Hogyan gyógyítsuk meg a börtönök csempészett mobiltelefon-járványát

Nem túlzás azt állítani, hogy a mobiltelefon életmentő eszköz a világ számára. Amióta megfizethetővé vált, hogy hordozható telefonvonalat és miniszámítógépet hordozhatunk magunkkal bárhová, a mobiltelefonok a szépből a szükségesből a nélkülük nem élhetünk. A nyugdíjasoktól kezdve a legapróbb kisgyerekekig az emberek szeretik a telefonjukat – legalábbis a legtöbb ember.

Szóval, ki nem szereti a mobiltelefont? Aki büntetés-végrehajtási intézetben dolgozik – mert egy börtönben a mobiltelefon nem szórakoztató, hasznos kütyü: Ez egy biztonsági kérdés.

A csempészett mobiltelefonok már régóta biztonsági és közbiztonsági problémát jelentenek a büntetés-végrehajtási intézmények számára világszerte, és sikeres felderítésük, mielőtt kárt okoznának, az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a börtönök személyzete manapság szembesül.

Egy jelentős probléma a börtönök számára

Az átlagos büntetés-végrehajtási tisztviselő számára a csempészfegyver vagy a kábítószer lehet, hogy a börtönön belül azonnali hatállyal veszélyesebb, de a mobiltelefon sokkal aljasabb – mivel az általa okozott kár messze túlmutat a börtön falain.

A rabok a mobiltelefon segítségével folytathatják a drogkereskedelmet vagy a szervezett bűnözést; fenyegethetik a köztisztviselőket és megfélemlíthetik a tanúkat, sőt gyilkosságok koordinálását is. Csak néhány példa arra, milyen pusztítást végezhet egy mobiltelefon a börtön falain belülről:

• Az Egyesült Királyságban a rabok kokainhálózatot működtettek, egy viszály részeként megszervezték egy tinédzser meggyilkolását, és megszervezték egy bandavezér megölését.
• 2018-ban a szövetségi ügyészek szerint két rab csempészett mobiltelefont használt arra, hogy a kaliforniai Pelican Bay állami börtön szupermaximum biztonságú, szuper szigorúan őrzött épületéből egy erőszakos, drogkereskedő utcai bandát irányítson.
• Dél-karolinai tisztviselők egy 2018 áprilisában hét rab halálát okozó börtönlázadást a bandák közötti, területért, pénzért és csempészárukért, például kábítószerekért és mobiltelefonokért folytatott területi háborúra fogtak.
• A csempészett mobiltelefonokat összefüggésbe hozták a börtönőrök elleni összehangolt támadásokkal és más illegális műveletekkel. A Dél-Karolinai Büntetés-végrehajtási Minisztérium egyik tisztjét hatszor lőtték meg, miután egy csempészett telefonra adtak ki találatot.
• Tizenöt, az Észak- és Dél-Karolinai Büntetés-végrehajtási Minisztériumban elhelyezett rabot vádoltak meg egy “szextorziós” hálózatban, amelyben csempészett mobiltelefonokat használtak az amerikai katonai szolgálat tagjainak célba vételére.

És nem csak egy maroknyi telefon okozza ezeket a problémákat; a számok komor képet festenek a probléma mértékéről. Dél-Karolinában 2017-ben a börtönőrök minden három elítéltre egy telefont találtak és vittek el, és sok más intézményben is hasonlóan magas a telefon/fegyenc arány – Oklahomában például minden hat elítéltre jut egy telefon. Az angol és walesi börtönökben 2017-ben legalább 15 000 mobiltelefont vagy SIM-kártyát foglaltak le, ami minden hat elítéltre jut egy. Ez egy széles körben elterjedt járvány.

A mobiltelefon-csempészés problémájának visszaszorítása érdekében egyes büntetés-végrehajtási intézetek a “zavarást”, vagyis a mobiltelefon-vétel blokkolását vizsgálják egy olyan eszközzel, amely ugyanazon a frekvencián és elég nagy teljesítményen sugároz jelet, hogy a két jel összeütközik és kioltja egymást.

Mások az úgynevezett “menedzselt hozzáférés” lehetőségét keresik, amelynek során csak az engedélyezett készülékek kommunikációját továbbítják a mobilszolgáltatóknak, vagy a nemzetközi mobil előfizető-azonosítást (“grabbing”), amelynek során a telefonokat egy hamis hálózathoz vonzzák, és így megfigyelhetők vagy letilthatók.

Az azonban több oka is van annak, hogy ezek a lehetőségek nem fogják megállítani az illegális mobiltelefonok áradatát a börtönökben.

