Hogyan segíthetünk a gyerekeknek megállítani az ágybavizelést

Noha az ágybavizelés vagy a napközbeni balesetek nem szokatlanok a kisgyerekeknél, mégis sok szégyent és frusztrációt okozhatnak, különösen, ha a gyerekek látszólag nem nőnek ki belőle, vagy visszafejlődnek a viselkedésbe. Ha a probléma az ötödik születésnap után is fennáll, az az enurézis nevű rendellenesség jele lehet.

Az enurézist a nem megfelelő időben és helyen történő önkéntes vagy akaratlan vizelés jellemzi. A gyermekeknek legalább ötévesnek kell lenniük ahhoz, hogy a rendellenességgel diagnosztizálják őket, és a vizelési inzultusnak hetente legalább kétszer, három hónapon keresztül vagy annál hosszabb ideig kell jelentkeznie.

Dr. Laura Kirmayer klinikai pszichológus, aki számos enurézises gyermekkel dolgozott már, azt mondja, hogy a rendellenesség jól kezelhető, bár arra figyelmeztet, hogy fontos kizárni minden lehetséges orvosi betegséget, mielőtt diagnosztizálnák az enurézises gyermeket. Az ágybavizelést okozhatja cukorbetegség, alvási apnoe, húgyúti fertőzés, hormonális egyensúlyzavar, krónikus székrekedés vagy más probléma is.

Az enurézis típusai

Az enurézisben szenvedő gyermekek alvás közben is bepisilhetnek az ágyba (ezt éjszakai enurézisnek nevezzük), vagy a ruháikba, amikor nappal ébren vannak (nappali enurézis), vagy mindkettő.

A pszichológusok megkülönböztetik az úgynevezett elsődleges és másodlagos enurézist is. Az előbbi esetében a gyermek soha nem tanulta meg kontrollálni a hólyagját, és már csecsemőkorától kezdve ágyba vizel. A másodlagos enurézisben szenvedő gyermekek megtanulták ugyan helyesen használni a vécét, és éjszaka is szárazak maradnak, de az állapot legalább hat hónappal azután alakul ki, hogy megtanulták kontrollálni a hólyagjukat.

A primer éjszakai enurézis a rendellenesség leggyakoribb formája.

A kezelés szempontjából a legfontosabb megkülönböztetés az, hogy a vizelés önkéntes vagy akaratlan. Ha önkéntes, a kezelésnek hasonlítania kell bármely más ellenzéki viselkedés kezelési tervéhez: a szülőknek a kívánt viselkedés pozitív megerősítésére kell összpontosítaniuk, a nemkívánatos viselkedés esetében pedig a korlátok felállítására és a megfelelő következményekre. Az akaratlan enurézis esetében a kezelést a készségek fejlesztésével kell kezdeni, mivel a gyermek még mindig tanulja, hogyan irányítsa a hólyagját. A fegyelmező módszerek – vagy a megszégyenítés – alkalmazása az akaratlan enurézissel küzdő gyermekek esetében igazságtalan lenne, és potenciálisan negatív következményekkel járhat.

Nézzünk utána, hogy mi okozhatja a baleseteket, például a szorongás, ami miatt a gyermek nem akar kimenni a mosdóba az iskolában, vagy úgy érzi, hogy nem kérhet engedélyt. Más gyerekek, akik figyelemzavarral vagy impulzivitással küzdenek, akár el is felejthetik, hogy ki kell menniük a mosdóba, mert valami nagyon szórakoztató vagy érdekes dolgot csinálnak. Azok a gyerekek, akik otthon vagy az iskolában jelentős stressznek vannak kitéve, szintén elkezdhetnek újra balesetet szenvedni. Ha odafigyelünk a lehetséges, háttérbe szoruló okokra, a szülők megtudhatják, hogy gyermeküknek a rendszeres enurézis elleni beavatkozások mellett szüksége lehet-e valamilyen célzott segítségre.

A csengő és betét technika

Az éjszakai enurézis leggyakoribb kezelése a csengő és betét technika, más néven az ágybavizelési riasztó. Ez a módszer egy olyan eszközből áll, amelyet a gyerekek éjszaka viselnek, és amely egy érzékelővel van ellátva, hangot ad ki, amikor nedves lesz, és ideális esetben időben felébreszti a gyermeket, hogy megállítsa a folyást és elmenjen a mosdóba.

Dr. Kirmayer szerint a gyermekek kis százalékánál a csengő és betét módszer egyfajta pozitív placebohatással járhat. Már a csengő és a betét használata is azt jelenti, hogy elkezdenek jobban odafigyelni a hólyagjukra, és ennek következtében kevesebb balesetük lesz. A riasztó azonban nem tanítja meg a gyerekeket arra, hogyan előzzék meg az ágybavizelést, mivel a riasztó csak akkor szólal meg, ha az ágy már nedves, gyakran azután, hogy a gyerek már kiürítette a hólyagját. Emellett néha több hónapba is beletelhet, mire a csengő és betétes módszer hatni kezd.

Ha megállapítást nyert, hogy a gyermek akaratlanul enurézisben szenved, Dr. Kirmayer egy proaktívabb megközelítést javasol, amelyet a családok önmagában vagy a csengővel és betéttel kombinálva is kipróbálhatnak.

Tanulmányok a hólyagról

Dr. Kirmayer szereti a kezelést azzal kezdeni, hogy elmagyarázza, hogyan működik a hólyag. A szülőkkel és a gyermekkel tartott foglalkozáson a hólyagot egy irányítható izomnak állítja be, és elmagyarázza, hogy az agy és az izom együtt tud működni. A foglalkozás informatív, de igyekszik szórakoztatóvá is tenni, és egy vízzel töltött lufit használ, hogy bemutassa, hogyan tud a hólyag kitágulni és összehúzódni.

