Júda királyai

A judaita királyok uralkodásának tényleges időpontjáról jelentős tudományos vita folyt. A tudósok igyekeztek szinkronizálni a Bibliában említett események kronológiáját az egyéb külső forrásokból származó adatokkal. Ezeket a tudományos nézeteltéréseket tükrözi a fenti táblázat, amely a judaita uralkodók uralkodásának a Gergely-naptár szerinti datálására tett tudományos kísérleteket tartalmazza.

A bibliakutatók felfigyeltek a Júda és Izrael királyainak a bibliai forrásokon alapuló kronológiájának nyilvánvaló ellentmondásaira. Egyesek arra is rámutattak, hogy nehézségekbe ütközik e datálásnak a térség más kultúráinak datálásával való kereszt-szinkronizálása. Egyesek igyekeztek a lehető legnagyobb történelmi súlyt adni a bibliai forrásoknak, míg mások elvetették azok történelmi forrásként való megbízhatóságát, sőt egyesek tagadták a bibliai források bármiféle történelmi értékét.

Edwin Thiele a Királyok és Krónikák könyveinek adatait felhasználva kiszámította Júda királyai uralkodásának időpontját a királyság felosztásától kezdve, amely számításai szerint Kr. e. 931-930 között volt. Thiele észrevette, hogy Izrael első hét királya esetében (Zimri hétnapos uralkodását figyelmen kívül hagyva) a júdeai királyokkal való szinkronizálás minden egyes király esetében fokozatosan egy évvel elmaradt. Thiele ezt annak bizonyítékaként tekintette, hogy az északi királyságban az éveket nem akcessziós rendszerrel mérték (az uralkodás első részleges évét első évnek számították), míg a déli királyságban az akcessziós módszert alkalmazták (nulladik évnek számították). Arra is következtetett, hogy a júdai és izraeli királyok éveinek számítására szolgáló naptárak hat hónappal eltolódtak egymástól, Júda naptára Tisriben (ősszel), Izraelé pedig Niszánban (tavasszal) kezdődött. Ez a következtetés a két királyság közötti kereszt-szinkronizálásból adódik, amely gyakran lehetővé teszi egy-egy király kezdő és/vagy befejező dátumának hat hónapos perióduson belüli leszűkítését, azonosítva a különbséget a naptár kezdő dátumából adódóan. Miután ezeket megértették, meghatározták e királyok különböző uralkodási idejét és a kereszt-szinkronizációkat, és a két királyság uralkodási idejének összege a Kr. e. 853-as Qarqar-i csatától visszafelé haladva a királyság felosztásához Kr. e. 931/930-at eredményezett.

Thiele kimutatta, hogy Jórám uralkodásának idejére Júda átvette az uralkodási évek számolásának izraeli nem-csatlakozási módszerét, ami azt jelenti, hogy a király uralkodásának első részévét az első teljes évének számították, ellentétben a korábban használt “csatlakozási” módszerrel, amely szerint az első részév “nulladik” évnek számított, és az “első évet” az uralkodás első teljes évéhez rendelték. Thiele ezt a változást a Júda és Izrael közötti közeledésre vezette vissza, amikor Jósáfát, Jórám apja a ramoth-gileádi csatában egyesült Akhábbal, és fiának egy leányt választott Akháb házából (1 Kir 22:1-38, 2 Kir 8:18). Ezt a konvenciót követte Júdában a következő három uralkodó: Akházija, Athalja és Joás, visszatérve az eredeti judaista trónralépési időszámításhoz Amazja idején. Ezekre a változásokra a bibliai szöveges adatok összehasonlításából lehet következtetni; a bibliai szövegek azonban nem jelzik kifejezetten, hogy az időszámítás a csatlakozási vagy a nem csatlakozási számítás szerint történt-e, és azt sem jelzik kifejezetten, hogy mikor történt változás a módszerben. Thiele időszámítását bírálták, mivel önkényesnek tartják a csatlakozási és nem csatlakozási kormeghatározási rendszerek hozzárendelését. III. Tiglath-Pilészer hivatalos feljegyzései azt mutatják, hogy uralkodása idején (önkényesen) áttért a nem-csatlakozási időszámításra, ellentétben a korábbi asszír királyoknál alkalmazott csatlakozási módszerrel. Tiglath-Pilézer nem hagyott feljegyzéseket a modern történészek számára, amelyek jeleznék, hogy melyik datálási módszert használta, vagy hogy áttért-e az elődei által használt módszerre; ezt ehelyett az assziriológusok a vonatkozó szövegek összehasonlításával határozzák meg, ugyanúgy, ahogy Thiele tette Júda és Izrael uralkodási adatai esetében.

TársrégiókKezelés

Kiegészítő potenciális zavart okoznak a társrégiók időszakai, amikor egy fiú uralkodása az apja uralkodásának vége előtt kezdődhet. Ezekben a helyzetekben az uralkodási éveket mind az apa, mind a fiú tekintetében meg kell határozni. Néha a társrégiókori időszak egyértelműen fel van tüntetve, míg máskor a forrásanyagból kell következtetni rá.

