Hólyaghurut kezelése recept nélkül?

A hólyaghurut, a húgyhólyag gyulladása, amely oly kellemetlen lehet, legalábbis enyhébb formájában viszonylag gyakori a nők, különösen a fiatal nők körében. A British Medical Journal mai száma szerint ez a szövődmény a szexuálisan aktív nők 30%-át érinti 26 éves koruk előtt.

Bár ez egy olyan gyulladás, amely kezelés esetén általában könnyen megszűnik, és ritkán hagy utóhatásokat, mégis nagy a gyakorisága. Olyannyira, hogy ez a szövődmény az Egyesült Királyságban az összes alapellátási konzultáció 1%-át teszi ki. Ezért a BMJ ma közzétesz egy személyes véleményt, amelyben egy alapellátó orvos, Kyle Knox amellett érvel, hogy a nőknek orvosi rendelvény nélkül is kapniuk kellene hólyaghurut elleni kezelést.

“Egy olyan korban, amikor az információhoz való gyors hozzáférés valóság, a betegek egyre önállóbbak és az alapellátási szolgáltatások túlterheltek, jó ötletnek tűnik, hogy a nők biztonságos és hatékony kezeléshez juthassanak anélkül, hogy a receptek kiváltásával járó költségeken és késedelmeken kellene keresztülmenniük” – mondja Dr. Knox.

Jackie Calleja, a madridi Quirón kórház nőgyógyásza szerint az, hogy a nőknek nem kellene az orvosi rendelőbe menniük ahhoz, hogy hólyaghurut esetén antibiotikumot írjanak fel, “igaz, hogy nagy terhet venne le a rendszerről, az alapellátás, a nőgyógyászat és a sürgősségi osztályok szintjén”.

Amint a cikk is kifejti, azok a nők, akik már szenvedtek hólyaghurutban, már a kezdetektől felismerik a tüneteket (viszkető vizeletürítés – akár vér is kijöhet -, zavaros vizelet és gyakori vécézési kényszer), amelyek gyakran igen kellemetlenek és kellemetlenek. Ezért – érvel Knox – nem lenne ésszerűtlen, ha a beteg maga is megvásárolhatná azt az antibiotikumot, amely aznap vagy másnap javulást hozna neki.

“A terhességi tesztek vagy az “utána reggeli tabletta” ma már kaphatók az Egyesült Királyság gyógyszertáraiban, és a gyógyszerészek kulcsfontosságúak abban, hogy elmagyarázzák működésüket és kockázataikat. Ez két példa a fontos egészségügyi döntéseket érintő vizsgálatokhoz és kezelésekhez való hozzáférés biztonságos és következetes módon történő javítására” – mondja Knox.

Calleja szerint a gyógyszerészek is megoldást jelenthetnek erre a problémára: “Ők abszolút alkalmasak arra, hogy egyik vagy másik antibiotikumot ajánlják, és hogy irányítsák ezeket a kezeléseket. A rendszer tehermentesítése és a folyamat felgyorsítása talán úgy történhetne, hogy a nő elmegy a gyógyszertárba, elmondja a tüneteit a gyógyszerésznek, aki mintát vesz a vizeletéből, és az eredménytől függően megadja neki a kezelést.”

A gyógyszerészek esetleges vonakodása mellett ezzel az a probléma, hogy “az egészségügyi minisztérium nem akarja, hogy az antibiotikumok szabad sávban legyenek, hogy elkerüljék a baktériumok rezisztenciáját” – mondja Calleja. Erről a BMJ is említést tesz, amely elismeri, hogy a baktériumok rezisztenciáját az Egyesült Királyságban olyan nagy problémának nevezték, mint az éghajlatváltozás, de megjegyzi, hogy a hólyaghurut esetében olyan antibiotikumokat lehetne használni, mint a nitrofunrantoin, amelyek az 1950-es évek óta léteznek, és kevés rezisztenciát generáltak.

Maradandó, hogy egy olyan nagy visszhangot kiváltó publikáció, mint a BMJ, elgondolkodtatja-e az orvostársadalmat és az egészségügyi vezetőket egy olyan problémáról, amely túlterheli az egészségügyi rendszert, ugyanakkor a betegeket arra készteti, hogy várjanak a receptre, miközben már ismert tüneteik vannak és nagy fájdalmat éreznek.

Egyelőre még mindig az egyetlen lehetőség a háziorvos felkeresése, aki antibiotikumot ír fel, amelynek kezelése általában “egy-két napig tart, vagy ha a fertőzések visszatérőbbek, akkor öt-hét napig” – magyarázza Calleja.