Hogyan találjuk meg a boldogságunkat – PsychAlive

Hogyan találjuk meg a boldogságunkat

Mindannyian láttuk már a jelenet valamelyik változatát: a gyerek a játszótéren, jégkrémmel borítva, tiarával a fején. Körülötte vidám játékok, hízelgő szülők és más boldogan sikoltozó gyerekek. Mégis, bár úgy tűnik, hogy a világa pontosan olyan, amilyennek ő szeretné, ő maga mellett zokog a legnagyobb kétségbeesésében. Itt nem azt az egyszerű kijelentést akarom illusztrálni, hogy a boldogságot nem lehet megvásárolni, vagy hogy a gyerekek elkényeztetése rossz. Arra akarok utalni, hogy a legtöbbünk nem sokban különbözik a játszótéri kislánytól. Sokan közülünk teljesen rosszul állunk hozzá a boldogsághoz.

Azzal ellentétben, amit hiszünk, elég gyakran egyáltalán nem a saját boldogságunkat keressük. Sokan közülünk nem ismerjük magunkat eléggé ahhoz, hogy fogalmunk legyen arról, hogy valójában mit is akarunk. Alkalmazkodunk a társadalmunk, a családunk és más befolyások fogalmaihoz és ideáljaihoz, amelyek elnyomhatják a saját nézőpontunkat. Az életünket azzal töltjük, hogy olyan mintákat ismétlünk és olyan recepteket töltünk ki a múltunkból, amelyek nem szolgálnak minket a jelenben. Különböző mértékben nem sikerül megkülönböztetnünk magunkat, elhatárolódnunk a korlátozó külső hatásoktól, és felismerni egyedi értékünket a minket körülvevő világban. Amikor ezek a külső erők beszivárognak és csendben eluralkodnak rajtunk, végül valaki más elképzelését keressük a boldogságról.

A boldogságunk kulcsa abban a folyamatban rejlik, hogy felismerjük és megkülönböztetjük magunkat ezektől az erőktől. Természetesen vannak olyan dolgok, amelyek pozitívan alakítottak minket. Vannak olyan tulajdonságok, amelyeket felvettünk, amelyek megerősítenek bennünket és növelik az énérzetünket. A megkülönböztetés mégsem arról szól, hogy elkülönüljünk a társadalomtól, vagy megszabaduljunk a pozitív társadalmi modellektől. Hanem a nemkívánatos rétegek lehámozásáról, amelyek megvédnek minket attól, hogy elérjük egyedi sorsunkat és azt az életet éljük, amire vágyunk.

A differenciálódás folyamatának négy döntő lépése van, amelyet édesapám, Dr. Robert Firestone pszichológus fejlesztett ki. Ezeket a lépéseket részletesebben kifejtem a “Válj a valódi éneddé” című blogomban, azonban összefoglalva a következőket foglalják magukban:

1. Elkülönülni a felénk irányuló destruktív attitűdöktől, amelyeket internalizáltunk
2. Elkülönülni a szüleink és befolyásos nevelőink negatív vonásaitól
4. Megszabadulni a régi védekezésektől, amelyeket a negatív gyermekkori eseményekkel való megbirkózásra építettünk
6. Kialakítani saját értékrendünket és életszemléletünket

Fiatalkori környezetünkből számos olyan hatás ér bennünket, amelyet internalizálunk, ismétlünk vagy alkalmazkodunk hozzá. Képzeljük el például, hogy nárcisztikus szülőnk volt, aki felsőbbrendűen és uralkodóan viselkedett. Talán dicsekedett magával, miközben téged lenézett vagy teljesen semmibe vett. Felnőve talán átvetted az ő nézőpontját magaddal szemben. Elkezdenek gonosz gondolataid vagy “kritikus belső hangjaid” lenni, amelyek azt mondják, hogy alsóbbrendű vagy, vagy hogy jelentéktelen vagy, és csak a helyet foglalod.