Egy példa arra az érvelésre, amely ellentmondásokat talál a számításokban, amikor a koregzisztenciákat a priori kizárják, a 2Királyok 18:10 Samária (az északi királyság) elestét Hiszkija uralkodásának 6. évére datálja. William F. Albright i. e. 721-re datálta Izrael Királyságának bukását, míg E. R. Thiele i. e. 723-ra számította a dátumot. Ha Albright vagy Thiele datálása helyes, akkor Ezékiás uralkodása i. e. 729-ben vagy 727-ben kezdődött. Másrészt a 18:13 azt állítja, hogy Szennácherib Ezékiás uralkodásának 14. évében szállta meg Júdát. Az asszír feljegyzések ezt az inváziót i. e. 701-re datálják, így Ezékiás uralkodása i. e. 716/715-ben kezdődhetett. Ezt a datálást megerősítené Ezékiás betegségéről szóló beszámoló a 20. fejezetben, amely közvetlenül Szennácherib távozása után következik (2Királyok 20). Ez Ezékiás betegségét Ezékiás 14. évére datálná, amit megerősít Ézsaiás kijelentése (2Királyok 18:5), miszerint még tizenöt évet fog élni (29-15=14). Ezeket a problémákat mind olyan tudósok kezelik, akik a koregenciák ókori közel-keleti gyakorlatára hivatkoznak.

Wellhausen megközelítését követve egy másik számítás szerint valószínűsíthető, hogy Ezékiás nem lépett trónra i. e. 722 előtt. Albright számításai szerint Jehu kezdeti éve i. e. 842 volt; és a Királyok könyvei e között és Szamaria pusztulása között az Izrael királyai által uralkodó évek számát 143 7/12-ben adják meg, míg Júda királyai esetében ez a szám 165 év. Ezt az eltérést, amely Júda esetében 45 évet tesz ki (165-120), többféleképpen magyarázták; mindegyik álláspontnak lehetővé kell tennie, hogy Ezékiás első hat éve i. e. 722 előttre essen. (Az azonban, hogy Ezékiás Kr. e. 722 előtt kezdte meg uralkodását, összhangban van Áház és Ezékiás Kr. e. 729-től kezdődő együttes regnálásával). Az sem ismert egyértelműen, hogy Hiszkija hány éves volt, amikor trónra hívták; bár a 2Királyok 18:2 szerint huszonöt éves volt, apja harminchat évesen halt meg (2Királyok 16:2), és nem valószínű, hogy Áháznak tizenegy éves korában fia született volna. Ezékiás fia, Manassé huszonkilenc évvel később, tizenkét éves korában lépett trónra. Ez a születését apja uralkodásának tizenhetedik évére teszi, ami arra enged következtetni, hogy Ezékiás negyvenkét éves lehetett, ha a trónra lépéskor huszonöt éves volt. Valószínűbb, hogy Áház huszonegy vagy huszonöt éves volt Ezékiás születésekor (ami a szövegben lévő hibára utal), és hogy ez utóbbi harminckét éves volt fia és utódja, Manassé születésekor.

Albright és Friedman óta több tudós is azzal magyarázta ezeket a datálási problémákat, hogy Ezékiás és apja, Áház Kr. e. 729 és 716/715 között együtt uralkodott. Az asszirológusok és egyiptológusok elismerik, hogy Asszíriában és Egyiptomban egyaránt gyakorolták a társ-rezidenciát. Miután megjegyezte, hogy az északi királyságban (Izraelben) szórványosan alkalmazták a társregentúrákat, Nadav Na’aman azt írja:

Júda királyságában viszont a társregens kinevezése volt az általános eljárás, kezdve Dáviddal, aki halála előtt fiát, Salamont emelte a trónra….. Ha figyelembe vesszük a társrezidencia állandó jellegét Júdában Joás idejétől kezdve, akkor megkockáztathatjuk azt a következtetést, hogy a társrezidenciák pontos datálása valóban kulcsfontosságú a bibliai kronológia problémáinak megoldásához a Kr. e. nyolcadik században.”

