Home
Napokon belül sok nyugati keresztény ünnepli a nagyböjt kezdetét. Ez egy 40 napos időszak, amely a felkészülés időszakát jelzi, amely Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának megemlékezésében csúcsosodik ki. A keresztény naptárnak ez az időszaka hamvazószerdán kezdődik; ezen a napon a katolikusok és mások nemcsak böjtölnek és tartózkodnak az ételtől, hanem homlokukra kereszt alakú hamut szórnak. Ez a hamu külső jele annak a belső elkötelezettségnek, hogy bűnbánati időszakba kezdjenek – nem öndicsérő vagy önbüntető értelemben, hanem inkább azért, hogy a keresztényeknek egy strukturált időt biztosítsanak arra, hogy átértékeljék életüket és felülvizsgálják prioritásaikat. Arra vagyunk hivatottak, hogy elengedjük mindazokat a dolgokat, amelyek visszatartanak minket attól, hogy teljes mértékben elkötelezzük magunkat az Istennel és felebarátainkkal való szeretetteljes és kegyelmi kapcsolat mellett.
Sok keresztény számára a hamvazószerda egy olyan nap, amikor újra foglalkozunk vallási közösségünk néhány legalapvetőbb jelével. A kereszt használata a homlokon a keresztségre emlékeztet. De ezúttal víz vagy olaj helyett hamut használunk. Ez a bűnbánat és a megtérés szimbóluma, amelyet az első keresztények hoztak magukkal abból a zsidó hagyományból, amelyből jöttek. Hasonlóképpen, mi is ugyanezen okból böjtölünk. Ez ősi, konkrét kifejezése annak a belső hajlandóságnak, amellyel felelősséget vállalunk azokért az alkalmakért, amikor kudarcot vallunk és elbukunk. Egyszóval azokért az időkért, amikor vétkezünk.”
Az őskeresztény egyházhoz tartozók számára a vallásunk tehát nem egyszerűen eszmékből áll. A fizikai testünk, beleértve az érzékeinket és az étvágyunkat is, mindannyian be vannak vonva a vallásunk gyakorlásába. Ezért van az, hogy a nagyböjt hagyományos fegyelmének része bizonyos dolgokról való lemondás. Amikor lemondok valami hétköznapi és egyszerű dologról, mint a desszertek vagy a televízió, az nem azért van, mert Istennek szüksége van rájuk. Ahogy az egyetemi hallgatóknak mondom – “Istennek nincs szüksége a süteményeidre”. Ehelyett azokban a pillanatokban, amikor nemet mondok valamire, amiről nagyböjtre lemondtam, tudatos döntést hozok – bár nagyon kicsiben -, hogy újra elkötelezzem magam keresztény hitem prioritása mellett. Az ételről való lemondás segít abban, hogy jobban odafigyeljek arra, hogyan élek, mert sokunkhoz hasonlóan én is könnyen esem esztelen tevékenységbe, különösen az evés és ivás körül. És minden egyes alkalommal, amikor lemondok valamilyen élvezetről, meghívást kapok arra, hogy felidézzem Jézus szavait, aki azt tanította, hogy az ember “nem csak kenyérrel él, hanem minden igével, amely Isten szájából származik”. (Máté 4:4)
A böjtnek és az önmegtartóztatásnak van még egy fontos jelentése számomra. Arra emlékeztetnek, hogy megnyertem a születési lottót: megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy az éhség vagy az élelmezési bizonytalanság miatt való aggódás nélkül éljek. Túl sok embernek, még a saját közösségünkben is, nincs elég ennivalója. A súlyos valóság az, hogy vannak olyan gyermekeink, akik ma este éhesen fognak lefeküdni. Néhány idős emberünknek ma döntést kell hoznia a gyógyszerekről vagy az étkezésről. Nem “áldás”, hogy ma több mint elég ennivalóm van. Vallásos világnézetem szemüvegén keresztül nézve felismerem, hogy ez egyszerűen annak az állapota, hogy egy széttöredezett és bukott világban élünk, és hogy belekeveredtünk egy széttöredezett világ intézményeibe és struktúráiba. A nagyböjt rituális éhségének megtapasztalása arra kell, hogy ösztönözzön engem – mint minden keresztényt -, hogy azon dolgozzak, hogy világunk olyan hely legyen, ahol minden embernek megvan az alapvető szükséglete ahhoz, hogy minimális emberi méltósággal éljen.
Pár nap múlva sokan közülünk hamut fognak keresni. Ha hamvazószerdán megjelölöd a homlokodat, itt a kérdésem hozzád: hogyan fog a böjti gyakorlatod közelebb vinni téged Istenhez és felebarátodhoz? Legyen ez a nagyböjt a kegyelem pillanata. Ne hagyd, hogy a homlokodon lévő kereszt üres szimbólum vagy értelmetlen jel maradjon. Ha a homlokodon lévő hamuval azt üzened a világnak, hogy megváltoztatod az életed, akkor tedd meg.”
The Rev. Jordan Lenaghan, OP, az Egyetemi Vallási Élet Központjának ügyvezető igazgatója, Quinnipiac University