Hamilton, Scott
Amerikai műkorcsolyázó
Scott Hamilton átélte az élet hullámhegyeit és mélypontjait – a legyengítő gyermekbetegségtől az olimpiai aranyérem dicsőségén át a rák lesújtó diagnózisáig. Mindezek ellenére a műkorcsolya sportág szeretett szereplője maradt, sportágának nagykövete, és inspirációt jelent az egészségügyi válsággal küzdő emberek számára.
Az ohiói Toledóban született Scott Scovell Hamiltont hathetes korában fogadta örökbe az ohiói Bowling Greenben élő Ernie és Dorothy Hamilton. A kisfiú kiegészítette a családot, amelyhez egy idősebb lány és egy másik örökbefogadott fiú tartozott, de idővel Hamiltonék, mindketten főiskolai oktatók, észrevették, hogy kisgyermekük nem fejlődik. Egy sor vizsgálat kimutatta, hogy a gyermek nem szívta fel a táplálék tápanyagait, ami hátráltatta a növekedését. Különböző diétákat és kezeléseket írtak fel neki, de egyik sem javított az állapotán. Amikor Scott nyolcéves volt, az orvosok átadták Hamiltonéknak az ijesztő hírt, hogy a fiúnak cisztás fibrózisa van; ez is, mint az évek során más diagnózisok, téves volt.
Megtalálta a helyét a pályán
Hamiltont végül helyesen Schwachmann-szindrómával diagnosztizálták, egy ritka betegséggel, amely megbénítja a bélrendszert és korlátozza a légzést. A Schwachmann-szindrómára nem létezett orvosi kezelés a fehérjében gazdag ételek és a rendszeres testmozgás kúráján kívül. Ez utóbbi kérdés akkor dőlt el, amikor a fiú egy nap követte nővérét, Susant egy jégpályára, és megtalálta a hivatását. “Ez a törékeny kisgyerek az arcán végigfutó csővel megfordult, és azt mondta: “Tudod, azt hiszem, szeretném kipróbálni a korcsolyázást” – mesélte Ernest Hamilton a Sports Illustrated riporterének, Bob Ottumnak.”
A korcsolyázás úgy tűnt, hogy Hamilton gyógyulásának katalizátora volt. Kis termete ellenére a fiúnak nőtt az ereje és az állóképessége. Játszott némi hokit, de a szenvedélye a műkorcsolya volt. Tizenhárom éves korára Hamilton versenykorcsolyázóvá vált, és elhagyta otthonát, hogy az olimpikon Pierre Brunet-vel edzzen Illinois-ban. A magas szintű edzés és versenyzés azonban drága mulatság volt; 1976-ban Hamilton a szüleire nehezedő anyagi terhekre hivatkozva hagyta ott a jégkorongot. Egy évvel később azonban Dorothy Hamilton rákban meghalt; látszólag az emlékétől hajtva Scott Hamilton visszatért a műkorcsolyázáshoz, és a sikerre való törekvés hajtotta. Egy névtelen házaspár szponzorációra tette fel a fiatal versenyzőt, Hamilton pedig Carlo Fassival és Don Lawsszal edzett.
Hamilton először a Nemzeti Műkorcsolya Bajnokságon kapott szélesebb nyilvánosságot, ahol az 1977-es kilencedik helyről egy évvel később a harmadik helyre emelkedett. Hamilton ezután uralta a Norton Skate Championships (ma Skate America néven ismert) versenyt, és négy egymást követő évben győzött. Öt egymást követő keleti műkorcsolya-bajnokság is hozzájárult az érdemeihez. Miután bekerült az 1980-as amerikai olimpiai csapatba, Hamilton szokatlan megtiszteltetésben találta magát: “A csapat megbeszélést tartott arról, hogy kit válasszanak”, aki a nyitóünnepségen az amerikai zászlót viselje, mesélte Hamilton Ottumnak. “És valaki érzelmes beszédet tartott mellettem, rámutatva, hogy szörnyű akadályokat küzdöttem le, betegséggel és mindennel, és hogy anyukám a pályafutásom döntő szakaszában halt meg, és hogy én voltam a legkisebb férfi olimpikon.” Abban az évben őt nevezték ki zászlóvivőnek.