A jelek manipulálása nem hatékony

Míg a csempészett telefonok jelzéseiken keresztül történő támadása jó módszernek tűnik annak biztosítására, hogy még a börtönökbe kerülő telefonokat se lehessen használni, ennek a megoldásnak van néhány komoly hibája.

A mobiltelefon adattárolásra és adattovábbításra is használható. A telefon még jel és adatelérés nélkül is hasznos adattároló eszköz marad. A rabok hang- és videoüzeneteket rögzíthetnek, és megszervezhetik a telefon be- és kijuttatását a börtönbe a személyzet, a látogatók és más eszközök segítségével, magát a telefont vagy annak SD/SIM-kártyáját felhasználva az adatok továbbítására és a bűncselekmények folytatására. A telefon/adattároló kártyák kizárólag belső használatra is alkalmasak, a rabok közötti információátadásra.

A személyzet kikapcsolhatja vagy kihúzhatja a zavarókat, így azok használhatatlanná válnak. A börtönök tisztviselői nem szívesen képzelik el ezt a forgatókönyvet, de a korrupt büntetés-végrehajtási tisztek és más alkalmazottak megvesztegethetők a rabok által, hogy ideiglenesen kihúzzák vagy kikapcsolják a zavarókat, hogy a rabok telefonálhassanak vagy adatokat küldhessenek. Ha ez csak szórványosan fordul elő, akkor ez nagyon megnehezíti a felderítést anélkül, hogy a felügyelőt vagy a rabot tetten érnék.

A jeleket célzó módszerek problémákat okozhatnak a belső kommunikációban. Mivel a mobil vétel teljesen blokkolva van, a zavarás minden telefont és SIM-kártyát blokkol a zavaró hatókörén belül, beleértve a börtönszemélyzetét is. A megragadás, valamint a menedzselt hozzáférés lehetővé teszi, hogy a személyzet telefonjai felkerüljenek a nem érintett “fehér listákra”, de ezek a módszerek költségesek.

A zavarás, a megragadás és a menedzselt hozzáférés vegyes eredményeket kínál. Itt van az összes közül a legnagyobb ok: Ezek a módszerek egyszerűen nem jelentik azt a mindenre kiterjedő megoldást, amelyet a tisztviselők egykor reméltek.

2012-ben Kalifornia 35 börtönéből 18-ban telepítette a menedzselt hozzáférési technológiákat, de 2015-ben leállította a program bővítését, mert más technológiák megelőzték a menedzselt hozzáférési rendszert, és más típusú megoldások felé mozdul el.

A menedzselt hozzáférés azért nem működött, mert a mobilszolgáltatók átálltak az általánosan ismert 4G vagy LTE (Long Term Evolution) technológiára, amely új frekvenciasávokat használ. A szolgáltatók a hanghívásokat is egyfajta Wi-Fi hálózaton keresztül továbbítják. A börtönök irányított hozzáférési rendszere nem rögzíti a Wi-Fi, a Skype vagy a műholdas adásokat, kivéve, ha a rabok a Skype-ot és más közösségi média alkalmazásokat mobilkapcsolaton keresztül használják. A Kaliforniai Tudományos és Technológiai Tanács pártatlan tanulmánya még a rendszer bevezetése előtt részletesen felsorolta az irányított hozzáféréssel kapcsolatos további potenciális problémákat.

A probléma továbbra is az, hogy a technológia folyamatosan változik, ami azt jelenti, hogy a zavaró, elfogó és irányított hozzáférési rendszerek csak annyira jók, mint az a technológia, amelyre tervezték őket. Ezek a rendszerek folyamatos frissítéseket igényelnének ahhoz, hogy naprakészek maradjanak – és nem csak a telepítésük drága, de még drágább a frissítésük is.

Amellett, ahol van akarat, ott van út is – még a legmodernebb technológiával is. Egy két skót börtönben végzett kísérlet során egy markológépes rendszert vetettek be, amelynek telepítése több mint 1,2 millió fontba került. A kísérletről készült jelentés “rugalmassági problémákat” és a rendszer “intelligenciahiányát” mutatja – és a költségek végül a semmiért voltak: A rabok a tisztviselők által “innovatív ellenintézkedéseknek” nevezett módszereket dolgoztak ki a telefonblokk megkerülésére.

A börtönök tisztviselői mindenkinél jobban tudják, hogy a rabok bármit megtesznek a csempészáru megszerzéséért – találjanak ki egy új módszert a felderítésre vagy a megelőzésre, és a rabok megtalálják a módját, hogy megkerüljék azt. A csempészárunak számos bejárata van egy létesítménybe: A pilóta nélküli légi járművek vagy drónok átrepülhetnek a kerítésen; tárgyakat dobálnak át a falakon; az élelmiszer-szállítmányok és a postai küldemények tiltott anyagokat rejtenek; a munkaszolgálatra szabaduló rabok és a személyzet pedig csempészárut visz be egy oldalajtón – vagy akár a saját testükön belül. Még a kaliforniai büntetés-végrehajtási minisztérium irányított beléptető rendszerének szolgáltatója is azt mondta az Associated Pressnek a csempészett telefonokkal kapcsolatban: “Nincs csodafegyver. Nem lehet megpróbálni kezelni a keresletet, mert a kereslet mindig ott lesz.”

