Hantavírus-tüdőszindróma

Elkerülje vagy minimalizálja a rágcsálókkal való érintkezést otthonában, munkahelyén vagy kempingjében. Ha a rágcsálók nem találják megfelelő helynek az Ön tartózkodási helyét, akkor Ön is kisebb valószínűséggel kerül kapcsolatba velük. Zárja le a lyukakat és réseket otthonában vagy garázsában. Helyezzen el csapdákat otthonában és annak környékén, hogy csökkentse a rágcsálófertőzést. Takarítson el minden könnyen hozzáférhető élelmiszert.

A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy a HPS-ben megbetegedett emberek közül sokan azután kapták meg a betegséget, hogy gyakran érintkeztek rágcsálókkal és/vagy azok ürülékével otthonuk vagy munkahelyük környékén. Másrészt sok megbetegedett ember arról számolt be, hogy egyáltalán nem látott rágcsálókat vagy rágcsálóürüléket. Ezért ha olyan területen él, ahol a kórokozót hordozó rágcsálók ismertek, igyekezzen tisztán tartani otthonát, nyaralóhelyét, munkahelyét vagy kempingjét.

1993 májusában az Egyesült Államok délnyugati részén, az Arizona, Új-Mexikó, Colorado és Utah által közösen használt, “The Four Corners” néven ismert területen egy megmagyarázhatatlan tüdőbetegség kitörése történt. Egy fiatal, fizikailag fitt navahó férfit, aki légszomjtól szenvedett, egy új-mexikói kórházba szállítottak, és nagyon gyorsan meghalt.

Az orvosi személyzet az eset eredményeinek áttekintése során felfedezte, hogy a fiatalember menyasszonya néhány nappal korábban halt meg, miután hasonló tüneteket mutatott, és ez az információ kulcsfontosságúnak bizonyult a betegség felfedezéséhez. Ahogy Dr. James Cheek, az Indiai Egészségügyi Szolgálat (IHS) munkatársa megjegyezte: “Azt hiszem, ha nem lett volna az a kezdeti pár ember, akik egy héten belül megbetegedtek, egyáltalán nem fedeztük volna fel a betegséget”.

Az Új-Mexikói Orvosi Vizsgálatok Hivatala (OMI) az egész Four Corners régiót átfésülő vizsgálatot indított, hogy megtalálja a többi hasonló esetet átélt személyt. Néhány órán belül Dr. Bruce Tempest, az IHS munkatársa az OMI-vel együttműködve öt fiatal, egészséges embert talált, akik mindannyian akut légzési elégtelenség következtében haltak meg.

Laborvizsgálatok sorozata nem tudta azonosítani, hogy a haláleseteket ismert betegség, például bubópestis okozta volna. Ekkor értesítették a CDC különleges kórokozókkal foglalkozó részlegét. A CDC, Új-Mexikó, Colorado és Utah állam egészségügyi minisztériumai, az Indián Egészségügyi Szolgálat, a Navajo Nemzet és az Új-Mexikói Egyetem összefogott a járvánnyal való szembenézés érdekében.

A következő hetekben, amikor a betegség további eseteit jelentették a Four Corners területéről, az orvosok és más tudományos szakértők intenzíven dolgoztak a lehetséges okok listájának szűkítésén. A tünetek és a klinikai leletek sajátos keveréke a kutatókat a lehetséges okoktól, például a gyomirtó szereknek való kitettségtől vagy az influenza új típusától, valamilyen vírus felé terelte. A betegséget elkapott betegektől származó szövetmintákat küldtek a CDC-nek kimerítő elemzésre. A CDC virológusai számos tesztet alkalmaztak, köztük új módszereket a vírusgének molekuláris szintű meghatározására, és képesek voltak a tüdőszindrómát egy vírussal, különösen egy korábban ismeretlen típusú hantavírussal kapcsolatba hozni.

Kutatók vizsgálatokat indítanak az új vírus hordozójának meghatározására

A kutatók tudták, hogy az összes többi ismert hantavírust rágcsálók, például egerek és patkányok terjesztik az emberre. Ezért küldetésük fontos része volt, hogy a Four Corners régióban élő rágcsálók minél több különböző faját csapdába ejtsék, hogy megtalálják azt a bizonyos rágcsálófajt, amely a vírust hordozza. 1993 júniusától augusztus közepéig mindenféle rágcsálót csapdába ejtettek olyan házakon belül és kívül, ahol a hantavírusos tüdőszindrómában szenvedő emberek éltek, valamint a piñon ligetekben és a nyári birkatáborokban, ahol dolgoztak. További rágcsálókat fogtak be összehasonlítás céljából a közeli háztartásokban és azok környékén is. Kiszámított kockázatot vállalva a kutatók úgy döntöttek, hogy a csapdázás során nem viselnek védőruhát vagy maszkot. “Nem akartunk légzőkészülékben bemenni, és megijeszteni… mindenkit” – mondta John Sarisky, az Indiai Egészségügyi Szolgálat környezetvédelmi betegségekkel foglalkozó szakembere. Amikor azonban a csapdába ejtett közel 1700 rágcsálót felboncolták, hogy a CDC-ben elemzésre előkészítsék a mintákat, védőruhát és légzőkészüléket viseltek.

