Hogyan hozzunk létre egy nyugdíjas portfólió stratégiát

A nyugdíjas jövedelemtervezés első szabálya: Soha ne fogyj ki a pénzből. A második szabály a következő: Soha ne felejtsd el az első szabályt.

Ez elég egyszerűen hangzik. Ahol bonyolulttá válik, az a két egyformán jogos, de egymásnak ellentmondó aggodalom közötti tárgyalás: a biztonság és a tőkemegőrzés szükségessége, valamint a növekedés szükségessége az infláció fedezésére a nyugdíjas életében. Kevesen akarnak nagy kockázatot vállalni a nyugdíjalapjukkal. Mégis, egy nulla kockázatú befektetési portfólió – amely kizárólag biztonságos jövedelmi eszközökbe, például amerikai államkötvényekbe fektet – folyamatosan erodálja a fészekalj értékét, még nagyon szerény kifizetések esetén is.

Milyen ellentmondásosnak is hangzik, szinte biztos, hogy a nulla kockázatú portfóliók nem fognak megfelelni semmilyen ésszerű gazdasági célnak. Másrészt a csak részvényekből álló portfólió magas várható hozammal rendelkezik, de olyan volatilitással jár, amely a megtizedelés kockázatát hordozza magában, ha a kivonások folytatódnak a csökkenő piacok idején. A megfelelő stratégia egyensúlyt teremt e két ellentétes követelmény között.

Kiegyensúlyozott portfólió

A cél egy olyan portfólió kialakítása lesz, amely egyensúlyban tartja a liberális jövedelem követelményeit és a csökkenő piacok elviseléséhez elegendő likviditást. Kezdhetjük azzal, hogy a portfóliót két részre osztjuk, és mindegyikre konkrét célokat tűzünk ki:

1. A lehető legszélesebb körű diverzifikáció a részvényrész volatilitását a lehető legalacsonyabb gyakorlati határra csökkenti, miközben biztosítja az infláció elleni védelemhez szükséges hosszú távú növekedést, és teljesíti a kifizetések finanszírozásához szükséges teljes hozamot.
3. A fix hozam szerepe az, hogy értékmegőrzőt nyújtson a kifizetések finanszírozásához, és mérsékelje a portfólió teljes volatilitását. A fix jövedelmű portfóliót úgy tervezték, hogy közel legyen a pénzpiaci volatilitáshoz, ahelyett, hogy a hozamért a duration növelésével vagy a hitelminőség csökkentésével próbálna nyújtózkodni. A jövedelemtermelés nem elsődleges cél.

A portfólió mindkét része hozzájárul ahhoz a célhoz, hogy hosszú időn keresztül liberális, fenntartható elvonást generáljon. Vegye észre, hogy kifejezetten nem a jövedelem érdekében fektetünk be, hanem a teljes hozam érdekében.

Teljes hozam vs. jövedelem

A nagyszülei jövedelem érdekében fektettek be, és tele tömték a portfóliójukat osztalékrészvényekkel, elsőbbségi részvényekkel, átváltható kötvényekkel és általánosabb kötvényekkel. A mantra az volt, hogy a bevételből éljünk, és soha ne nyúljunk a tőkéhez. Az egyes értékpapírokat a nagy, szaftos hozamuk alapján választották ki. Ez ésszerű stratégiának hangzik, de csak egy, a szükségesnél alacsonyabb hozamú és magasabb kockázatú portfóliót kaptak.

Akkoriban senki sem tudta jobban, így megbocsáthatunk nekik. A legjobbat tették, amit az uralkodó bölcsesség alapján tehettek. Emellett a nagyszülei idejében az osztalékok és a kamatok sokkal magasabbak voltak, mint ma – és a nyugdíjba vonulás utáni várható élettartam rövidebb volt. Így, bár messze nem volt tökéletes, a stratégia mégis működött.

Most már sokkal jobban lehet gondolkodni a befektetésről. A modern pénzügyi elmélet teljes irányvonala az, hogy az egyes értékpapírok kiválasztásáról az eszközallokációra és a portfólióépítésre helyezi a hangsúlyt, és a jövedelem helyett a teljes hozamra koncentrál. Ha a portfóliónak bármilyen okból – például a nyugdíjas évek alatti életmód fenntartása érdekében – kifizetésekre van szüksége, akkor az eszközosztályok között lehet válogatni, hogy adott esetben lefaragjunk a részvényekből.

