404. |
|
|
Rex DK, Imperiale TF, Latinovich DR, Bratcher LL. Impact of bowel preparation on efficiency and cost of colonoscopy. Am J Gastroenterol. 2002;97(7):1696–1700. |
|
|
McCray S, Balaban DH. The gourmet colon prep. Pract Gastroenterol. 2007;56:41–57. |
|
|
Aoun E, Abdul-Baki H, Azar C, et al. A randomized single-blind trial of split-dose PEG-electrolyte solution without dietary restriction compared with whole dose PEG-electrolyte solution with dietary restriction for colonoscopy preparation. Gastrointest Endosc. 2005;62(2):213–218. |
|
|
Barrett K, Brooks H, Boitano S, Barman S. Gastrointestinal Motility. In:Ganong’s review of medical physiology. New York: Mc Graw-Hill; 2013:476. Available from: https://emergencypedia.files.wordpress.com/2013/04/ganong-pdf.pdf. Accessed December 2, 2014. |