Harcoló szavak
A nyelvi kérdés Yeats számára kínos volt. Sok honfitársához hasonlóan őt is időnként vonzotta az Írországról mint saját nyelvet beszélő nemzetről alkotott kép. Aktívan támogatta az ír nyelvű drámai előadásokat.
De tudta, hogy Írország irodalmi életének nagy része, és még több gyakorlati ügylete több mint egy évszázada angolul zajlott. Amikor Yeats 1923-ban az újonnan függetlenné vált Ír Szabad Állam szenátusában szolgált, ellenezte azt a javaslatot, hogy minden ülés elején az imát angolul és írül is el kelljen mondani. Tiltakozott, hogy az ír ima “gyerekes előadás”, mivel hozzá hasonlóan a szenátorok többsége nem ismerte a nyelvet, és nem valószínű, hogy meg fogja tanulni.
Később, amikor a szenátus egy olyan javaslatot fontolgatott, hogy az ország közlekedési tábláira és vasúti hirdetményeire ír nyelv kerüljön, hasonló alapon érvelt ellene, attól tartva, hogy a nyelv rákényszerítése az emberekre egy olyan pillanatban, amikor azok csak információt szeretnének, ártana az olyan csoportok erőfeszítéseinek, mint a Gaelic League az ír nyelv megőrzésére és használatának elterjesztésére. Ugyanezen az ülésen azonban az ír nyelvvel és irodalommal foglalkozó ösztöndíjak kormányzati támogatására szólított fel.
Milyen furcsa ötletnek is tűnhetett számára, Yeats szinte biztosan támogatta volna saját verseinek ír nyelvre fordítását. Ma már léteznek ilyen fordítások, így nem lehetetlen elképzelni, hogy Eastwood úr karaktere visszabirkózik egy ír fordítást az eredeti angol nyelvre.
De mindez végül is kevésbé fontos a film szempontjából, mint az a hatás, amit a “Million Dollar Baby” az ír nyelv használatával elér. Filmes szempontból Eastwood úr nem is tehetett volna jobbat, mint hogy átveszi egy olyan kultúra veszélyeztetett nyelvét, amelynek története ugyanolyan drámai, mint a szereplőié. És az a csodálatos csavar a filmben, hogy a “The Lake Isle of Innisfree” írből való lefordításának látszatát kelti: úgy tűnik, pont azt tette, amit a Gaelic League és az összes szenátusi javaslat, sőt az ellenkező Yeats végül is akart. Felkeltette az érdeklődést maga a nyelv iránt.”
Az Open-Ed munkatársa, Wes Davis, a Yale angol tanszékének adjunktusa, a “The Yale Anthology of Contemporary Irish Poetry”
szerkesztője.