Az a veszély is fennállhat, hogy megismétled a szülőd negatív vonásait, és ebben az esetben észreveszed, hogy saját gondolataid vagy érzéseid vannak a felsőbbrendűség vagy a jogosultság iránt. Lehet, hogy ugyanezt a lekezelő, kritikus hozzáállást fogod eljátszani a gyermekeiddel szemben. Végül, ha egy nárcisztikus szülő mellett felnőve alkalmatlannak érezted magad, talán az volt a védekezésed, hogy kitérsz a konfrontáció elől, visszahúzódsz a burokba, vagy elkerülöd a feltűnést. Lehet, hogy ezek az alkalmazkodások biztonságban érezték magukat a háztartásban, de jó esély van rá, hogy felnőttként ugyanezek a vonások ártanak vagy hátráltatnak.

Az életünkre gyakorolt ilyen korai hatások a differenciálódás első három lépését fontos előfutáraivá teszik annak, hogy boldogan éljünk, olyan életet, amely azt tükrözi, hogy kik is akarunk valójában lenni. Amint levetjük ezeket a rétegeket, képesek vagyunk megtenni a negyedik lépést, és megkérdezni magunktól, hogy kik is vagyunk valójában. Mi az, ami rezonál velünk és értelmet ad az életünknek? Ez az utolsó lépés a boldogságunk megtalálásáról szól. Melyek azok a lépések, amelyeket mindannyian megtehetünk, hogy felfedezzük, mit akarunk az élettől? Talán ironikusnak tűnhet, hogy a boldogság általános elveit emelem ki, amikor azt sugallom, hogy a boldogság kulcsa minden egyes ember számára egyedi. Ebben a differenciálódási folyamatban azonban vannak bizonyos mentális egészségügyi alapelvek, amelyeket mindenki magáévá tehet annak érdekében, hogy jobban megtalálja saját örömérzetét és beteljesülését. Ezek közé tartoznak:

1. A boldogság nem abból fakad, hogy szórakoztató dolgokkal töltjük meg a napjainkat. Tanulmányok azt mutatják, hogy a legboldogabb emberek azok, akik az értelmet keresik, szemben a puszta élvezetekkel. Az izgalomkeresés és az azonnali kielégülések nem működnek, mert olyan segédeszközöket és rövid távú élvezeteket kínálnak, amelyek mélyebb szinten nem töltenek be minket. Ha olyan életet élünk, amelynek különleges értelme van számunkra, akkor elégedettebbnek és örömtelibbnek érezzük magunkat.

