Hannibál
Hannibál apja, Hamilcar az első pun háború végén a karthágói erők parancsnoka volt. Miután Karthágó elvesztette a háborút, Hamilcar átkelt Hispániába, hogy meghódítsa a mai Spanyolország területén élő törzseket. Ennek az inváziónak az idején Karthágó rossz állapotban volt. Haditengerészete nem tudta hadseregét Ibériába (Hispániába) szállítani. Hamilcarnak a Herkules-oszlopok felé kellett vonulnia és átkelnie a Gibraltári-szoroson. Egy Liviusban található történet szerint Hamilcar megígértette Hannibállal, hogy soha nem lesz Róma barátja. Hannibál ezt mondta apjának:
Megesküszöm, hogy amint a korom engedi… Tűzzel és acéllal fogom megállítani Róma sorsát.
Cserébe Hamilcar beleegyezett, hogy Hannibált magával viszi Hispaniába. Hamilcar két évet töltött az Ebro folyótól délre fekvő Ibéria meghódításának befejezésével. A csatában halt meg 229/228-ban, valószínűleg a Jucar folyóba fulladt. Veje, Hasdrubal vette át a parancsnokságot, de i. e. 221-ben meggyilkolták.
Hasdrubal halálával Hannibál lett a sereg vezetője. Róma félt Hannibál növekvő erejétől. Szövetséget kötött Saguntum városával, és azt állította, hogy megvédi a várost. Saguntum az Ebro folyótól délre feküdt. Hannibál emiatt támadta meg a várost. Nyolc hónap után elfoglalta. Egy római szövetséges megtámadása miatt Róma igazságot akart Karthágótól. Ehelyett a karthágói kormány nem látott semmi rosszat Hannibál tetteiben. A Hannibál által kívánt háborút az év végén hirdették ki.
Szárazföldi utazás ItáliábaSzerkesztés
Hannibál seregét nem kevesebb mint 75 000 gyalogos és 9000 lovas alkotta. Hannibál Kr. e. 218 késő tavaszán hagyta el “Új-Karthágót”. Észak felé, a Pireneusokig harcolta magát. A törzseket okos hegyi taktikával és makacs harcokkal győzte le. Miután 290 mérföldet menetelt Hispanián keresztül és elérte az Ebro folyót, Hannibál a líbiai és ibériai zsoldosokból álló seregének legmegbízhatóbb és leghűségesebb részeit választotta ki, hogy vele tartson. Tizenegyezer katonát hagyott hátra, hogy őrizzék az újonnan meghódított területet. A Pireneusoknál további 11 000 ibériai katonát engedett el. Hannibál 50 000 gyalogossal és 9000 lovassal vonult be Galliába.
Hannibálnak át kellett kelnie a Pireneusokon, az Alpokon és a térség számos fontos folyóján. i. e. 218 tavaszától kezdve a Pireneusokig küzdötte magát. Békét kötött a galliai törzsek vezetőivel, és elérte a Rhône folyót. Szeptemberben a Rhône folyóhoz érkezve Hannibál serege 38 000 gyalogost, 8000 lovast és harminchét harci elefántot számlált.
Hannibál elmenekült a Galliában ellene harcolni küldött római haderő elől. Ezután felment a Rhône folyó egyik patakjának völgyébe. Őszre elérte az Alpok lábát. A hegyeken át vezető útja az egyik leghíresebb katonai teljesítmény. Ezen útja után Hannibál a rómaiak meglepetésére a hegyek előteréből Észak-Itáliába ereszkedett le. Csak fele annyi haderővel érkezett, mint amennyivel elindult, és csak néhány elefánttal. Hannibál a hegyeken átkelve akár 20 000 embert is veszített.
