John Gorrie

John Gorrie (1803-1855) kapta az első amerikai szabadalmat a mechanikus hűtésre. Gorrie orvosként Floridában a maláriajárvány kitörése idején orvosi sürgősséggel nekilátott a mesterséges hűtés megteremtésének, hogy meggyógyítsa betegeit a betegségből, amelyet szerinte a rendkívüli hőség és páratartalom okozott.

Gorrie 1802. október 3-án (vagy 1803-ban) született. Míg a legtöbb beszámoló szerint születési helye a dél-karolinai Charleston, származása pedig skót-ír, mások szerint az olajbogyó színű, sötét hajú és szemű Gorrie a nyugat-indiai Nevis szigetén található Charlestownban született. E lehetséges forgatókönyv szerint Gorrie anyja, akinek kiléte ismeretlen, Spanyolországból menekült Nyugat-Indiába, ahol házasságon kívül szülte meg Gorrie-t. Amikor Gorrie 12-18 hónapos volt, anyjával együtt a dél-karolinai Charlestonba költözött Gorrie kapitánnyal, egy skót tiszttel, aki a spanyol haditengerészetnél szolgált. Gorrie és édesanyja Charlestonban maradtak, miután Gorrie kapitány visszatért a tengerre. A kapitánytól azonban továbbra is kaptak támogatást, amíg Gorrie el nem végezte az egyetemet.

Gorrie korai életére kevés fényt derítenek az egyetemi feljegyzések, amelyekben szülővárosaként a dél-karolinai Columbia szerepel. Nem léteznek azonban olyan feljegyzések, amelyek Gorrie-t, az édesanyját vagy Gorrie kapitányt a dél-karolinai Charleston; a nyugat-indiai Charlestown; vagy a dél-karolinai Columbia egyik helyszínére helyezik. Egyes beszámolók szerint 1824-ben egy évig egy kolumbiai patikusnál tanult. 1825-ben beiratkozott a Herkimer megyei Fairfieldben, New York állam nyugati körzetének orvosai és sebészei kollégiumába. Bár az iskola csak néhány évtizedig működött, jelentős hatással volt a tudomány fejlődésére az Egyesült Államokban. Asa Gray, aki a vezető amerikai botanikus lett, asszisztensként dolgozott a kémiai tanszéken abban az időben, amikor Gorrie a főiskolára járt, és később ígéretes diákként emlékezett vissza Gorrie-re. 1827-ben Gorrie orvosi diplomát szerzett, és a neuralgiáról írta szakdolgozatát.

Élet Apalachicolában

A diploma megszerzése után Gorrie a dél-karolinai Abbeville-ben nyitotta meg első orvosi rendelőjét, majd 1831-ben édesanyjával a floridai Sneadsbe költözött. Két éven belül meghalt az édesanyja, és 1833-ban a floridai Apalachicolába költözött. A növekvő, nyüzsgő öbölparti város, Apalachicola akkoriban a keleti part harmadik legnagyobb kikötője volt, és a gyapot exportjának elsődleges helyszíne volt. Gorrie az orvosi praxisából származó jövedelmét különböző polgári feladatok vállalásával egészítette ki. 1834-ben postamesteri asszisztensként kezdett dolgozni, és még az év vége előtt kinevezték postamesternek. Ezt a tisztséget 1834. november 24-től 1838. július 18-ig töltötte be, amiért évi 121,50 dollárt kapott. 1835-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az Apalachicola Land Company számára egyértelmű jogcímet biztosított a területre. Ebben az időben a városhálózat tervei a pennsylvaniai Philadelphia városához hasonló stílusban készültek. Ugyanebben az évben Gorrie közjegyző lett, és beválasztották azApalachicola városi tanácsába, majd kinevezték elnöknek és városi pénztárosnak. Ezt követően az alispáni tisztséget töltötte be, majd 1837. január 21-én Apalachicola alispánjává (polgármesterévé) választották. Ebben az időszakban Gorrie határozottan kiállt a területfejlesztés mellett, különösen az olyan közegészségügyi kérdésekben, mint a mocsár lecsapolása és a gyomirtás.

Gorrie tevékenysége tovább terjedt a közösségi szolgálat és az üzleti élet területén. Miután 1835-ben részt vett a szabadkőműves páholy alapító bizottságában, Gorrie-t 1835. december 28-án kinevezték ideiglenes titkárnak, majd később kincstárnok lett. Társtulajdonos volt az 1836-ban épült Mansion House Hotelben, amelyben ötödrészes tulajdonrésze volt. A Bank of Pensacola apalachicolai fiókjának elnöke (1836), az Apalachicolai Tengeri Biztosító Bank alapító tagja (1837) és az Apalachicolai Kölcsönös Biztosító Társaság igazgatója (1840) volt. Gorrie alapító tagja volt az apalachicolai Szentháromság püspöki templom létrehozásának is; azonban nem volt kimondottan vallásos ember, és nem vásárolt padot, ahogy az akkoriban a leghívebb és leggazdagabbaknál szokás volt.