Az enurézissel kapcsolatos segítségért érkező családok gyakran frusztráltak, ezért a szülők és a gyerekek számára egyaránt megkönnyebbülést jelenthet, ha a hangsúlyt a gyermek mulasztása helyett semlegesebb, proaktívabb alapokra helyezzük: megtanuljuk, hogyan működik a hólyag, és hogy idővel és gyakorlással a gyermek megtanulhatja irányítani azt.

Tréning

Miután a gyermek megérti, hogyan működik a hólyag, itt az ideje a gyakorlásnak. Dr. Kirmayer azt javasolja, hogy a család először egy hétig kövesse nyomon a gyermek vizelési szokásait, étrendjét és folyadékbevitelét, és a hétvégét különítse el az egész család számára, hogy gyakorolják azt, amit ő hólyagtréningnek nevez: “A hólyag megtöltése, a késztetés mértékének értékelése, annak figyelése, hogy milyen érzés, amikor a hólyag nagyon-nagyon tele van, szemben azzal, amikor csak egy kicsit van tele.”

Az egész család számára végzett tevékenység leveszi a terhet a válláról, és egy szórakoztató módot teremt arra, hogy a családok pozitívan megerősítsék a gyermek növekvő képességét, hogy odafigyeljen arra, mit érez. Dr. Kirmayer megjegyzi, hogy ez egy jó alkalom lehet arra, hogy a szülők segítsenek a gyerekeknek abban is, hogy elkezdjenek figyelni más érzékszervi tapasztalataikra is, mivel az ágybavizeléssel küzdő gyerekek néha azt sem tudják, mikor érzik jóllakottnak vagy fáradtnak magukat.

Azt is észrevehetik a szülők, hogy a gyermekük hajlamos több balesetre, amikor mélyen belefeledkezik egy tevékenységbe, jelezhetik neki ezt a tendenciát, és rendszeresen emlékeztethetik, hogy ellenőrizze, hogyan érzi magát.

Ez a nappali gyakorlat valójában segít azoknak a gyerekeknek is, akik elsősorban az éjszakai enurézissel küzdenek. “A készségfejlesztő expozíciónak és gyakorlásnak valóban nappal kell történnie ahhoz, hogy ez általánossá váljon az éjszakai időszakra” – mondja Dr. Kirmayer. “Ha mélyen alszanak, akkor már el kell kezdeniük növelni a figyelmüket és a tudatosságukat, amikor napközben eszméletüknél vannak és nem fáradtak, hogy ez leképeződhessen arra az időre, amikor a leginkább veszélyeztetettek.”

Amellett, hogy a gyermek megtanulja, hogy jobban figyeljen a testében lévő érzésekre, a másik cél az, hogy a gyermek elkezdje úgy érezni, hogy van némi kontrollja a teste funkciói felett, és hogy büszke és izgatott legyen arra a képességre, amit fejleszt. A szülők segíthetnek, ha rendszeresen emlékeztetik a gyerekeket, hogy ellenőrizzék, hogyan érzi magát a hólyagjuk, és sok pozitív megerősítést kínálnak, hogy a gyerekek motiváltak és elkötelezettek maradjanak.

Szabályozás

Létezik tabletta az enurézisre, és a szülők gyakran alkalmazzák olyan eseményekre, mint az ottalvós tábor vagy az ottalvós buli. De ez hosszú távon nem oldja meg a problémát. Dr. Kirmayer ahhoz hasonlítja, mintha repülőút előtt Xanaxot szednénk – “Ez nem fogja megszüntetni a repüléstől való félelmet, ha végül nem repülünk a Xanax nélkül” – mondja. Mégis úgy gondolja, hogy a gyógyszer szedésének van értelme bizonyos helyzetekben, például egy olyan ottalvós buliban, ahová a gyerek kétségbeesetten szeretne elmenni.”

Pozitívnak maradni

A gyerekeknek időbe telhet, amíg megtanulják kontrollálni a hólyagjukat, ezért fontos, hogy a családok pozitívak maradjanak. Dr. Kirmayer szerint a gyerekeket arra kell bátorítani, hogy továbbra is gyakorolják a testtudatosságot, és maradjanak elkötelezettek. “Még ha végül be is vizelnek az ágyba, talán akkor is felkelhetnek reggel, és kicserélhetik az ágyneműt, vagy betehetik a szennyeskosárba – bármi is legyen az a rutin, amiben megállapodtunk – anélkül, hogy erre kérni kellene őket” – javasolja Dr. Kirmayer. Így a gyermek továbbra is részt vesz a folyamatban, és aktív szerepet játszik. A szülőknek is ad valami pozitív megerősítést.

“Azt hiszem, a legnagyobb kihívás az, hogy sajnos az éjszakai bepisilésnél a szülők vagy felébrednek, fáradtak és frusztráltak, vagy reggel felébrednek, és ez nem az, amivel első dolguk lenne foglalkozni” – mondja Dr. Kirmayer. A szülőknek nehéz visszafogni azt, amit esetleg belsőleg éreznek, de fontos, hogy semlegesek maradjanak, és a pozitívumokra koncentráljanak. A gyermek akaratlan megszégyenítése és hibáztatása nem segít, és még azt is okozhatja, hogy dacból szándékosan elkezd “baleseteket” okozni.”

A csalódással szembeni stressztűrés modellezése segít abban, hogy a családban mindenki pozitívan érezze magát. Egy baleset után a lecke a következő kell, hogy legyen: Nem nagy ügy. Még dolgozunk rajta, meg fogod kapni, csak még nem tartunk ott.”