1. 1. A boldogsághoz transzcendens célok tartoznak. Az emberek általában boldogabbak, ha olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek túlmutatnak önmagukon. Ezek az egyének törődést és gondoskodást tanúsítanak mások iránt, és nagylelkűséget gyakorolnak. Tanulmányok azt mutatják, hogy az embereknek több örömet okoz az adás, mint a kapás, és a nagylelkűség hosszabb, boldogabb életet eredményezhet.
   1. 1. A boldogság kereséséhez fel kell ismernünk személyes erőnket. Fontos, hogy következetesen emlékeztessük magunkat arra, hogy egyedül nekünk van mélyreható hatásunk a sorsunkra. Ez azt jelenti, hogy egyszerre kell ledobnunk a múltunkból származó terheket, és ellen kell állnunk az áldozat szerepének eljátszására való késztetésnek. Ha elismerjük a hatalmunkat, sokkal erősebb a rugalmasságunk, és jobban tudunk kezelni minden felmerülő nehézséget. Valójában a hatalomérzet az életünkben a kutatások szerint az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy rugalmas emberré váljunk.
      1. A boldogsághoz hozzátartozik az érettség. Az erős, differenciált énhez hozzátartozik, hogy kerüljük a másokkal szembeni szülői vagy gyermeki szerepek eljátszását. Másokat nem irányíthatunk, csak saját magunkat, ezért a körülöttünk lévőkkel szembeni szülői szerepvállalás magasabb szintű elégedetlenséghez vezet, és megakadályozza, hogy az általunk végrehajtható változásokra összpontosítsunk. A másik oldalról viszont, ha gyerekesnek érezzük magunkat, és hagyjuk, hogy mások irányítsanak minket, az ismét aláássa a hatalmunkat és a lehetőségeinket.
      1. 1. A boldogságnak ára van. Ahhoz, hogy több örömöt érezzünk, hajlandónak kell lennünk arra, hogy mindenből többet érezzünk. Nem zsibbaszthatjuk szelektíven a fájdalmat anélkül, hogy ne zsibbasztanánk el magunkat az élvezet, az izgalom és az öröm iránt is. Az emberi lét fájdalmas, és hajlandónak kell lennünk érezni a szomorúságunkat, a haragunkat és a félelmeinket ahhoz, hogy életerős és szenvedélyes létet élhessünk.
         1. A boldogság azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk fejlődni. Akkor élünk a legjobban, ha tágulunk és új dolgokat próbálunk ki. Gondoljunk egy szerelmespárra. Egymás világát gyarapítják. Nyitottak az új élményekre, tevékenységekre, érzelmekre és barátokra. Mi történik, ha rutinba esnek, és elkezdenek korlátokat szabni egymásnak? A világuk elkezd összezsugorodni. Benn maradnak, szabályokat állítanak fel, és elveszítik a függetlenség érzését, sőt, a vonzalom érzését is. A boldogság azt jelenti, hogy fenntartjuk az érdeklődésünket az új és élénk választások iránt, amelyek életben tartják a bennünk lévő szikrát.

         Ha megnézzük ezeket az elveket, gyorsan rájövünk, hogy a boldogság keresése nem önzőség. Ha hiteles, boldog és kiteljesedett egyének vagyunk, sokkal jobbak vagyunk a körülöttünk élő emberek és a társadalom egésze számára. Jobb szülők, jobb partnerek, jobb főnökök, munkatársak, barátok és polgárok vagyunk. Ahogy követjük a magunk számára kijelölt utat, számíthatunk arra, hogy régi hatások szivárognak be, és kritikus belső hangok árasztják el a fejünket. A boldogságunk megtalálása azonban azt jelenti, hogy elhallgattatjuk ezeket a démonokat, és megünnepeljük a mögöttük rejlő egyedi és értékes emberi lényt. Ahogy Howard Thurman író mondta: “”Ne azt kérdezd magadtól, hogy mire van szüksége a világnak. Kérdezd meg magadtól, hogy mi éltet téged, és aztán menj és tedd azt. Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akik életre keltek.”

         Nézze meg ezt a Whiteboard videót a differenciálásról

         Jöjjön el Dr. Lisa Firestone-hoz egy ingyenes egyórás előadásra “Break the Chain: How to Live the Life YOU Want” címmel, vagy az idén márciusban induló 4 hetes e-tanfolyamára “Become Your True Self.”

         A szerzőről

         

         Lisa Firestone, Ph.D. Dr. Lisa Firestone a Glendon Association kutatási és oktatási igazgatója. Dr. Firestone elismert és keresett előadó, aki országos és nemzetközi konferenciákon tart előadásokat a párkapcsolatok, a szülői nevelés, valamint az öngyilkosság és az erőszak megelőzése terén. Dr. Firestone számos szakmai cikket publikált, legutóbb pedig társszerzője volt a Sex and Love in Intimate Relationships (APA Books, 2006), Conquer Your Critical Inner Voice (New Harbinger, 2002), Creating a Life of Meaning and Compassion: The Wisdom of Psychotherapy (APA Books, 2003) and The Self Under Siege (Routledge, 2012).Follow Dr. Firestone on Twitter or Google.

         Tags: differentiation, happiness, happiness tips, live your own life, real-self, self-understanding

         Nice article

         Reply