Hogyan működik a fül

Hogyan működik a fül?

Hallásunk vagy hallórendszerünk anatómiája rendkívül összetett, de nagyjából két részre osztható, az egyiket “perifériás”, a másikat “központi” résznek nevezzük.

A perifériás hallórendszer három részből áll, amelyek a külső fül, a középfül és a belső fül:

• A külső fül a fülkagylóból (más néven fülkagyló), a hallójáratból és a dobhártyából áll.
• A középfül egy kis, levegővel teli tér, amely három apró csontot tartalmaz, amelyeket malleusnak, incusnak és stapesnek neveznek, de együttesen csontocskáknak neveznek. A malleus a dobhártyához csatlakozik, összekötve azt a külső füllel, a stapes (a test legkisebb csontja) pedig a belső fülhöz.
• A belső fülben halló- és egyensúlyszervek találhatók. A belső fül halló részét és a csigának nevezik, ami a görög “csiga” szóból származik, jellegzetes tekervényes alakja miatt. A sok ezer érzékelősejtet (úgynevezett “szőrsejteket”) tartalmazó csiga a halló- vagy hallóideg révén kapcsolódik a központi hallórendszerhez. A csiga speciális folyadékokkal van feltöltve, amelyek fontosak a hallás folyamatában.

A központi hallórendszer a hallóidegből és egy hihetetlenül összetett útvonalból áll, amely az agytörzsön keresztül az agy hallókéregébe vezet.

A perifériás hallórendszer főbb részeinek ábrája

Hogyan hallunk?

A hallás fiziológiája, akárcsak anatómiája, valóban nagyon összetett, és legjobban úgy érthető meg, ha megvizsgáljuk, hogy a hallórendszerünk egyes részei milyen szerepet játszanak a fent leírtak szerint.

A hanghullámokat, amelyek valójában a minket körülvevő levegő rezgései, a fejünk mindkét oldalán lévő fülkagyló gyűjti össze, és a hallójáratokba vezetik. Ezek a hanghullámok rezgésre késztetik a dobhártyát. A dobhártya annyira érzékeny a hangrezgésekre a hallójáratban, hogy a leghalványabb hangot is képes érzékelni, és a legbonyolultabb hangrezgésmintákat is képes reprodukálni.

A hanghullámok által keltett dobhártya rezgések a középfülben lévő apró csontok (a csontocskák – malleus, incus és stapes) láncát mozgatják, és a hangrezgéseket a belső fül csigahártyájába továbbítják.

Ez azért történik, mert a lánc három csontja közül az utolsó, a kengyel egy membránnal borított ablakban ül a csontos falban, amely elválasztja a középfület a belső fül csigahártyájától. Ahogy a kengyel rezeg, hullámszerűen megmozgatja a csigaházban lévő folyadékokat, és ezzel stimulálja a mikroszkopikusan kicsi “szőrsejteket”.

Figyelemre méltó módon a csigaházban lévő “szőrsejtek” úgy vannak beállítva, hogy a hangmagasság vagy a hangok frekvenciája alapján különböző hangokra reagáljanak. A magas hangok a csiga alsó részén lévő “szőrsejteket” stimulálják, a mély hangok pedig a csiga felső részén.

Az, ami ezután történik, még figyelemreméltóbb, mert amikor minden egyes “szőrsejt” érzékeli a hangmagasságot vagy frekvenciát, amelyre reagálni van hangolva, idegimpulzusokat generál, amelyek azonnal végighaladnak a hallóidegen.

Ezek az idegimpulzusok bonyolult útvonalon haladnak az agytörzsben, mielőtt eljutnak az agy hallásközpontjába, a hallókéregbe. Itt az idegimpulzusok áramlását értelmes hanggá alakítják át.

Mindez a másodperc apró töredéke alatt történik…. szinte azonnal, miután a hanghullámok először belépnek a hallójáratainkba. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy végső soron az agyunkkal hallunk.

Mi történik, ha gondok vannak a hallásunkkal?

A jó hallásunk attól függ, hogy hallórendszerünk minden része normálisan működik-e, hogy a hang a fül különböző részein keresztül az agyba jusson, ahol torzítás nélkül feldolgozható. A hallásprobléma típusa attól függ, hogy a hallórendszer melyik része nem reagál megfelelően.

Ha a külső vagy a középfülben van probléma, az azt jelenti, hogy a hang nem megfelelően jut el a belső fülben lévő csigahártyához. Ez általában a hang hangerejét befolyásolja, így az egyszerűen nem tűnik elég hangosnak.

Jellemző példa erre a hallójáratban lévő viasz eltömődésének vagy a perforált dobhártyának a hatása. Ezt nevezzük vezetéses halláscsökkenésnek, mivel a hangrezgések nem vezetnek hatékonyan. A csiga még normálisan működik, de egyszerűen nem kap elég információt a középfüllel való kapcsolatán keresztül.

Ha a probléma valahol a belső fülben lévő csiga és az agy között van, akkor ezt szenzoros halláscsökkenésnek nevezzük. A külső és középfülön átvezető útvonal normálisan működik, de miután a hang megérkezik a csigaházba, nem kerül normális feldolgozásra, vagy a csigaházban lévő érzékeny “szőrsejtek” vagy a hallóideg károsodása, vagy az agyba vezető hallási útvonal hibája miatt.

A szenzoros halláscsökkenésnek nagyon sok oka lehet, de a leggyakoribbak a túlzott zajnak való kitettség vagy az öregedés hatásai. A szenzorineurális halláscsökkenés tipikus jelei a tisztán hallás általános nehézségei és a beszéd megértésének problémái nehéz hallgatási körülmények között, például háttérzajban.

A vezetéses és szenzorineurális halláscsökkenés is előfordulhat, és ezt általában vegyes halláscsökkenésnek nevezik.

For more detail about types of hearing loss, see our Causes of hearing loss page.

Video of how the ear works

Thanks to MED-EL

Webpage published: 2018