Hogyan ne főzzük túl (vagy alul) a garnélarákot

A határvonal a tökéletesen főtt és az elrontott garnélarák között nagyon vékony, ami miatt a főzés megfélemlítőnek tűnhet. De azért vagyunk itt, hogy elmondjuk, nem kell félned – mi itt az Alapvetően az önbizalomépítésről szólunk. Tanuljuk meg, hogyan lehet megmondani, mikor főtt át a garnélarák, hogyan lesz minden alkalommal puha és szaftos. Emeljük új magasságokba a rákok iránti önbizalmadat.

A garnélarákok nagyon gyorsan átsülnek, részben ezért is van az, hogy oly gyakran túl- vagy alulfőttek. Kevesebb a hibalehetőség, ha valami csak három-négy percig van a serpenyőben, és általában ennyi ideig főzzük a garnélát. A garnélarákot alacsonyabb hőfokon hosszabb ideig is főzhetjük, de a legjobb eredmény érdekében a garnélarákot magas hőfokon szeretjük megpirítani vagy megsütni. Így kapják a legjobb textúrát, lédúsak és zsengék lesznek, zsinóros rágás nélkül.

Kezdésnek győződjünk meg róla, hogy a garnélarákot kibelezzük. Ezt vagy magad is megteheted, vagy megkérheted a tenger gyümölcsei pultnál vagy a halpiacon dolgozó személyt, hogy kicsontozza őket. Azért szeretjük a kibelezett garnélarákot, mert… nos, kevesebb a kaki. (Ez az a sötét vonal, emberek.) De azért is, mert a garnélarák érettségét mindig könnyebb megítélni, ha a háta mentén vágták le, és így több felületet tárnak fel.

A konzisztencia nagy része az ízletes garnélaráknak. Arra kell ügyelned, hogy minden garnélarákod egyforma méretű legyen (ne keverd össze a jumbo és a közepes garnélarákokat), és egyszerre kerüljön a serpenyőbe. Nem szabad, hogy a garnélarákok egymáson heverjenek. Az egyetlen módja az egyenletes sütésnek, ha a garnélarákokat egy rétegben, a serpenyő alján terítjük szét, hogy mindannyian érintkezzenek a serpenyő felhevített felületével.

Ezért az összes felolvasztott, kicsontozott garnélarákot egy rétegben helyezzük a forró serpenyőre. És nem nyúlunk hozzájuk. Hagyjuk, hogy egy kis vajon vagy olívaolajon, keményen és gyorsan, körülbelül 1-2 percig piruljanak. A garnélarák kezdetben a serpenyőhöz tapad, de amint a külseje megpirult, magától le fog válni a serpenyőről. Ha már könnyedén mozgathatjuk a garnélákat, fordítsuk meg őket az ellenkező oldalukra.

A megfordított oldal fehér és narancssárga lesz, ami annak a jele, hogy a külsejük megsült. Az az oldal, amelyet most fordítottál a serpenyőre, egy-két percen belül ugyanilyen színű lesz, de mivel még nem rendelkezünk a röntgenlátás technológiájával, nem látunk bele a garnélarák belsejébe, hogy meg tudjuk állapítani, hogy fehér. Akkor mit tegyünk? Honnan tudjuk, hogy a garnélarák elkészült?

Itt a trükk: Figyeld a garnélarák hátsó részén lévő rést, ahol az eret eltávolították. Maradjon a garnéla legvastagabb részén (a farokkal ellentétes végén), és amikor a hús a rés aljánál áttetszőből átlátszatlanná válik, a garnéla kész.

A garnéla átsült. Ígérjük. Ne gondolkodj azon, hogy “Ó, még egy percet… csak a biztonság kedvéért”. Az egyetlen dolog, amitől biztosan túlsülnek. Azonnal vedd le őket a tűzről. A serpenyő, amelyben a garnélarák főtt, még akkor is forró, amikor lekapcsolja a lángot. Ez azt jelenti, hogy a garnélarák tovább fog főni, ha még mindig a serpenyőben van. Tedd át őket tésztára, zöldfűszerekre, polentára, salátára vagy egyszerűen csak egy nagy tálra tálaláshoz.

A tanulság az, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a garnélarákot. Figyelni kell rájuk. Figyelj, figyelj, és értsd meg, hogy min mennek keresztül. Légy ott számukra. Ha így teszel, akkor minden alkalommal tökéletesen főtt garnélarákod lesz. Oké, rendben. Ez már kezd úgy hangzani, mint egy párkapcsolati tanács. Nem az. A szaftos rákokról van szó.

A garnélarákok szeretnek a gríz tetején lógni. Csak hogy tudd.