How To Lower Ammonia In Fish Tank

Sharing is caring!

If you’re just starting out with a new fish tank, you might have heard something about the aquarium cycle and allowing ammonia and nitrite to both hit 0 ppm before adding fish. It might seem a little confusing at first, but ammonia is an important biological aspect of aquatic systems that have to be dealt with in one way or another. Szerencsére ezt többnyire a mikroorganizmusok végzik, de néha szükség van egy kis beavatkozásra vízcserével vagy kémiai kondicionálószerekkel.

Folytassa az olvasást, hogy megtudja, mi az ammónia, hogyan hat az ammónia az akváriumára, és mit kell tennie, hogy édesvízi vagy sósvízi akváriumában ne legyen ammóniagond!

Mi az ammónia?

Az ammónia (NH3) egy kémiai vegyület, amely gyakran az akváriumban lévő bomló szerves anyagok és általános halhulladék eredménye. Magas koncentrációban az ammóniamérgezés gyorsan bekövetkezhet, és az akváriumban lévő összes élőlényre hatással lehet. Emiatt fontos, hogy egy új akváriumot teljesen bejárassunk, és biológiai szűrőt hozzunk létre.

Az ammónia az első lépés az akváriumi nitrogénciklus elősegítésében.

Az akváriumi nitrogénciklus

Röviden, az ammónia nitritté alakul, amelyet az akváriumot benépesítő hasznos baktériumkolóniák nitráttá alakítanak. Először is, a ciklus beindításához ammóniaforrásra van szükség, mivel ez általában halhulladékból keletkezik. Különböző akvárium-specifikus termékeket lehet használni az ammónia adagolásához, vagy tiszta ammóniát lehet hozzáadni más módon; egy másik népszerű módszer a “szellemtakarmányozás”, amely lényegében lehetővé teszi, hogy az el nem fogyasztott táplálék lebomoljon és ammóniát szabadítson fel.

A nitrifikáló baktériumok ezután nitrifikációt végeznek, amely ezt az ammóniát nitritté (NO2) alakítja át. Ezeket a nitriteket aztán egy másik típusú nitrifikáló baktérium nitrátokká (NO3) alakítja át. Ezen a ponton a nitrátokat könnyebben felvehetik a növények és más élőlények; ha már csak nitrátokat mutat ki a tesztkészlet, akkor az akváriumban nagy vízcserét kell végezni. Ezután végül halakat is be lehet tenni.

Az ammónia nitráttá alakulásának folyamata bizonyos körülményektől függően 3-6 hétig tart.

Mit csinál az ammónia az akváriumban?

Az ammónia ugyan azonnal rossz dolognak tűnhet az akváriumban, de számos mikroorganizmus és növény számára táplálék.

Amint az akvárium ciklizálása megtörtént, az ammónia a halak hulladékával kerül a rendszerbe. Bizonyos anyagcsere-funkciók miatt a halak ammónia formájában választanak ki hulladékot, amelyet az akváriumban lévő jó baktériumoknak kell átalakítaniuk. Az akváriumban keringő összes meg nem evett haltápot és egyéb szerves anyagot is el kell fogyasztania egyik vagy másik élőlénynek, és vissza kell építenie a táplálék- és nitrogénkörforgásba.

Ezek a baktériumok viszont az ammóniával táplálkoznak, csökkentve ezzel az ammóniaszintet az akváriumban, és megakadályozva, hogy a halak ammóniamérgezést kapjanak. Emellett az akváriumi növények is szívesen vesznek fel ammóniát, nitritet és nitrátot a növekedésükhöz, ami segít csökkenteni és fenntartani ezeket a szinteket az egész akváriumban.

Mi okozza az ammóniát az akváriumban?

Most, hogy tudjuk, mi az ammónia, hogyan kerül az akváriumrendszerünkbe? Általában egyértelmű oka van annak, hogy az ammóniaszint az akváriumunkban van, de néha az ok lehet a forrásvíz is, amire később még kitérünk.

Az ammóniaprobléma fő okai azonban a szerves elhalásból, a túltáplálásból, a túlzsúfoltságból vagy az akvárium rossz karbantartásából erednek.

Az elhalás

Az elhalás az egyik legnagyobb tényező, ami befolyásolja az ammóniaszintet az akváriumunkban. A szerves anyagok bomlásnak és rothadásnak indulnak, ami a vízoszlopot elárasztó tápanyagok, köztük az ammónia túlterheléséhez vezethet.

