Inhalált metoxiflurán (Penthrox) szedáció harmadik zápfog eltávolításakor: összehasonlítás a dinitrogén-oxid szedációval

Háttér: A vizsgálat célja az volt, hogy értékelje az inhalált metoxiflurán (Penthrox) alkalmazását a fogászati szorongás csökkentésében az alsó állkapocs harmadik zápfogának eltávolításán áteső betegeknél egy speciális sebészeti osztályon, és összehasonlítsa a hagyományos dinitrogén-oxidos szedációval.

Módszerek: Prospektív, randomizált, nem elvakított, crossover dizájnú vizsgálat, amelyben 20 beteg részesült kétféle szedációban a harmadik zápfog eltávolításához, akik 40 kezelési ülésen vettek részt. Az első időpontban a páciens véletlenszerűen kapott vagy dinitrogén-oxidos szedációt vagy intermittáló Penthrox inhalációs szedációt, a második időpontban pedig az alternatív kezelést alkalmazták. A beavatkozás előtti életjeleket (pulzusszám és vérnyomás) feljegyezték, és dokumentálták a kiindulási értékektől való 20%-os eltéréseket, valamint az oxigénszaturáció 92% alá csökkenését. A Ramsay-szedációs skála (RSS) pontszámát ötpercenként rögzítették. Feljegyezték a beteg együttműködését az eljárás során, a betegek általános véleményét a szedációs technikáról, a sebész elégedettségét és a mellékhatások előfordulását. A második beavatkozás után a beteget arról is megkérdezték, hogy előnyben részesíti-e az egyik szedációs technikát a másikkal szemben.

Eredmények: A szedáció szintje hasonló volt a dinitrogén-oxidos és a Penthrox-szedációs ülések során. A 15 perces szedációnál azonban szignifikánsan enyhébb volt (p 0,05) a Penthrox esetében. 4-es értéknél mélyebb RSS-t egyik beteg sem ért el mindkét kezelésnél. A szedáció értékelésére mért paraméterek (a beteg együttműködése, a sebész elégedettsége és a beteg általános véleménye a szedációs technikáról) mind hasonlóan összehasonlíthatóak voltak mind a dinitrogén-oxid, mind a Penthrox esetében. Mindkét szedáció során az inhalációs szer szagát a betegek elfogadták; a metoxifluránt kapó betegek fele (10 beteg) kellemesnek találta a szagát. A betegek a metoxiflurán (Penthrox) inhalációt előnyben részesítették a dinitrogén-oxidos szedációval szemben (Fisher’s Exact teszt, p < 0,05). A nemkívánatos események minimálisak voltak. Egyetlen beteg sem volt sem mélyen szedált, sem izgatott. A vérnyomás ± 20%-on belül volt a kiindulási értékekhez képest. Egyetlen betegnél sem volt 92%-nál alacsonyabb oxigénszaturáció. A szédülés volt a leggyakrabban előforduló mellékhatás mindkét kezelésnél (egyenként négy betegnél). Két betegnél jelentkezett bradikardia (HR < 60 ütés/perc), amikor dinitrogén-oxidot alkalmaztak, szemben a Penthrox-szedációval alkalmazott egy beteggel. Ujjparaesthesia és mellkasi nehézkedés csak dinitrogén-oxidos szedáció esetén fordult elő (négy beteg). Enyhe önkorlátozó remegés egy betegnél fordult elő Penthrox-szedációval.

Következtetések: A Penthrox inhalátor a dinitrogén-oxidhoz hasonló szedációt képes előidézni a harmadik molárisok helyi érzéstelenítésben végzett sebészeti foghúzásakor.