Trebbiai csataSzerkesztés
Publius Cornelius Scipio parancsnokolta a Hannibál megállítására küldött római haderőt. Nem számított arra, hogy Hannibál átkel az Alpokon. Arra számított, hogy Hispániában fog megküzdeni Hannibállal. Scipio egy kis sereggel, amely még mindig Galliában volt, megpróbálta megállítani Hannibált. Hadseregét a tengeren át Itáliába vitte, még időben, hogy találkozhasson Hannibállal. Hannibál a taurinok (a mai Torino) törzsének legyőzésével biztonságosabbá tette a mögötte lévő területet. A szemben álló erők Karthágónál harcoltak. Itt Hannibál arra kényszerítette a rómaiakat, hogy kivonuljanak a lombardiai síkságról. Ez a győzelem nagyban gyengítette a rómaiak ellenőrzését a gallok felett. A gallok úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a karthágóiakhoz. Hamarosan egész Észak-Itália nem hivatalosan szövetséges lett. A gall és liguriai csapatok hamarosan 40 000 fősre emelték a seregét. Hannibál serege készen állt Itália lerohanására. Scipio visszavonult a Trebia folyón át. Placentia városánál táborozott le, és további csapatokra várt.
A szenátus utasította Sempronius Longust, hogy hozza el seregét Szicíliából, hogy találkozzon Scipióval és szálljon szembe Hannibállal. Hannibál abban a helyzetben volt, hogy fejet hajtson előtte. Sempronius kikerülte Hannibált, és csatlakozott Scipióhoz a Trebbia folyó közelében, Placentia közelében. Trebiánál Hannibál egy meglepetésszerű támadással legyőzte a római gyalogságot az oldalszárnyon lesből támadva.
Csata a Trasimene-tónálSzerkesztés
A Kr. e. 217 tavaszán Etruriába érkezve Hannibál úgy döntött, hogy csatába csalja a Flaminius vezette római fősereget. Hannibál Arretiumban találta Flaminiust táborozva. Megkerülte ellenfele bal oldalát, és elvágta Flaminiust Rómától. Hannibál üldözőbe vette Flaminiust. A Trasimenus-tó partján Hannibál a vízben vagy a közeli lejtőkön megsemmisítette Flaminius seregét. Flaminiust is megölte. Megszabadult az egyetlen haderőtől, amely megakadályozhatta volna, hogy Rómába jusson. Rájött, hogy ostromgépek nélkül nem remélheti, hogy beveszi a fővárost, ezért úgy döntött, hogy Közép- és Dél-Itáliába megy tovább. Azt remélte, hogy ez az erőfitogtatás lázadást szít a római kormány ellen. A Trasimenei-tó után Hannibál azt mondta: “Nem azért jöttem, hogy az itáliaiak ellen harcoljak, hanem az itáliaiak nevében Róma ellen.”
FabiusEdit
Róma hatalmas pánikba került. Kineveztek egy Quintus Fabius Maximus nevű diktátort. Intelligens és körültekintő hadvezér volt.
Fabius a “fábiánus stratégiát” alkalmazta. Elutasította a nyílt csatát az ellenséggel, és több római sereget állított Hannibál közelébe, hogy korlátozza mozgását. Fabius kisebb erőket küldött Hannibál gyűjtögető csapatai ellen. A kis északi falvak lakóit felszólította, hogy állítsanak őrszemeket. Összeszedhették jószágaikat és javaikat, és erődített városokba vonulhattak. Ez kimerítené a betolakodók kitartását.
Hannibál úgy döntött, hogy Samniumon keresztül Campaniába vonul. Azt remélte, hogy a pusztítás harcba csalja Fabiust, de Fabius nem volt hajlandó harcba vonulni. Csapatait irritálta “gyáva szelleme”. Politikáját nem kedvelték. A rómaiak hozzászoktak ahhoz, hogy ellenségeikkel a harctéren nézzenek szembe, és a nép a háború gyors befejezését kívánta.
Az ősz hátralévő része gyakori csetepatékkal folytatódott. Hat hónap elteltével Fabiust a római törvényeknek megfelelően eltávolították tisztségéből.