Egy elpusztult hal már néhány óra elteltével elkezdi befolyásolni a vízminőséget. Fontos, hogy naponta számba vegye az összes trópusi halat és gerinctelen állatot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy egy halpusztult hal nem kezd el bomlani a nehezen hozzáférhető helyeken; az összes gerinctelen állatot is számba kell venni. Megvan az esélye annak, hogy hatékony takarító személyzet esetén még arra sem lesz ideje, hogy megtalálja az elpusztult halat vagy gerinctelent, mivel a maradványokat egyébként már elfogyasztották. Ennek ellenére a legjobb, ha az elpusztult állatállományt akkor távolítja el, amikor észreveszi.

A növények bomlásnak indulhatnak, ami szintén megemelheti az ammóniaszintet az akváriumban. Bár a takarító személyzet néhány tagja képes lehet kezelni a kisebb növényelhalásokat, általában a legjobb, ha megmetszi a növényt, mielőtt a rothadás beindul és elkezd ammóniát termelni.

Ha élő szűrőanyagot vagy más dekorációt visz át egy másik akváriumból, valószínűleg tapasztalni fog némi elhalást; egyes sósvízi halakkal foglalkozó hobbisták így kezdik a ciklusukat élő kővel. A vízminőség változása és az esetleges túl hosszú ideig tartó levegőnek való kitettség miatt a szerves anyagok az áthelyezés során elkezdenek elpusztulni. Ez általában a következő néhány napban az akváriumban nyomon követhető ammónia-emelkedéshez vezet.

Túltáplálás

A túltáplálás ugyanolyan veszélyes lehet, mintha egy hal elpusztult az akváriumban marad. Közvetlenebb módon az el nem fogyasztott táplálék lebomlik, és tápanyagokat juttat a vízoszlopba; az el nem fogyasztott táplálék is rothadásnak indulhat, ha túl sokáig marad az akváriumban, és ammóniát termel.

Hiszed vagy sem, sok halat valójában nem kell olyan gyakran etetni; bár a legtöbb hobbitartó valószínűleg napi 2-3 etetést ad halainak, ez nem teljesen szükséges, különösen, ha a táplálék magas fehérjetartalmú. Sokkal fontosabb, hogy jobb, ha többféle, jó minőségű eleséget adunk kisebb adagokban, mintha gyakrabban etetnénk olyan eleséggel, amelynek alig van tápértéke.

Az általános szabály az, hogy csak annyit etessük a halakat, amennyit pár perc alatt meg tudnak enni, és a felesleget távolítsuk el; az el nem fogyasztott eleség nagy valószínűséggel megakad a szűrőbetétekben, ami könnyen az akváriumba szivárgó ammóniához vezethet.

Túlzsúfoltság

A túltápláláshoz hasonlóan a túlzsúfoltság nemcsak a rendszerbe kerülő meg nem evett táplálék mennyiségét növeli, hanem a sok hal miatt közvetlenül keletkező hulladékot is. A túl sok hal közvetlenül túl sok ammóniát eredményez a vízben, ami gyorsan a halak és gerinctelenek számára mérgező állapotokhoz vezethet; ami még rosszabb, ha ezek a halak elpusztulnak, akkor a bomló szerves anyagok miatt ammóniacsúcsot okozhatnak.

Az édesvízi halak esetében ajánlott, hogy egy gallon (3,8 liter) vízre csak egy hüvelyk (2,5 cm) hal jusson. Ennél több hal túl sok hulladékhoz, valamint az oldott oxigén kimerüléséhez vezethet és fog vezetni, mivel a több hal kevesebb oxigént és több szén-dioxidot jelent.

Az akvárium rossz karbantartása

Végül az akvárium magas ammóniaszintje a rossz karbantartás eredménye is lehet. Általában ajánlott hetente vagy kéthetente részleges vízcserét végezni egy átlagos akváriumban a tápanyagok alacsonyan tartása érdekében. Az aljzat porszívózása szintén segít eltávolítani a megragadt szerves anyagokat, és megakadályozza, hogy anoxikus területek alakuljanak ki a kavicsban vagy homokban, ami később potenciálisan a tápanyagok kiszivárgásához vezethet.

Amint később tárgyalni fogjuk, egy egyszerű vízcsere a legjobb módja az akvárium ammóniaszintjének csökkentésének; a legjobb azonban, ha rendszeres akvárium-karbantartással tartjuk szemmel a problémát, ahelyett, hogy megvárnánk, amíg a probléma jelentkezik!

Melyek az ammónia jelei az akváriumban?

Az ammóniaszint nagyon gyorsan magasra emelkedhet, és elkezdheti befolyásolni az akváriumi állatállományt. Fontos, hogy rendszeresen ellenőrizze az akvárium összes paraméterét, és ha gyanítja, hogy probléma van, azonnal erősítse meg, hogy azok ott vannak, ahol lenniük kell. De milyen jelekre kell figyelnie, és honnan tudhatja, hogy az ammóniaszint a probléma?

