Hogyan állapítsuk meg, hogy “iróniát” vagy “szarkazmust” használunk-e
Egy apa és lánya elmélyülten beszélgettek a reggelinél egy étteremben. “Ez nem irónia, ez szarkazmus” – mondta az apa valamire, amire a lánya rámutatott. “Nem” – válaszolta a lány. “Az irónia az, ha rámutatunk valaminek az abszurditására. A szarkazmusnak az a célja, hogy megsebezzen. Ez a különbség.”
A lány rájött valamire.
Amikor közel három évvel ezelőtt az “iróniáról” írtunk, akkor arra akartunk emlékeztetni, hogy az “irónia” nem “véletlen”. Az egyik hírportál egy férfi régi hobbijához való visszatérésének “iróniájáról” írt. “Azért ironikus, mert a hobbija a galambtenyésztés – olyan madarak, amelyek többek között a hazajárási képességükről ismertek”. Ez vicces, érdekes, váratlan talán, de nem “ironikus”.
Az “irónia” szót túl gyakran használják “furcsaság” vagy “véletlen” jelentésben, bár a legtöbb szótárban még mindig nem szerepel definícióként. Annak megvitatása, hogy ez a használat elfogadható-e, szintén hiányzik a legtöbb használati útmutatóból, kivéve azokat a bejegyzéseket, amelyek azt tárgyalják, hogy az “ironikusan” szükséges-e a feltételezett “iróniára” való rámutatáshoz.
Néha szükséges rámutatni. Sokkal könnyebb hallani az “irónia” vagy a “szarkazmus” kifejezést, mint olvasni: A hangnem megváltozása, egy szó hangsúlyozása, egy elnyújtott szótag, mind azt jelzi, hogy “nem azt mondom, amit valójában gondolok; az ellenkezőjét mondom”, vagy hogy “ironikus” vagyok. De írásban: “”Igen, nagyon jó”, mondta”, nincsenek olyan jelek, amelyek azt jeleznék, hogy amit mondott, az nem az volt, amire gondolt. “‘Yes, she’s very good,’ he said”, dőlt betűvel vagy más hangsúlyozással kiegészítve, jelezheti a szarkasztikus hangnemet vagy sem. Tehát szükséges lehet a határozószó hozzáadása: “‘Yes, she’s very good,’ he said sarcastically.”
Miért “sarcastically” és nem “ironically”? Mert a megjegyzés aljas, gúnyosan mondott. Ahogy a lánya mondta, “meg akarja sebezni”. A Webster’s New World College Dictionary szerint a “szarkazmus” “gúnyos, gúnyos, vágó vagy maró megjegyzés; gúny vagy gúny, általában ironikus”. Az “irónia” viszont leggyakrabban eseményekre vagy helyzetekre irányul, nem emberekre. (Valaki persze lehet “ironikus”, de általában az a személy beszél róla, nem pedig az alanya). Egy hosszú várakozás a sorban eredményezheti az “ironikus” kijelentést: “Istenem, hogy repül az idő”, de ha valaki, észrevéve, hogy a pénztáros nem tudja megszámolni a visszajárót, azt mondja: “Azt hiszem, Einstein dolgozik ott fent”, az már “szarkazmus”.”
Az “irónia” gyakran humoros, furcsa vagy különös elemet is tartalmaz. Az “irónia” klasszikus meghatározása – egy égő tűzoltóház – nem vicces, de furcsa. Azért “irónia”, mert az utolsó dolog, amire az ember számít, hogy kigyullad, az egy olyan hely, ahol olyan emberek laknak, akiknek az a munkájuk, hogy megelőzzék és leküzdjék a tüzeket. És bár az “irónia” egy része “szarkazmus”, ez finomabb szarkazmus, mert többnyire dolgokra irányul, nem emberekre.
Az “irónia” egyik definíciója az ellentét aközött, amit egy film, színdarab vagy regény szereplője gondol vagy mond, és amit a közönség igaznak tud. Tehát “irónia” az, amikor a filmnézők tudják, hogy a gonosztevő ott lapul az ajtó mögött, amikor a hős kinyitja azt, és azt mondja: “A rosszfiú elment”. De amikor a gazember kiüti a hőst, és azt mondja: “Jé, milyen okos fickó”, az “szarkazmus.”