Hit és tanítás

A II. vatikáni zsinat kijelentette, hogy “az emberiség jövője azoknak az embereknek a kezében van, akik képesek arra, hogy az eljövendő nemzedékeknek okot adjanak az életre és az optimizmusra”. (GS, 31. sz.). Senki sem élhet a remény nélkül, hogy az életnek van végső és tartós értelme a mindennapok gondjain és küzdelmein, örömein és kielégülésein túl. A katolikusok ezt az értelmet és reményt Jézus Krisztusban találják meg, akit az Atya Isten minden nép üdvösségére küldött a világba.

A katolikusok ezt az értelmet és reményt Jézus Krisztusban találják meg, akit az Atya Isten minden nép üdvösségére küldött a világba.

A világ azonban nyugtalanító hely lehet. Háború és aggodalom van a terrorizmus miatt. Ott van a verseny hevessége és a kapzsiságból fakadó igazságtalanságok. Vannak folyamatos zavaró tényezők, amelyek a médiából, a televíziónak, a rádiónak és az internetnek szentelt rengeteg órából származnak. Ott vannak a munka és a családi élet kérlelhetetlen követelményei.

Mindezek közepette az emberek nagylelkűen szeretnek családjukban, barátaikkal és közösségeikért. Ennek ellenére egy kínzó kérdés továbbra is fennáll: Hová vezet mindez? Állandóan szomjazzák az értelmet és a reményt.

Sok ember talál menedéket a különböző típusú spirituális tevékenységekben és közösségekben, amelyek nyugalmat ígérnek a rohanó világban és menedéket annak nyomása elől. Meditációs technikákhoz és jól ismert személyiségekhez fordulnak, hogy megtalálják a nyugalmat és némi reményt a maguk számára.

Egy ilyen kultúra közepette a katolikus egyház olyan üzenetet kínál, amely nem a sajátja, hanem Isten kétezer évvel ezelőtti, Jézus Krisztusban történt önkinyilatkoztatásából származik, mégis mindig új és megújuló, ahogyan ma befogadják, ünneplik, élik és szemlélik. Az Egyház minden ember számára felkínálja annak lehetőségét, hogy ma is találkozhasson az élő Istennel, és benne tartós értelmet és reményt találjon.

Isten továbbra is jelen van az Egyházban, amint az ő Fiának, Jézus Krisztusnak az evangéliumát hirdeti és a Szentlélek életadó ereje által elfogadják tagjai.

Isten továbbra is jelen van egyházában, amint tagjait a Szentlélek összehozza a hét szentség, mindenekelőtt az Eucharisztia ünneplésére.

Isten továbbra is jelen van az Egyházban, amikor tagjai igyekeznek Jézus Krisztus példája és tanítása szerint élni.

Isten továbbra is jelen van az Egyházban, amikor tagjai szemlélődnek azokon a nagyszerű dolgokon, amelyeket Isten a Szentlélek ereje által Fián keresztül tett minden ember üdvösségéért.

Az Egyház olyan emberi lények közössége, akik még mindig a bűnnek vannak alávetve, ezért alázattal ajánlja fel magát az élő Istennel való találkozás helyeként. Kétezer éves fennállása bizonyítja Isten szüntelen irgalmát és szeretetét, amellyel kegyelmében megtartja őt, mint hűséges és bűnbánó népet. A múló hóbortok és múló ambíciók világában ő az evangélium bölcsességének lényegét és az evangélium két évezreden keresztül növekvő megértését kínálja. Felajánlja annak lehetőségét, hogy a jelen pillanatot egy olyan hagyomány ajándékaival gazdagítsuk, amely Isten önkinyilatkoztatásában gyökerezik, valamint az emberi élet reménységével és értelmével, amely magától Istentől származik. A háború és igazságtalanság által megtépázott világban Jézus Krisztus halálát és feltámadását ünnepli, önmagának örökké jelenvalóvá és hatékonnyá tett ajándékát, hogy minden népet eggyé tegyen vele, mint egy megbékélt és meggyógyult közösség fejével. Az emberi élet elleni erőszak világában az Egyház hatalmasan védi az életet az igazságosság és a szeretet műveivel, valamint a minden emberi élet védelméért való kiállásával.”

—kivonat az Egyesült Államok Katolikus Katekizmusa a felnőttek számára