Az aranyra ugrás
A Lake Placid-i téli játékokon Hamilton a férfi egyéni számban a tisztes ötödik helyen végzett. Úgy tűnik, a korcsolyázó éppen most kezdte megütni a mérlegét, mert az olimpiát követően Hamilton tizenöt egymást követő bajnoki címet szerzett. Bár Hamilton sosem volt a legnagyobb ember a jégen, a legmerészebbek egyikeként tűnt ki, mivel a flittereket és a pörgést a haszonelvű öltözet és az atletikus hármasugrás helyettesítette. “A méretem tökéletes a korcsolyázáshoz” – mondta egy Frank Litskyvel készült New York Times-interjúban. “I have a lower center of balance. I don’t have as much body to adjust when I make a mistake, and not as much body to get tired.”
Chronology
| 1958 | Born August 28, in Toledo, Ohio |
| 1958 | Adopted by Ernest and Dorothy Hamilton |
| 1966 | Diagnosed with Schwachmann’s Syndrome |
| 1966 | Begins figure skating |
| 1971 | Leaves home to train with Olympic medalist Pierre Brunet |
| 1976 | Temporarily stops competitive skating |
| 1980 | Represents U.S. at Olympic winter games, Lake Placid, NY |
| 1984 | Represents U.S. at Olympic winter games, Sarajevo, Yugoslavia |
| 1985 | Begins career as professional figure skater and commentator |
| 1996 | Co-founder, Discover Cards Stars on Ice |
| 1997 | Diagnosed with testicular cancer |
| 1998 | Returns to professional skating |
| 2002 | Launches Chemocare.com |
| 2002 | Marries Tracie Robinson |
By 1984, Hamiltont tartották a jugoszláviai Szarajevóban megrendezett téli olimpiai játékok legyőzendő emberének: 1980 szeptembere óta nem veszített versenyt, és az érdemei között szerepelt négy U.U.S. és világbajnoki cím. A várakozásoknak megfelelően szerepelt az időközben elmaradt iskolai számok versenyében, de Hamilton a rövidprogramban mutatott, rá nem jellemzően ingatag teljesítménye miatt a második helyen, a kanadai Brian Orser mögött a második helyen lépett a szabadstílusú hosszúprogramba. A Time riportere, B. J. Phillips idézte, aki azt mondta, hogy “nem volt a jégen” aznap, Hamilton a tervezett hármasugrásai közül kettőt megduplázott. A csalódást keltő szabadkorcsolya ellenére Hamilton azonban elég pontot gyűjtött az iskolai számokban és a rövidprogramban ahhoz, hogy biztosítsa az aranyérmet és a helyét a sporttörténelemben. Mint a Time cikke megjegyezte, Hamilton megfázással és fülgyulladással érkezett Szarajevóba. “Bár nem volt hajlandó a betegségre fogni visszafogott teljesítményét, a közeli megfigyelők észrevették annak hatását”. De – tette hozzá Phillips – “színészi ösztöneivel semmi baj nem volt”. Hamilton az éremátadó ceremónia ráadásaként egy győzelmi kört korcsolyázott a magasba tartott amerikai zászlóval.
Sarajevót követően Hamilton profi versenyzővé vált, és olyan versenyeket nyert meg, mint a Nutrasweet/NBC profi műkorcsolya világbajnokság. Az Ice Capades-szel is turnézott, és megalakította a Scott Hamilton Amateur Tourt, mielőtt 1986-ban társalapítója lett a Discover Stars on Ice turnétársulatnak. Néhány évig úgy tűnt, hogy egyetlen tévés műkorcsolya-show sem volt teljes az aranyérmes nélkül: A Very Special Christmas, An Olympic Calgary Christmas, Scott Hamilton’s Celebration on Ice, A Salute to Dorothy Hamill , Vail Skating Special, A Disney Christmas on Ice és Nancy Kerrigan & Friends csak egy kis ízelítő a szerepléseiből. Amikor pedig nem korcsolyázott, Hamilton a bemondófülkében ült, és szakértő elemzéseket adott a televíziós versenyek alatt.
Egy újabb akadály leküzdése
De Hamilton élete 1997-ben megváltozott. A sportoló a Discover Stars on Ice nevű társulatának fellépéséről visszatérve súlyos, nyilalló fájdalmat érzett a derekában és a hasában, amit egy fekélynek tulajdonított. Az orvosok rosszindulatú daganatot fedeztek fel – de Hamilton még a diagnózis ellenére is fellépett aznap este. Később kiderült, hogy Hamilton hererákot kapott, egy olyan betegséget, amely évente több ezer amerikai férfit sújt. “A korcsolyázók szorosan összetartozó világában” – írta a People egyik munkatársa – “a hír lesújtó volt.”
