Irodalmi folyóirat
A Nouvelles de la république des lettres-t tekintik az első irodalmi folyóiratnak; Pierre Bayle alapította Franciaországban 1684-ben. Az irodalmi folyóiratok a 19. század elején váltak általánossá, tükrözve az akkoriban megjelenő könyvek, folyóiratok és tudományos folyóiratok számának általános növekedését. Nagy-Britanniában Francis Jeffrey, Henry Brougham és Sydney Smith kritikusok 1802-ben megalapították az Edinburgh Reviewt. A korszak további brit kritikái közé tartozott a Westminster Review (1824), a The Spectator (1828) és az Athenaeum (1828). Az Egyesült Államokban a korai folyóiratok közé tartozott a Philadelphia Literary Magazine (1803-08), a Monthly Anthology (1803-11), amelyből a North American Review lett, a Yale Review (1819-ben alapították), a The Knickerbocker (1833-1865), a Dial (1840-44) és a New Orleans-i De Bow’s Review (1846-80). A dél-karolinai Charlestonban több kiemelkedő irodalmi folyóirat is megjelent, köztük a The Southern Review (1828-32) és a Russell’s Magazine (1857-60).
A North American Review, amelyet 1815-ben alapítottak, a legrégebbi amerikai irodalmi folyóirat. A második világháború alatt azonban felfüggesztették a kiadását, a Yale Review (1819-ben alapították) viszont nem; így a Yale folyóirat a legrégebbi folyamatosan megjelenő irodalmi folyóirat. Az 1889-ben indult Poet Lore a legrégebbi költészettel foglalkozó folyóiratnak számít. A század végére az irodalmi folyóiratok a világ számos részén a szellemi élet fontos szereplőivé váltak. Az arab nyelvű világ egyik legjelentősebb 19. századi irodalmi folyóirata az Al-Urwah al-Wuthqa volt.
A 20. század elején indult irodalmi folyóiratok közé tartozik a Poetry magazin. Az 1912-ben alapított lap közölte T. S. Eliot első versét, a “The Love Song of J. Alfred Prufrock” címűt. További fontos 20. század eleji irodalmi folyóiratok: The Times Literary Supplement (1902), Southwest Review (1915), Virginia Quarterly Review (1925), World Literature Today (1927-ben alapították Books Abroad néven, mielőtt 1977-ben felvette volna jelenlegi nevét), Southern Review (1935) és New Letters (1935). A Sewanee Review, bár 1892-ben alapították, nagyrészt Allen Tate-nek köszönhetően vált ismertté, aki 1944-ben lett a szerkesztője.
A 20. század utolsó felének két legbefolyásosabb – bár gyökeresen különböző – folyóirata a The Kenyon Review (KR) és a Partisan Review volt. A John Crowe Ransom által szerkesztett The Kenyon Review az úgynevezett új kritika (New Criticism) híve volt. Platformja bevallottan politikamentes volt. Bár Ransom délről származott, és az ottani szerzőket publikálta, a KR számos New York-i és nemzetközi szerzőt is közölt. A Partisan Review először az Amerikai Kommunista Párttal és a John Reed Clubbal állt kapcsolatban, azonban hamarosan szakított a párttal. Ennek ellenére a politika továbbra is központi szerepet játszott jellegében, miközben jelentős irodalmi és kritikai műveket is publikált.
A 20. század közepén fellendült az irodalmi folyóiratok száma, ami egybeesett a kis sajtó fellendülésével. Az ebben az időszakban indult jelentős folyóiratok közé tartozott a Nimbus: A Magazine of Literature, the Arts, and New Ideas, amely 1951-ben kezdte meg kiadását Angliában, a Paris Review, amelyet 1953-ban alapítottak, a The Massachusetts Review és a Poetry Northwest, amelyeket 1959-ben alapítottak, az X Magazine, amely 1959-től 1962-ig futott, és a Denver Quarterly, amely 1965-ben indult. Az 1970-es években ismét megugrott az irodalmi folyóiratok száma, számos jeles folyóirat indult ebben az évtizedben, köztük a Columbia: A Journal of Literature and Art, Ploughshares, The Iowa Review, Granta, Agni, The Missouri Review és New England Review. Az elmúlt évek további nagyra értékelt nyomtatott folyóiratai közé tartozik a The Threepenny Review, a The Georgia Review, az Ascent, a Shenandoah, a The Greensboro Review, a ZYZZYVA, a Glimmer Train, a Tin House, a Half Mystic Journal, a kanadai Brick, az ausztrál HEAT és a Zoetrope: All-Story. Néhány novellaíró, például Steve Almond, Jacob M. Appel és Stephen Dixon elsősorban irodalmi folyóiratokban való publikálással szerzett magának országos hírnevet az Egyesült Államokban.
A Committee of Small Magazine Editors and Presses (COSMEP) szervezetet Hugh Fox alapította az 1970-es évek közepén. Ez egy kísérlet volt arra, hogy megszervezze a kis sajtóorgánumok energiáját. Len Fulton, a Dustbook Publishing szerkesztője és alapítója az 1970-es évek közepén összeállította és közzétette e kis folyóiratok és szerkesztőik első igazi listáját. Ez lehetővé tette a költők számára, hogy kiválasszák a munkájuknak leginkább megfelelő kiadványokat, és ezeknek a független kiadóknak az életképességét a nagyobb közösség is felismerte, beleértve a National Endowment for the Arts-ot is, amely létrehozta az Irodalmi Magazinok Koordinációs Tanácsa (CCLM) nevű bizottságot, amely a kiadók e bimbózó csoportjának támogatási pénzeket osztott szét. Ebből a szervezetből alakult ki a Council of Literary Magazines and Presses (CLMP).
Az irodalmi folyóiratokban megjelent művekért számos rangos díj létezik, köztük a Pushcart-díj és az O. Henry-díj. Az irodalmi magazinok adják a The Best American Short Stories és a The Best American Essays éves kötetek számos darabját is.