Bűz

A halaknak sajátos szaga van, de az ammóniának is. Az egyik leggyorsabb módja annak, hogy megállapítsa, van-e ammónia az akváriumában, egy gyors szaglás.

Ha nem ismeri az ammónia szagát, gyakran a macskavizelet szagához hasonlítják. A szaga éles és büdös szagú, közel áll az ecetéhez, de még illatosabb. Ez a szag a jelen lévő ammónia szintjével fokozódik, de általában az ammónia viszonylag kis mennyiségben szaglással kimutatható.

Az ammónia jelenlétének megállapítására természetesen sokkal pontosabb módszer egy tesztkészlet, de egy kis szaglás néha azonnali igen/nem választ adhat.

A halak viselkedése

A szag mellett a halak viselkedése is árulkodó jele annak, hogy az ammónia kezd hatni az állatállományra. Az ammóniamérgezés viszonylag gyorsan bekövetkezhet, és lassú és fájdalmas halálhoz vezethet a halak, gerinctelenek, korallok és még a növények számára is. A fő jelek, amelyekre érdemes odafigyelni, a letargia, a levegőért kapkodás és a kopoltyúk körüli bőrpír.

Letargia

A magas ammóniaszint közvetlenül megégetheti a halak belső és külső területeit. Ez általában a kopoltyúkat érinti a legjobban, és elkezdhetnek túlkompenzálni a nyálkával, hogy megpróbálják enyhíteni az égési sérüléseket. Ez végső soron az oxigénfelvevő képesség csökkenéséhez vezet, amellett, hogy a vérkeringés már az égési sérülések miatt is károsodott. Ennek eredményeképpen a halak valószínűleg elveszítik az étvágyukat. Az úszás fájdalmas és kimerítő lehet, így halai mozdulatlanul maradnak az akvárium alján.

Légszomj

A letargia mellett azt is tapasztalhatja, hogy halai nehezen kapnak levegőt. Ennek oka az égési sérülések enyhítésére keletkezett nyálka, valamint a kopoltyúk és a belső szervek károsodása. A magas ammóniaszintű akváriumokban gyakori, hogy a halak nehezen lélegeznek és levegőért kapkodnak. Általában az aljzaton való pihenés és a nehéz légzés és levegőért kapkodás között váltakoznak az akvárium teteje felé, mivel ott a legmagasabb az oldott oxigén koncentrációja.

Pirosság a kopoltyúk körül

Ez lehetséges, hogy a halak nem mutatják a fent említett tünetek egyikét sem, hanem helyette a kopoltyúk körül alakul ki pirosság. Ez a kopoltyúkban és a kopoltyúk körül bekövetkező károsodásnak tudható be. Ezek a vörös foltok az egész testén is megjelenhetnek, ahogy az ammónia tovább éget. Amellett, hogy gyötrelmesen fájdalmasak, ezek a sebek elfertőződhetnek, és még nagyobb problémához vezethetnek.

Melyek a legjobb ammónia-eltávolítók akváriumokba?

Meg kell jegyezni, hogy ha új akváriumot indít, nem érdemes csökkenteni az ammóniát, hacsak nem válik kezelhetetlenné a szint. A hobbisták többnyire 1,0-2,0 ppm között szeretik tartani az ammóniát a ciklus kezdeti szakaszában. Ennél magasabb ammóniaszintnél is lehetséges, hogy a ciklus leáll; ez azt jelenti, hogy a hasznos baktériumok nem tudnak lépést tartani az akváriumban termelődő ammónia mennyiségével. Ekkor szükség lehet az ammóniaszint csökkentésére vagy az ammóniától való manuális megszabadulásra.

Az ammóniaszint csökkentésének több módja is van az akváriumban, amelyek mindegyike meglehetősen könnyen kivitelezhető.

Vízcserék

Az ammóniaszint csökkentésének egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módja az egy vagy több vízcsere elvégzése. A vízcserék azonnal eltávolítják az ammóniát az akváriumból, és biztonságos vizet juttatnak be, amely segít felhígítani a rendszerben maradt ammóniamaradványokat. Fontos, hogy a vízcseréket néhány napra elosztva végezzük el, hogy a halak és gerinctelenek ne legyenek még nagyobb stressznek kitéve, mint amilyenek már vannak.