A korcsolyázó kemoterápiás kezelése alatt társai összefogtak Hamilton támogatására. “Mindig is ő volt a nagy testvérünk, valaki, akihez fordulhattunk” – magyarázta Kristi Yamaguchi korcsolyabajnok a People cikkében. A kemoterápia kezelhető méretűre csökkentette a daganatot; 1997 júniusában egy műtéttel eltávolították azt Hamilton jobb heréjével együtt. Ezután, jellemző módon, visszatért a jégre a rá jellemző showművészettel és az élet új irányával. Hamilton a rák elleni küzdelem szószólója lett, különösen a férfiak körében. “Minden a tudatosságról szól” – mondta egy 2001. januári online csevegésben, amelyet az ABCNews.com átírt. “Minél többet beszélnek róla, annál inkább úgy érzi az ember, hogy a rák elterjedt. Minél korábban észleled a problémát, annál jobban jársz. A rák bármely formájánál – nem csak ennél a fajtánál.”
Miután 2001-ben kijelentette, hogy “még nem vagyok 100 éves, de az leszek”, Hamilton 2002-t személyes és szakmai ügyeknek szentelte. Már megalapította a Scott Hamilton Cancer Alliance for Research, Education and Survivorship (CARES) nevű szövetséget a Cleveland Clinic Taussig Cancer Centerben, ahol kezelték. 2002-ben a korcsolyázó aztán elindította a chemocare.com weboldalt, hogy segítsen a rákbetegeknek megérteni a kemoterápiás kezelést és annak mellékhatásait. 2002 decemberében Hamilton feleségül vette Tracie Robinsont a kaliforniai Malibuban.
Awards and Accomplishments
| 1977 | Finished ninth, National Figure Skating Championship |
| 1978 | Finished third, National Figure Skating Championship |
| 1979 | First of four Norton Skate Championships (Skate America), 1979-82 |
| 1980 | Carried American flag, winter Olympics opening ceremony, Lake Placid, New York |
| 1980 | Finished fifth, winter Olympic games |
| 1980 | Wins first of fifteen consecutive championships, 1980-84 |
| 1984 | Gold medalist, winter Olympic games, Sarajevo, Yugoslavia |
| 1984 | March of Dimes Achievement Award |
| 1986 | Professional Skater of the Year, American Skating World |
| 1988 | Jacques Favart Award, International Skating Union |
| 1990 | Inducted into U.S. Olympic Hall of Fame and World Figure Skating Hall of Fame |
| 1993 | Spirit of Giving Award, U.S. Ice Skating Association |
In a 1983 Sports Illustrated article, Bob Ottum summed up Hamilton’s appeal. “Ahol más férfi és női korcsolyázók specializálódnak” – írta – “Hamilton a sportág egyetlen mindenes előadója, aki egyformán jó az atlétikában és a művészetben. Még jobb, hogy nem úgy néz ki, mint aki…. Úgy néz ki, mintha erős fénybe tarthatnád, és átlátnál rajta. De ez is csak megtévesztés. Valahol belül több kilométernyi feszesre húzott inak és megdöbbentő elhivatottság lakozik benne.”
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK
Könyvek
Newsmakers 1998. Detroit: Gale, 1999.
Folyóiratok
Litsky, Frank. New York Times (1983. március 7.).
Nolt, Laura Simmons. “Olimpiai korcsolyázók: Taking Turns for the Better.” Saturday Evening Post (1984. március).
Ottum, Bob. “Great Scott! What A Doubleheader.” Sports Illustrated (1983. március 21.).
Phillips, B. J. “A Little Touch of Heaven”. Time (1984. február 27.).
Sports Illustrated (1981. március 16.).
Sports Illustrated (1984. február 6.).
Tresniowski, Alex. “Tele harccal”. People (April 7, 1997).
Other
“Scott Hamilton” ABCNews.com. http://abcnews.go.com/sections/us/DailyNews/hamiltonchat_990128.html (January 21, 2001).
Sketch by Susan Salter