A teljes hozamú befektetés megközelítése

A teljes hozamú befektetés elhagyja a jövedelem és a tőke mesterséges meghatározását, amely számos számviteli és befektetési dilemmához vezetett. Olyan portfóliómegoldásokat eredményez, amelyek sokkal optimálisabbak, mint a régi jövedelemtermelő protokoll. A kifizetéseket opportunisztikusan finanszírozzuk a portfólió bármely részéből, tekintet nélkül a számviteli jövedelemre, osztalékra vagy kamatra, illetve veszteségre; a kifizetéseket szintetikus osztalékként jellemezhetjük.

A teljes hozamú befektetés megközelítése általánosan elfogadott a tudományos szakirodalomban és az intézményi legjobb gyakorlatokban. Ezt írja elő az Uniform Prudent Investment Act (UPIA), az Employee Retirement Income Security Act (ERISA), a common law és a szabályozások. A különböző törvények és szabályozások mind változtak az idők során, hogy beépítsék a modern pénzügyi elméletet, beleértve azt az elképzelést, hogy a jövedelemszerzésre való befektetés nem megfelelő befektetési stratégia.

Mégis mindig vannak olyanok, akik nem értik a szót. Túl sok egyéni befektető, különösen a nyugdíjasok vagy azok, akiknek rendszeres kifizetésekre van szükségük az életvitelük fenntartásához, még mindig a nagyapák befektetési stratégiájában ragadtak. Ha választani kellene egy 4%-os osztalékkal és 2%-os várható növekedéssel, vagy egy 8%-os várható hozammal, de osztalék nélkül működő befektetés között, sokan az osztalékos befektetést választanák, és talán minden rendelkezésre álló bizonyítékkal szemben azzal érvelnének, hogy a portfóliójuk “biztonságosabb”. Ez bizonyíthatóan nem így van.

Teljes hozamú befektetés a gyakorlatban

Hogyan tudna tehát egy befektető egy teljes hozamú portfólióból olyan elvonási folyamot generálni, amely fedezi az életvitelét?

• Kezdjük a fenntartható elvonási ráta kiválasztásával. A legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy az éves 4%-os ráta fenntartható, és lehetővé teszi a portfólió idővel történő növekedését.
• Tegyen egy felső szintű eszközallokációt, amely 40%-ban rövid lejáratú, jó minőségű kötvényeket, és 60%-ban (az egyenleg) egy diverzifikált, talán 10-12 eszközosztályból álló globális részvényportfóliót tartalmaz.
• A helyzetnek megfelelően dinamikusan hozzon létre készpénzt a kifizetésekhez.

Egy csökkenő piacon a 40%-os kötvényallokáció 10 évig támogathatja a kifizetéseket, mielőtt bármilyen volatilis (részvény) eszközt likvidálni kellene. Egy jó időszakban, amikor a részvényeszközök felértékelődtek, a részvények lefaragásával, majd az esetleges többlet felhasználásával a 40/60-as kötvény/részvény modellhez való visszaalakítással lehet kifizetéseket teljesíteni.

A portfólió újbóli kiegyensúlyozása

A részvényosztályokon belüli újbóli kiegyensúlyozás hosszú távon fokozatosan növeli a teljesítményt azáltal, hogy a magas eladási és alacsony vételi fegyelmet kényszeríti ki, ahogy az osztályok teljesítménye változik.

Egyes kockázatkerülő befektetők a részvények és kötvények közötti újbóli kiegyensúlyozás mellőzését választhatják a részvénypiacok esése idején, ha inkább megtartják a biztonságos eszközeiket. Ez ugyan megvédi a jövőbeli kifizetéseket egy elhúzódó részvénypiaci visszaesés esetén, de ez a lehetőség költségeinek árán történik. Ugyanakkor elismerjük, hogy a nyugodt alvás jogos aggodalom. A befektetőknek a befektetési stratégiájuk részeként meg kell határozniuk, hogy a biztonságos és kockázatos eszközök közötti újbóli egyensúlyozással kapcsolatos preferenciáikat.

A lényeg

Az alacsony kamatlábak világában a befektetők könnyen a hozam megszállottjaivá válhatnak. Azonban még a nyugdíjorientált portfóliók esetében is a teljes hozamra épülő befektetési stratégiával magasabb hozamot lehet elérni alacsonyabb kockázat mellett, mint a hozamorientált befektetési megközelítéssel. Ez magasabb elosztási potenciált és megnövekedett végértéket jelent, miközben csökkenti a portfólió kifogyásának valószínűségét.