Cannae-i csataSzerkesztés
Ie. 216 tavaszán Hannibál elfoglalta az apuliai síkságon fekvő Cannae nagy utánpótlási raktárát, ezzel gyakorlatilag a rómaiak és utánpótlási forrásuk közé került. A római szenátus 216-ban folytatta a konzuli választásokat. Caius Terentius Varro-t és Lucius Aemilius Paullus-t választották konzulnak. A rómaiak történelmük eddigi legnagyobb hadseregét állították fel Hannibál legyőzésére. A becslések szerint a sereg teljes létszáma körülbelül 80 000 férfi volt.
A római sereg dél felé, Apuliába vonult. Kétnapi menetelés után az Audifus folyónál találták meg Hannibált. Varro konzul vakmerő, büszkeséggel teli ember volt, és elhatározta, hogy legyőzi Hannibált. Varro arroganciája eluralkodott rajta, és hagyta, hogy Hannibál csapdába csalja. Ragyogó taktikával Hannibál bekerítette és megsemmisítette e haderő nagy részét.
A becslések szerint Cannae-nál 50-70 000 római halt meg vagy esett fogságba. A halottak között nyolcvan szenátor is volt. A római szenátus nem volt több 300 embernél – ez a kormányzó testület 25-30%-a volt. A cannae-i csata az ókori Róma történetének egyik legsúlyosabb veresége. Az egész emberi történelem egyik legvéresebb csatája is, ami az egyetlen nap alatt elvesztett életek számát illeti. Cannae után a rómaiak megtagadták a Hannibál elleni csatákat. Ehelyett úgy próbálták legyőzni őt, hogy kifárasztották. Az utánpótlásban és az emberi erőben rejlő előnyükre támaszkodtak.
Ez a győzelem miatt Dél-Itália nagy része csatlakozott Hannibál ügyéhez. Ugyanebben az évben a szicíliai görög városok fellázadtak a római ellenőrzés ellen. A makedón király, V. Fülöp támogatta Hannibált. Ezzel kezdetét vette az első makedón háború Róma ellen. Hannibál új bázisát Capuában, Itália második legnagyobb városában alakította ki.
PatthelyzetSzerkesztés
A szövetségesei erőforrásai és a karthágói erősítés nélkül Hannibál nem tudott többet tenni, és kezdett teret veszíteni. Folytatta a rómaiak legyőzését, amikor csak csatába tudta vinni őket, de soha többé nem tudott döntő győzelmet aratni.
A háború vége ItáliábanSzerkesztés
Ie. 212-ben Tarentumban összeesküvők beengedték Hannibált a városba. Ezután néhány római trombitával riadót fújtak. Ez lehetővé tette, hogy Hannibál csapatai az utcán botorkáló rómaiakat szedjék le. Hannibál azt mondta a tarentumiaknak, hogy jelöljenek meg minden házat, ahol tarentumiak laknak, nehogy kifosszák őket. A fosztogatások ellenére is kitartott a fellegvár. Ez megakadályozta Hannibált abban, hogy a kikötőt használja, és Róma lassan teret nyert Hannibállal szemben. Ugyanebben az évben elvesztette Campaniát.
Ie. 211-ben elesett Capua városa. Ugyanezen év nyarán a rómaiak Szicíliában megsemmisítették a karthágói sereget. Közben Hannibál legyőzte Fulviust az apuliai Herdoneánál, de elvesztette Tarentumot. Tarentum elvesztésével Kr. e. 209-ben, valamint Samnium és Lucania rómaiak általi elfoglalásával a dél-itáliai uralma majdnem elveszett.
Ie. 207-ben Bruttiumba vonult vissza. Ezek az események jelentették Hannibál itáliai sikereinek végét. Kr. e. 203-ban Hannibált visszahívták Karthágóba, hogy vezesse hazája védelmét a római invázióval szemben.