A csapdába ejtett rágcsálók közül a szarvasegér (Peromyscus maniculatus) bizonyult a hantavírus egy korábban ismeretlen típusának fő gazdájának. Mivel a szarvasegér vidéki és félvidéki területeken gyakran él az emberek közelében – pajtákban és melléképületekben, fahalmokban és az emberek házaiban -, a kutatók arra gyanakodtak, hogy a szarvasegér közvetítheti a vírust az emberekre. A vizsgált szarvasegerek mintegy 30%-a mutatta ki a hantavírussal való fertőzöttséget. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy több más rágcsálófaj is fertőzött, bár kisebb számban.

A következő lépés az volt, hogy megállapítsák a kapcsolatot a fertőzött szarvasegerek és azon háztartások között, ahol a betegséget elkapó emberek éltek. Ezért a kutatók esettanulmányt indítottak. Összehasonlították az “eset” háztartásokat, ahol a betegséget elkapó emberek éltek, a közeli “kontroll” háztartásokkal. A kontrollháztartások hasonlóak voltak azokhoz, ahol az eseti betegek éltek, egy tényezőt kivéve: a kontrollháztartásokban senki sem kapta el a betegséget.

Az eredmények? Először is, a kutatók több rágcsálót fogtak be az eseti háztartásokban, mint a kontroll háztartásokban, így több rágcsáló élhetett szoros kapcsolatban az eseti háztartásokban élő emberekkel. Másodszor, az eset-háztartásokban élő emberek a kontroll-háztartásokban élőkhöz képest nagyobb valószínűséggel végeztek takarítást a ház körül, vagy ültettek, illetve szántottak kézzel földet a szabadban, mezőkön vagy kertekben. Nem volt azonban világos, hogy a HPS megfertőződésének kockázata e feladatok elvégzése miatt állt-e fenn, vagy azért, mert zárt helyiségekbe vagy szekrényekbe mentek be az e feladatokhoz szükséges eszközökért.

1993 novemberében izolálták a Four Corners-i járványt okozó hantavírust. A CDC különleges kórokozókkal foglalkozó részlege egy olyan szarvasegérből származó szövetet használt fel, amelyet a betegséget elkapó személy új-mexikói otthona közelében fogtak be, és a vírust laboratóriumban tenyésztették ki belőle. Nem sokkal később és ettől függetlenül az Egyesült Államok Hadseregének Fertőző Betegségek Orvosi Kutatóintézete (USAMRIID) szintén tenyésztette a vírust, egy új-mexikói személyből, aki elkapta a betegséget, valamint egy Kaliforniában csapdába ejtett egérből.

Az új vírust Muerto Canyon vírusnak nevezték el – később Sin Nombre vírusra (SNV) változtatták -, és a vírus által okozott új betegséget hantavírus tüdőszindrómának, vagy HPS-nek nevezték el.

A vírus néhány hónap alatt történő izolálása figyelemre méltó volt. Ez a siker a járvány kitörésének kivizsgálásában részt vevő összes ügynökség és személy szoros együttműködésén, a CDC-ben és az USAMRIID-ben más hantavírusokkal kapcsolatban végzett többéves alapkutatáson, valamint a modern molekuláris virológiai tesztek folyamatos fejlesztésén alapult. Hogy a Sin Nombre vírus gyors izolálását perspektívába helyezzük, az első felfedezett hantavírus, a Hantaan vírus izolálása több évtizedet vett igénybe.

A HPS nem igazán új betegség

A vírus forrásának felkutatására tett erőfeszítések részeként a kutatók felkutatták és megvizsgálták a megmagyarázhatatlan tüdőbetegségben elhunyt emberek tüdőszövetének tárolt mintáit. E minták némelyike a Sin Nombre vírussal való korábbi fertőzés bizonyítékát mutatta — ami arra utal, hogy a betegség már az “első” ismert járvány kitörése előtt is létezett — egyszerűen csak nem ismerték fel!

A HPS más korai eseteit is felfedezték olyan emberek szövetmintáinak vizsgálatával, akik megmagyarázhatatlan felnőttkori légzési szindrómában haltak meg. Ezzel a módszerrel a HPS legkorábbi ismert, megerősített esete egy 38 éves utahi férfi esete volt 1959-ben.

Érdekes, hogy míg a HPS nem volt ismert a járványügyi és orvosi közösségek előtt, bizonyítékok vannak arra, hogy máshol felismerték. A navajo indiánok, akik közül többen is megbetegedtek a HPS-ben az 1993-as járvány kitörésekor, orvosi hagyományaikban hasonló betegséget ismernek, és annak előfordulását tulajdonképpen az egerekkel hozzák összefüggésbe. Ugyanilyen meglepő, hogy a navahók orvosi hiedelmei egybeesnek a betegség megelőzésére vonatkozó közegészségügyi ajánlásokkal.

