Hogyan segítsünk egy HD-s szerettünknek

A HD-s szerettünk segítésének folyamata nagyon frusztráló lehet a családtagok számára. Gyakran úgy tűnik, hogy bármennyi energiát fordítanak is a probléma megoldására, a rendetlenség tovább gyűlik. Ez feszült vagy megszakadt kapcsolatokhoz vezethet – a családi konfliktus gyakori része a HD-képnek. A helyzetet bonyolítja, hogy a családtagok gyakran egyedül érzik magukat, amikor a szerettük HD-jával kell megbirkózniuk. A megfelelő kezelés megtalálása önmagában is kihívást jelenthet, és gyakran úgy tűnik, hogy a szeretett személy kezelésre való ösztönzése még több vitát okoz a családban. Az alább javasolt stratégiák a Dr. Gregory Chasson és munkatársai által a terapeuták számára kidolgozott “Család mint motivátor” képzési protokollból származnak.

Magam szabaduljak meg a lomtól?

Néha a családtagok annyira aggódnak, hogy a szerettük tudta vagy beleegyezése nélkül megszabadulnak a lomok egy részétől. Ez általában jó szándékból történik – az aggódó családtagok javítani akarják az otthon biztonságát és szerettük életminőségét. De sajnos a nemkívánatos lomtalanítások intenzív szorongást okoznak a HD-ben szenvedő szerettüknek, és haragot váltanak ki a hozzátartozóikból. Ráadásul, bár a takarítások rövid távon működhetnek, hosszú távon ritkán működnek.

Nem szabad elfelejteni, hogy a takarítások nem foglalkoznak azokkal a mélyebb okokkal, amelyek miatt a szeretett személy felhalmozza a dolgokat. Lehet, hogy a rendetlenség átmenetileg eltűnik, de a HD-hez hozzájáruló viselkedésmódok és hiedelmek még mindig ott vannak. Így napokkal vagy hetekkel később a rendetlenség valószínűleg újra megjelenik, és újra elkezd épülni. A végeredmény frusztráció, reménytelenség és gyakran harag a családtagokban, valamint a HD-ben szenvedő szerettükben.

Mit tegyenek a családok, hogy a legjobban tudjanak segíteni szerettüknek?

1. Lépjen hátra és vizsgálja meg a saját (és a családtagok) viselkedését

Egy első lépés az, hogy átgondolja azokat a dolgokat, amelyeket Ön vagy egy másik családtag esetleg tesz, és amelyek hozzájárulhatnak a gyűjtögető problémához. Például egy nővér újságokat menthet és adhat a HD-ben szenvedő testvérének, vagy egy anya fizetheti egy tárolóegység havi számláját, hogy a lánya üvegeket és magazinokat tárolhasson. A személy “segítését” azáltal, hogy ezeket a dolgokat megteszi, családi elhelyezésnek nevezik. Általában a hozzátartozók azért alkalmazkodnak, mert úgy gondolják, hogy ez segít, vagy mert így elkerülhetők a viták. A valóságban azonban az alkalmazkodás megerősíti a gyűjtögető magatartást, és lehetővé teszi, hogy hosszú távon még nagyobb problémává váljon.

Egy jó módja annak, hogy elkezdjük csökkenteni ezeket az alkalmazkodásokat, ha összeállítunk egy listát azokról a módokról, amelyekkel esetleg alkalmazkodunk a gyűjtögetőhöz. Hasznos lehet, ha azzal a kérdéssel kezdjük, hogy “Hogyan változtatom meg a rutinomat, vagy mit csinálok másképp a szerettem gyűjtögető viselkedése miatt?”. Eleinte gyakran apró lépésekre van szükség a családi akkomodáció megszüntetéséhez – vagyis fontos lehet, hogy ne egyszerre szüntessünk meg minden akkomodációt. Példaként a családtag nyugodtan elmondhatja a HD-ben szenvedő szerettének, hogy nem tudja tovább fizetni a tárolóegységet, és hogy a kifizetések három hónap múlva megszűnnek. Ha ennyi plusz időt adunk, a szeretteinknek lehetőségük nyílik arra, hogy új megoldásokat találjanak ki a dolgaikra vonatkozóan. Ennek szellemében nagyon fontos, hogy a HD-s szeretteit bevonják ebbe a folyamatba.

2. Javítsa a családi kommunikációt

A családi elhelyezés csökkentése mellett a családtagok is profitálhatnak abból, ha a kommunikáció javításán dolgoznak. A gyűjtögetési probléma nyílt és elfogadó megbeszélése fontos első lépés. A gyűjtögető szerettünk vagyontárgyakhoz való ragaszkodásának tiszteletben tartása kritikus fontosságú ahhoz, hogy képesek legyünk ilyen megbeszéléseket folytatni. Ez segíthet a háztartás minden egyes tagjának jogainak tiszteletben tartásában is. A megértés légköre segíthet az egyes terek rendetlenségtől való mentesítésére irányuló tárgyalásokban, ami hozzájárul a családi harmónia fenntartásához.

A kommunikáció egy új, hatékonyabb módja a motivációs interjú (MI) nevű gyakorlaton alapul. Az MI olyan technikák összessége, amelyek segítenek finoman rábírni a HD-ben szenvedő szeretteinket arra, hogy pozitív változást akarjanak. Ez azt jelenti, hogy segítünk a szerettünknek felismerni és megszüntetni a szakadékot aközött, hogy milyen az élete most és milyen szeretne lenni. A HD nagy szakadékot okozhat életük e két változata között; amikor a gyűjtögető szerette ezt észreveszi, motiváltabbá válhat a változásra. Az MI készségek segíthetnek a szeretett személynek abban, hogy érvek és kritika nélkül lássa ezt a szakadékot. Az MI sok türelmet igényel – nem azt jelenti, hogy megmondjuk a gyűjtögető szerettünknek, hogy mit tegyen, hanem inkább arra bátorítjuk, hogy a saját idejében találjon megoldást. Ez azt jelenti, hogy félre kell tenni a családban esetleg felgyülemlett frusztrációkat. Figyelmes meghallgatást igényel, bele kell képzelni magunkat a másik ember helyzetébe, és el kell fogadni, hogy mi lehetséges és mi nem. Bár nem garantálja a sikert, de ha megfelelően alkalmazzák, az MI lehet a legjobb esély arra, hogy motiválja a szeretteit a kezelésre.

Nem szabad elfelejteni, hogy a változáshoz vezető út nem mindig egyenes vonalú. Előfordulhat, hogy egy szerettünk az egyik percben motivált, a másikban pedig ambivalens a viselkedés megváltoztatásával kapcsolatban. Még az is előfordulhat, hogy a folyamat során vannak olyan időszakok, amikor rosszabbul lesz. Ez a minta normális. Az általános javulásnak, nem pedig a napi szintű változásoknak kell a célnak lennie. Gyakran hasznos, ha mentálhigiénés szakembert vonunk be, amikor az MI alkalmazását fontolgatjuk. Ők segíthetnek az MI alapelveinek és fogalmainak elsajátításában, valamint végigvezethetik Önt a szerettével való munkában. Kattintson ide a motivációs interjúkról (MI) szóló további információkért.