Az Ahász és Ezékiás közötti társrezidenciát elismerő számos tudós között van Kenneth Kitchen, Leslie McFall és Jack Finegan. McFall 1991-es cikkében azzal érvel, hogy ha Kr. e. 729-et (vagyis a 729. tisriben kezdődő júdeai uralkodási évet) vesszük az Áház/Hezékiás társrezidencia kezdetének, és Kr. e. 716/715-öt Áház halálának időpontjának, akkor a Kr. e. nyolcadik század végi Hezékiásra és kortársaira vonatkozó összes kiterjedt kronológiai adat összhangban van. Továbbá McFall megállapította, hogy a Bibliában erre az időszakra megadott számos dátum, uralkodási idő és szinkronizálás között nincs szükség szövegkorrekcióra. Ezzel szemben azok, akik nem fogadják el az ókori közel-keleti társrégiók elvét, többszörös emendálást igényelnek a bibliai szövegben, és nincs általános egyetértés abban, hogy mely szövegeket kell emendálni, és e tudósok között sincs konszenzus a Kr. e. nyolcadik századra vonatkozó kronológiát illetően. Ez ellentétben áll azzal az általános konszenzussal azok között, akik elfogadják a társrégiók bibliai és közel-keleti gyakorlatát, miszerint Ezékiást apjával, Áházzal együtt Kr. e. 729-ben iktatták be társrégióként, és a 2Királyok 18. könyvének szinkronjait ettől az időponttól kell mérni, míg a Szennáhribbel való szinkronokat a Kr. e. 716/715-ben kezdődő egyedüli uralkodástól kell mérni. A 2Királyok 18-ban Izrael Hóseással való két szinkronizmusa tehát összhangban van Hóseás uralkodásának asszír forrásokból meghatározható dátumaival, csakúgy, mint a 2Királyok 18:10-ben szereplő Szamaria elestének dátuma. A két, egyformán érvényes mérési mód analóg helyzetével találkozunk az izraeli Jórámra megadott időpontokban, akinek első évét a 2 Királyok 3:1-ben a júdai Jósáfát egyedüli uralkodásának 18. évével szinkronizálják (i. e. 853/852), de uralkodását egy másik módszer szerint is úgy számítják, hogy az Jósáfát és fia, a júdai Jórám koregensségének második évében kezdődött (2 Királyok 1:17); mindkét módszer ugyanarra a naptári évre vonatkozik.

A társrégiók elvét elfogadó tudósok megjegyzik, hogy használatukra bőséges bizonyítékot találunk magában a bibliai anyagban. Az ezen elvekre épülő tudományosság egyetértése mind a bibliai, mind a világi szövegekkel olyan mértékű volt, hogy a Thiele/McFall-kronológiát Jack Finegan enciklopédikus Handbook of Biblical Chronology című művében a királyság korszakának legjobb kronológiájaként fogadták el.

Szinkronizmus Júda bukásával

A babiloni krónikák Kr. e. 597-ben Adár 2. (március 16.) napját adják meg, amikor Nabukodonozor először foglalta el Jeruzsálemet, és ezzel véget vetett Jehoaichin uralkodásának. Zedékiás királyi beiktatása Nabukodonozor által tehát i. e. 597 kora tavaszára tehető.

Történetileg jelentős vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy mikor foglalták el másodszor is Jeruzsálemet, és mikor ért véget Zedékiás uralkodása. A hónap, Tammuz nyári hónapja (Jeremiás 52:6) körül nincs vita. Az évszámot illetően azonban Albright az i. e. 587-et részesítette előnyben, Thiele pedig az i. e. 586-ot támogatta, és ez a tudósok közötti megosztottság a mai napig fennáll. Ha Sedékiás éveit a trónra lépésének számítása szerint számoljuk, ahol a trónra lépésének évét “nulladik” évének tekintjük, és első teljes uralkodási évét, 597/596-ot, első évnek számítjuk, akkor Sedékiás tizenegyedik éve, a város elestének éve 587/586 lenne. Mivel a júdeai uralkodási éveket az őszi Tisrivel kezdődően mérték, ez uralkodásának végét és a város elfoglalását Kr. e. 586 nyarára tenné. A legtöbb, de nem az összes júdai király esetében a trónra lépéssel való számolás volt a szabály, míg a “nem trónra lépéssel való” számolás a legtöbb, de nem az összes izraeli király esetében.

A babilóniai krónikák 1956-os kiadása azonban bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Sedékiás éveit nem trónra lépéssel mérték. E számítás szerint az i. e. 598/597-es év, amikor Zedékiást a júdai tisri-alapú naptár szerint Nabukodonozor beiktatta, az “első év”, így Jeruzsálem eleste az ő tizenegyedik évében i. e. 588/587-ben, azaz i. e. 587 nyarán következett volna be. A bábeli krónikák meglehetősen pontosan datálják Jojáchin fogságba esését és Sedékiás uralkodásának kezdetét, és Nabukodonozor utódjának, Amel-Marduknak (Evil Merodach) trónra lépési évét is Kr. e. 562/561-ben adják meg, ami a 2Királyok 25:27 szerint Jojáchin fogságának 37. éve volt. Ezek a Jojáchin uralkodásával kapcsolatos babiloni feljegyzések összhangban vannak azzal, hogy a város 587-ben esett el, de nem 586-ban, ami igazolja Albright időszámítását.

Szinkronizmus a gregorián kormeghatározással

További potenciális zavart okozhat az a konvenció, hogy az izraelita királyok uralkodását a gregorián naptárra való hivatkozással datálják. A Gergely-naptárban az évek január 1-jén kezdődnek, míg a bibliai események datálására szolgáló évszámok a héber naptár Tisri 1-jén kezdődnek, a Gergely-naptárban pedig szeptember-október folyamán van egy nem rögzített kezdőpont. Ennek megfelelően egy olyan esemény, amely a Gergely-naptár szerint Tisri 1-je után, például novemberben és decemberben történik, a bibliai datáláshoz használt héber naptár szerint a következő évre esne.