Isle of Man
Isle of Man, Man más néven Mann, manx-gaelül Ellan Vannin vagy Mannin, latinul Mona vagy Monapia, a Brit-szigetek egyike, Anglia északnyugati partjainál, az Ír-tengerben található. A sziget nagyjából egyenlő távolságra fekszik Anglia, Írország, Skócia és Wales között. A Man-sziget nem része az Egyesült Királyságnak, hanem koronabirtok (1828 óta), amely belügyeiben a brit belügyminisztérium felügyelete alatt önigazgatással rendelkezik.
Jim Linwood
A Man-sziget körülbelül 48 km (30 mérföld) hosszú és 16 km (10 mérföld) széles, fő tengelye délnyugat-északkelet irányú. Területe 221 négyzetmérföld (572 négyzetkilométer). A sziget egy központi hegységből áll, amely a Snaefellben (2 036 láb [621 méter]) tetőzik, és északra és délre alacsonyan fekvő mezőgazdasági területekre terjed ki. Man partvonala sziklás és szép sziklás tájakkal rendelkezik. A központi masszívum fűvel borított palacsúcsai a különböző jégkorszakok során kialakult hatások eredményeként simák és lekerekítettek. A sziget tája a védett helyek kivételével fátlan. Délnyugatra fekszik egy sziget, a Calf of Man, meredek sziklákkal, amelyet a Manx National Heritage madárrezervátumként kezel.
The climate is maritime temperate, with cool summers and mild winters. The average mean temperature is 41 °F (4.9 °C) in February and 58 °F (14.3 °C) in August. The average annual rainfall is 45 inches (1,140 mm). The native flora and fauna are of little interest, but the domestic Manx cat, a distinctive tailless breed, is traditionally believed to have originated on the island.
© Marc Henrie
The Isle of Man has been inhabited by humans since the Mesolithic Period. It became the home of many Irish missionaries in the centuries following the teaching of St. Patrick (5th century ce). Legkorábbi lakói között kelták voltak, és nyelvük, a gael nyelvvel szoros rokonságban álló manx egészen a 19. század első feléig az emberek mindennapi beszéde maradt. A manxot beszélők száma azonban mára elenyésző. Az északi (viking) inváziók i.sz. 800 körül kezdődtek, és a sziget 1266-ig Norvégia függőségi viszonyban volt. Ebben az időszakban Man egy skandináv kormányzati rendszer alá került, amely azóta gyakorlatilag változatlan maradt.
1266-ban a norvég király eladta Man feletti fennhatóságát Skóciának, majd a sziget 1341-ben Anglia fennhatósága alá került. Ettől kezdve a sziget egymást követő hűbérurai, akik magukat “Mann királyainak” nevezték, mind angolok voltak. 1406-ban az angol korona Sir John Stanley-nek adományozta a szigetet, és az ő családja 1736-ig szinte megszakítás nélkül uralkodott rajta. (A Stanley-k elutasították, hogy “királyoknak” nevezzék őket, és helyette a “Mann lordja” címet vették fel, amely még mindig érvényben van.) Man lordsága 1736-ban az Atholl hercegekre szállt, de az ezt követő évtizedekben a sziget a csempészkereskedelem egyik fő központjává vált, így a brit kormányt értékes vámbevételektől fosztotta meg. Válaszul a brit parlament 1765-ben megvásárolta a sziget feletti szuverenitást, majd 1828-ban megszerezte az Atholl család fennmaradt előjogait a szigeten.
A kormány egy választott elnökből; a Törvényhozó Tanácsból, vagyis a felsőházból; és a nép által választott Kulcsházból, vagyis az alsóházból áll. A két ház külön törvényhozó testületként működik, de a törvényhozási ügyek intézése érdekében összejönnek az úgynevezett Tynwald Courtba. A House of Keys a világ egyik legősibb törvényhozó gyűlése. A Man-sziget saját adókat vet ki.
Noha korábban fontos volt a halászat, a mezőgazdaság és a csempészet, ma a sziget gazdaságának fő pillérei az offshore pénzügyi szolgáltatások, a csúcstechnológiás feldolgozóipar és a Nagy-Britanniából érkező turizmus. A szigeten évente megrendezett Tourist Trophy motorkerékpárversenyek (júniusban) sok látogatót vonzanak. A sziget gazdaságai zabot, búzát, árpát, répát és burgonyát termelnek, a központi hegység legelőin pedig szarvasmarhák és juhok legelnek. A legfontosabb városok: Douglas, a főváros; Peel; Castletown; és Ramsey. Castletown közelében repülőtér található, és csomaghajók kötik össze Man-t a brit szárazfölddel.