A valóság az, hogy a csempészett mobiltelefonok a börtönökben olyan összetett probléma, amelyet egyetlen technológia vagy módszer sem tud kezelni. Ehelyett a csempészett telefonok elleni sikeres küzdelemhez többféle technológiára, taktikára és képzésre van szükség.

A megoldás:

A csempészet elleni küzdelemhez a büntetés-végrehajtási intézeteknek többszintű biztonsági megoldást kell alkalmazniuk.

A taktikák közé tartozik a magasan képzett és kiképzett személyzet; a kóborló felügyelők; az átjárható fémdetektorok és röntgenberendezések a fő belépési pontokon; a hordozható felderítő berendezések; a véletlenszerű átvizsgálások; a magas kerítés/háló; a dróndetektorok; a lefoglalások és így tovább.

A technológiákat az összes belépési ponton (elöl, hátul és oldalt), valamint az egész létesítményben kell alkalmazni. Az egész létesítményben használható például a hordozható ferromágneses érzékelőrendszer (FMDS), amely passzív érzékelőket használ, amelyek a földi mágneses mező milliomod részének megfelelő mágneses jelet érzékelnek. Felállítása kevesebb mint egy percet vesz igénybe, és passzívan érzékeli a vasfémeket, ahogy az emberek és tárgyak elmozdulnak mellette, így kevesebb idő alatt több felderítést tesz lehetővé, és kevesebb szükségtelen közeli találkozásra kerül sor a személyzet és a rabok között.

A személyzet az FMDS-t a röntgenberendezéssel együtt használhatja a belépési pontokon az emberek átvizsgálására, majd a készüléket felveheti és az egész létesítményben használhatja a rabok teljes testének átvizsgálására, valamint a posta, a szennyes, a matracok és a rabok egyéb tulajdonának átvizsgálására. Az egységek akkumulátorról működnek – nincs szükség áramforrásra, mint az átjárható detektorok esetében, így a büntetés-végrehajtási tiszteknek lehetőségük van arra, hogy az egész börtönben biztonsági megoldást alkalmazzanak anélkül, hogy az áramforrás miatt kellene aggódniuk.

Ezt a technológiát a világ 46 országában alkalmazzák, többek között az összes új-zélandi és egyesült királyságbeli börtönben, New York mind az 54 állami börtönében, Maryland mind a 24 állami börtönében, valamint Kaliforniában és Indonéziában. Az FMDS túlmutat a telefonok felderítésén, és képes bármilyen vasfém csempészárut megtalálni, beleértve a fegyvereket is, sőt, még az emberi testben lévő vasfém tárgyakat is képes felderíteni – ellentétben a kézi pálcákkal vagy az átjárható detektorokkal.

A büntetés-végrehajtási intézetek legfontosabb sikertényezője a személyzet és az általuk elvégzett képzés; a világ összes innovatív taktikája és legmodernebb technológiája mit sem ér, ha a személyzet nem ismeri azokat.

Az emberi tényező létfontosságú a biztonság minden aspektusában, és ha a személyzetet gyakorlati képzéssel (beleértve a veterán parancsnokok számára szervezett felfrissítő tanfolyamokat is) a taktikák és technológiák szakértőjévé tesszük, akkor a személyzet megérti, hogy az egyes módszerek hogyan járulnak hozzá a többszintű biztonsági megközelítéshez – és hogyan növelik a saját biztonságukat is.

Sok eszköz, nem csak egy

A rabok soha nem fognak felhagyni a mobiltelefonok és más csempészáruk becsempészésével, ami azt jelenti, hogy a börtönöknek világszerte rengeteg dolguk van – és egyetlen megoldás sem segít a telefonok távol tartásában.

A biztonság többrétegű, holisztikus megközelítése, amely az egész létesítményt átfogja a technológia és a hagyományos módszerek alkalmazásával, és amelyet magas színvonalú képzéssel támogatnak, az ideális módja annak, hogy a csempészáru – beleértve a mobiltelefonokat is – ne okozzon zavart a börtönben.

Az eszköztárban több eszköz van, mint egyetlen eszköz, és a többrétegű biztonsági megoldás sok eszközt ad a büntetés-végrehajtási szakemberek kezébe, segítve őket a rend, a biztonság és a védelem fenntartásában – a börtönben és azon kívül egyaránt.