Hinduizmus és iszlám

xmlns=”http://www.w3.org/1999/htmlAz általában antagonisztikus ellentétként ábrázolt vallási-kulturális hagyományok a partvidéki Indonéziában és Dél-Ázsiában letelepedett arab kereskedők hetedik századi iszlám térítése óta általában békés kölcsönhatásban vannak egymással. Az ősi perzsák alkották meg a hindu kifejezést az “Indus folyón túliakra”, amely egy népességre, nem pedig vallásra utal. 711-ben muszlim arab seregek érkeztek Szindbe, 1001-ben pedig Ghaznai Mahmud kezdeményezte a török betörések sorozatát Afganisztánból az egész Indo-gangeti síkságon. Bár ezek a betolakodók és különböző bennszülött ellenségeik időnként vallási alapon határozták meg egymást, gyakrabban az etnikai hovatartozáson keresztül különböztették meg egymást. A vallási helyszíneket inkább politikai és gazdasági okokból rombolták le, mint vallási ellenségeskedés miatt. Mind Indonéziában, mind Dél-Ázsiában a hinduk iszlámra való áttérése leggyakrabban meggyőződésből történt, mivel a szúfik a helyi és az iszlám hitek és gyakorlatok összekapcsolásával felkeltették a bennszülöttek érdeklődését az iszlám iránt, míg a muszlim dominanciájú államok kialakulása a státuszemelkedés érdekében ösztönözte az áttérést. A helyi kultúrák hinduk és muszlimok integrált és összetett közösségeivel virágoztak, amelyek gyakran a szúfi szentélyekben, de ritkán a mecsetekben és templomokban osztoztak az áhítaton. Míg a dél-ázsiaiak túlnyomórészt hinduk maradtak, az indonézek a XVIII. századra túlnyomórészt muszlimok lettek. A tizenkilencedik és huszadik században a brit uralom Indiában fokozta a politikai feszültségeket azáltal, hogy a vallási közösségeket egymással versengő választókerületekként határozta meg és sorolta fel. A nacionalista mozgalom muszlim aggodalmat keltett, amikor a hindu többség érdekeit támogatta (pl. tehénvédelem) és hindu szimbólumokat használt (pl. India mint anyaistennő). A hindu kulturális és vallási hegemóniától tartva sok muszlim támogatta az iszlám reformmozgalmakat (pl. a deobandik) és politikai pártokat (pl. a Muszlim Ligát, amely támogatta a muszlim állam, Pakisztán 1947-es létrehozását). A dél-ázsiai politikai csoportok, például a Jamaat-i Islami és a Bharatiya Janata Party (BJP) vallási nacionalizmusa egyre inkább azzal fenyeget, hogy a közös helyi kultúrákat feláldozzák a polarizált nemzeti politikáért. Indiában a BJP és a hasonló szervezetek meteorszerű felemelkedése a muszlimellenes érzelmek megkeményedését ösztönözte a vidéki és városi lakosok körében egyaránt. Arra a követelésre, hogy az “indiai” definíciója a “hindu” legyen, és arra az állításra, hogy mindenki, aki ellenáll ennek az identifikációnak, hazafiatlan, sok kortárs indiai muszlim demonstratívabb indiai nacionalizmussal és az iszlám egyre szigorúbb víziójával válaszol.