Miért tört ki a járvány a Four Corners körzetben?

De miért ez a hirtelen esethalmaz? A legfontosabb válasz erre a kérdésre az, hogy ebben az időszakban hirtelen sokkal több egér volt a szokásosnál. A Four Corners területét több éve szárazság sújtotta. Aztán 1993 elején a nagy havazás és az esőzések segítettek az aszály sújtotta növényeknek és állatoknak újraéledni és a szokásosnál nagyobb számban növekedni. A területen élő szarvasegereknek bőven volt mit enniük, és ennek következtében olyan gyorsan szaporodtak, hogy 1993 májusában tízszer annyi egér volt, mint 1992 májusában. Mivel ennyi egér volt, valószínűbb volt, hogy az egerek és az emberek kapcsolatba kerülnek egymással, és így nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy az egerek által hordozott hantavírus átterjed az emberre.

A HPS személyről személyre terjedését valószínűtlennek ítélték

“Bár a többi ismert hantavírus esetében nem dokumentálták a személyről személyre terjedést, aggódtunk, mert egy új kórokozóval álltunk szemben” – mondta Charles Vitek, a CDC orvosi kutatója.

A folyamatban lévő járványt vizsgáló kutatók és klinikusok nem az egyedüli csoportok voltak, akik aggódtak a betegség miatt. Röviddel azután, hogy az első néhány HPS-beteg meghalt, és világossá vált, hogy egy új betegség érinti a térségben élő embereket, és hogy senki sem tudja, hogyan terjed, a hírmédia kiterjedt tudósításba kezdett a járványról. A lakosság körében széles körű aggodalom alakult ki.

A járvány első áldozatai sajnos navahók voltak. A híradások erre a tényre összpontosítottak, és egyre erősödött az a tévhit, hogy az ismeretlen betegség valamilyen módon a navahókhoz kötődik. Ennek következtében a navajók a média intenzív figyelmének középpontjában találták magukat, és egyesek félelmeinek tárgyai lettek.

1993 nyarán későbbre a média őrülete némileg elcsendesedett, és a betegség forrását pontosan meghatározták. A kutatók megállapították, hogy a többi hantavírushoz hasonlóan a HPS-t okozó vírus nem terjed emberről emberre úgy, mint más fertőzések, például a nátha. Ez alól kivételt képez egy 1996-ban Argentínában kitört HPS-járvány. E járványból származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a hantavírusok dél-amerikai törzsei emberről emberre átvihetőek lehetnek.

A mai napig nem jelentettek olyan HPS-esetet az Egyesült Államokban, amelyben a vírus egyik személyről a másikra terjedt volna. Valójában egy olyan egészségügyi dolgozókat vizsgáló tanulmányban, akik a hantavírusok rokon típusaival (amelyek az emberekben más betegséget okoznak) fertőzött betegekkel vagy mintákkal kerültek kapcsolatba, a dolgozók egyike sem mutatott fertőzésre vagy betegségre utaló jeleket.

HPS az első járvány kitörése óta

A kezdeti járvány kitörése után az orvostársadalmat országszerte arra kérték, hogy jelentsenek minden olyan, a HPS-hez hasonló tünetekkel járó megbetegedést, amelyet nem lehetett más okkal magyarázni. Ennek eredményeképpen további eseteket jelentettek.

A kutatók 1993 óta felfedezték, hogy nem egyetlen hantavírus okozza a HPS-t, hanem több is. 1993 júniusában egy louisianai hídellenőr, aki nem utazott a Four Corners területére, HPS-t kapott. Vizsgálat indult. A beteg szöveteit a hantavírus elleni antitestek jelenlétére vizsgálták. Az eredmények egy másik, Bayou-vírusnak nevezett hantavírus felfedezéséhez vezettek, amelyet egy hordozóhoz, a rizspatkányhoz (Oryzomys palustris) kötöttek. 1993 végén egy 33 éves floridai férfi megbetegedett a HPS tüneteivel; később meggyógyult. Ez a személy szintén nem utazott a Four Corners területére. Egy hasonló vizsgálat során egy másik hantavírusra, a Black Creek Canal vírusra és hordozójára, a gyapotpatkányra (Sigmodon hispidus) derült fény. Egy másik eset New Yorkban történt. Ezúttal a Sin Nombre-szerű vírus a New York-1 nevet kapta, és a fehér lábú egér (Peromyscus leucopus) volt a hordozója.

A közelmúltban Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Chilében, Chilében, Paraguayban és Uruguayban dokumentáltak rokon hantavírusokból származó HPS-es eseteket, így a HPS pán-hemiszférikus betegséggé vált.