Amikor megvizsgálta a vízminőséget, és megállapította, hogy az ammónia a probléma, a legjobb, ha egy nagy, körülbelül 50%-os vízcserét hajt végre. Hagyja, hogy a rendszer újrarendeződjön, és másnap tesztelje a paramétereket. Ha az ammónia még mindig jelen van, végezzen egy újabb, körülbelül 20-30%-os részleges vízcserét. Hagyjon még egy napot, és ismét tesztelje a vizet. Szükség szerint végezzen részleges vízcserét, amíg az ammónia 0 ppm-et nem mutat.

Mindeközben mindenképpen keresse a magas ammóniaszint okát, mivel az ammónia továbbra is bejut a vízbe, ha valami elpusztult az akváriumban, vagy ha az akvárium túlzsúfolt.

Kémiai kiegészítés

A vízcsere általában a legegyszerűbb módja a magas ammóniaszint megoldásának, de néha szükség lehet kémiai kiegészítésre, ami hasznos lehet egy új akvárium felgyorsításában.

Jótékony baktériumok

Sokféle hasznos baktériumkészítményt lehet az akváriumba juttatni, hogy a tápanyagokat ideális tartományokban tartsa. Ezek a termékek azonban nem csökkentik azonnal az ammóniaszintet. Ehelyett jó baktériumokat juttatnak az akváriumba, hogy segítsék a nitrogénciklus gyorsabb folyamatát.

Kondicionálószerek

Az egyik legjobb termék, amelyet bármikor kéznél tarthat, egy vízkondicionáló, amely eltávolítja a klórt, valamint méregteleníti az ammóniát, a nitritet és más nehézfémeket. Bár ez nem oldja meg a közvetlen ammóniaproblémát, a halakat és más állatokat kevésbé kell érintenie, és több idő áll majd rendelkezésre a probléma eredetének kiderítésére.

Szűrőanyag

Az utolsó választás az akváriumban lévő ammónia szintjének csökkentésére a szűrőanyagnak kell lennie; vészhelyzet esetén nagyon valószínűtlen, hogy ammóniaspecifikus szűrőanyag heverjen itthon és készen álljon a használatra.

A szűrőbetéteket és más médiumokat gyakran használják extra megelőzésként a nagy biológummal rendelkező halak, például az aranyhalak esetében. Általában ezek a legjobbak abban, hogy további helyet teremtenek a hasznos baktériumok számára a növekedéshez, ami segíthet a nitrogénciklus hatékonyabbá tételében; azonban, ha ezek a szűrőbetétek és médiumok egyszer már elhasználódtak, rengeteg törmeléket foghatnak be, és valójában hozzájárulhatnak az ammónia szintjéhez az akváriumban.

Mennyi időbe telik az ammónia szintjének csökkentése az akváriumban?

A probléma az, hogy ha ammónia van az akváriumban, akkor azt a lehető leghamarabb el kell távolítani, miközben nem szabad még jobban megterhelni a halakat. Az, hogy milyen gyorsan távozik az ammónia az akváriumból, elsősorban a probléma okától függ, bár az ammóniaszint “biztonságosabb” szintre történő csökkentése napok alatt elvégezhető.

Amint már említettük, ha egy ciklikusan működő akváriumban jelen van az ammónia, akkor ez normális. Az ammónia valószínűleg legalább 1-3 hétig fog megjelenni a tesztkészleteken. Ezt követően a nitriteknek és a nitrátoknak meg kell jelenniük.

Ha azonban ez egy látszólag véletlenszerű ammónia-kiugrás volt, akkor az idő mértéke attól függ, hogy az ammónia milyen magasra emelkedhetett. Az alacsony szintet egy egyszerű vízcserével meg lehet oldani, míg a magasabb szinteknél több vízcserére és vegyszerpótlásra lehet szükség.

Amint mindig, a probléma teljes megoldásához fel kell tárni a kiváltó okot.

Hogyan lehet megelőzni az ammóniát az akváriumban?

Tudott, hogy egy akvárium körülbelül 1-2 éves koráig nem érik el az érettséget. Az első évben az akvárium a legérzékenyebb az algák és baktériumok kitörésére, valamint a vízparaméterek ingadozására. Néha még ekkor is előfordulhat, hogy a legérettebb akváriumokban is magas ammóniaszint alakul ki, mivel az akváriumban megváltoznak a körülmények.

Ha Ön is azok közé tartozik, akiknek fiatal akváriumuk van, hogyan tudja pontosan megelőzni az ammónia kiugrását?

Tesztkészletek

Ha nem tudja, mi történik az akvárium kémiai állapotával, akkor azt sem tudja, mi történik biológiailag. A vízparaméterek rendszeres tesztelése legalább egy új akvárium első évében elengedhetetlen; a hasznos baktériumok még mindig benépesülnek, új állatok kerülnek be, és Ön megismerkedik mini-ökoszisztémája működésével! Néhány új akvárium még minicikluson is átesik, mert túl sok állatot adtak hozzá, mielőtt a hasznos baktériumok kezelni tudták volna a megnövekedett bioterhelést.

Nagyon fontos, hogy tesztelje a vizet, hogy megállapítsa a vízparaméterek alapértékét, hogy lássa, hol működik a legjobban az akváriuma; ne feledje, hogy bár létezik egy “ideális” vízparaméterkészlet az édesvízi és sósvízi akváriumok számára, néhány akváriumi rendszer egyszerűen jobban működik ezen a tartományon kívül; eltarthat egy ideig, amíg megtalálja, hol működik a legjobban az akváriuma.

Ha azonban a víz paraméterei eltérnek ettől a tartománytól, akkor itt az ideje, hogy megtegyen néhány óvintézkedést. A naprakész tesztkészlet mellett mindig rendelkeznie kell egy vészhelyzeti tervvel.

Tesztelje a forrásvizet

Az ammónia nem csak úgy magától jelenik meg az akváriumban. Általában valamilyen szerves elhalás, túltáplálás, túlzsúfoltság vagy az akvárium rossz karbantartása miatt alakul ki. Vannak azonban olyan esetek, amikor úgy tűnhet, mintha az ammónia csak úgy a semmiből bukkanna fel.

Nagyon valószínű, hogy ez az ammónia külső forrásból kerül a rendszerbe. Az egyik ilyen mód a nyomon követhető ammóniaszintű forrásvíz használata. Sok édesvízi hobbiszerelő szeret csapvizet használni, hogy később ne kelljen remineralizálni a vizet, de a közüzemi vízre helytől függően eltérő előírások vonatkoznak; ez azt jelenti, hogy lehetséges, hogy a csapvízben nyomokban ammónia is lehet.

Az ammónia ugyanakkor bármely más vízforrásban, például desztillált vagy fordított ozmózisos (RO) vízben is ugyanilyen könnyen előfordulhat. Akár piszkos vízszűrők, akár korrodált csövek miatt, ismeretlen mennyiségű ammónia kerülhet az akváriumba anélkül, hogy tudatában lenne annak, hogy ammóniát ad hozzá.

Míg a legtöbbször bízhat a vízszolgáltatójában, jó ötlet lehet, hogy időnként tesztelje a paramétereket, csak azért, hogy egy alapértéket kapjon. A csapvizet ICP (induktív csatolású plazma) elemzésre is el lehet küldeni, vagy teljes elemzést lehet kérni a helyi vízszolgáltatótól.

Élő növények

Az élő növények nem jó megoldás arra, hogy megszabaduljunk az ammóniától az akváriumban; az élő növényeket inkább azért jó használni, hogy egészséges, önfenntartó ökoszisztémát hozzunk létre, amely egyensúlyban tartja a saját be- és kimeneteit.

Az akváriumi növények általában a nitrátot (NO3) részesítik előnyben, mint fő alapvető tápanyagot, bár képesek felvenni az ammóniát (NH3), az ammóniumot (NH4) és a nitritet (NO2) is. Ez azt jelenti, hogy kapcsolat jön létre az akváriumban keletkező hulladék mennyisége és a rendszerben lévő növények egészsége és növekedése között.

Az élő növényeknek számos előnye van, például árnyékot és menedéket nyújtanak a különféle halak és gerinctelenek számára, valamint természetes hátteret biztosítanak. Ha nagyobb bioterheléssel rendelkezik, vagy csak biztos akar lenni abban, hogy a halai a lehető legjobban fejlődnek, akkor az élő növények segítenek felvenni az extra ammónia egy részét.

Következtetés

Az ammónia elengedhetetlen része az egészséges és virágzó akváriumnak, de ha a rendszeredből hiányzik a szükséges számú jó baktérium, hogy lépést tartson az ammónia bevitelével, akkor az akvárium problémákkal fog küzdeni. A magas ammóniaszint lehet az elhalás, a túltáplálás, a túlzsúfoltság és a rossz akvárium-karbantartás eredménye.

A magas ammóniaszint szerencsére általában többszöri vízcserével orvosolható. Vészhelyzetben azonban szükség lehet vegyszerpótlásra. Egyébként a magas ammóniaszint megelőzhető az ammóniateszt rendszeres elvégzésével, a használt forrásvíz paramétereinek ellenőrzésével és/vagy az ammónia és ammónium természetes csökkentésére szolgáló élő növények használatával.