Mesterséges hűtést fejlesztett ki

1837-ben Gorrie lett az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Tengeri Kórházi Szolgálatának kezelőorvosa, és ezt a pozíciót 1844-ig töltötte be. 1838. május 8-án Gorrie feleségül vette Caroline Frances Myrick Bemant, egy özvegy édesanyát, akinek volt egy kislánya. Beman a dél-karolinai Columbia városából származott, és az apalachicolai Florida Hotel tulajdonosa volt; két gyermekük született. Röviddel házasságkötésük után Gorrie és új felesége elhagyták Apalachicolát, és csak 1840-ben tértek vissza. Gorrie 1841-ben békebíró lett. Ugyanebben az évben Apalachicolában malária- és sárgalázjárvány tört ki, és Gorrie teljes figyelmét a betegségek gyógymódjának keresésére fordította. Lemondott minden polgári feladatáról, és jelentősen csökkentette az általa ellátott betegek számát, hogy több időt tölthessen a szubtrópusi éghajlaton virágzó halálos betegségek lehetséges okainak és gyógymódjának tanulmányozásával.

A malária kezdetben heves remegéssel és hidegrázással járt, amelyet magas láz és szörnyű izzadás követett. A néha halálos kimenetelű malária a túlélő áldozatoknál is kiújulhatott. A sárgaláz esetében azonban a betegség áldozatai vagy életben maradtak, vagy meghaltak – mivel a betegség nem újult ki. A sárgaláz hullámokban jelentkezett, és a fertőzöttek 12-70 százalékát megölte. Magas lázzal, reszketéssel, elviselhetetlen szomjúsággal, szörnyű fejfájással, valamint erős hát- és lábfájással kezdődött. Körülbelül 24 óra elteltével az áldozatok sárgák lettek, sárgára színeződtek. A betegség végső stádiumában az áldozatok vért hánytak (amit “fekete hányásnak” vagy vomito negro-nak neveztek), a hőmérsékletük annyira leesett, hogy érintésre hűvösnek érezték magukat, és a pulzusuk lelassult. A halál általában órákon belül bekövetkezett. Az emberek annyira rettegtek a maláriától és a sárgaláztól, hogy az elhunytak holttestét gyorsan elégették, a területet karantén alá helyezték, és sárga zászlókat tűztek ki. Egyéb megelőző intézkedések közé tartozott, hogy a betegek ágya fölé gézt akasztottak, ecettel átitatott zsebkendőt viseltek a szájukon, az ágyneműt kámforral áztatták, ként vagy puskaport égettek a házon kívül, és fokhagymát hordtak a cipőben.

A malária kifejezés olaszul “rossz levegőt” jelent. Később kiderült, hogy a szúnyogok a terjesztésének a forrásai. Akkoriban tévesen azt hitték, hogy a növényzet gyors bomlása az alacsonyan fekvő szubtrópusi területek forró, párás levegőjében mérgező gázt hoz létre, amelyben a betegség kifejlődik. Gorrie elmélete szerint a gyorsan bomló szerves anyagok mérgező olajat hoztak létre. Ennek a meggyőződésnek az eredményeképpen Gorrie egy kettős támadást dolgozott ki. Először is arra ösztönözte a lakosságot, hogy tegyenek meg mindent a rothadás megszüntetésére a nedves, alacsonyan fekvő területek feltöltésével és a magasabban fekvő vizes élőhelyek lecsapolásával. Másodszor, és ami ennél is fontosabb, elkezdett kidolgozni egy olyan módszert, amellyel a kórházi szobák hőmérsékletének és páratartalmának szabályozásával szabályozható a betegek testhőmérséklete.

A jég abban az időben ritka árucikk volt a déli meleg éghajlaton. Az északi tavakból télen kivágott jeget földalatti jégházakban tárolták, fűrészporba csomagolták, és hajón szállították Floridán keresztül az Öböl-parti partvidékre. Mivel a hűtés aligha volt kényelmes vagy praktikus módszer, Gorrie egy mesterséges hűtési módszeren kezdett el dolgozni. Kutatásai egy jégkészítő gép feltalálásához vezettek. Gorrie 1838 és 1845 között fejlesztett ki egy olyan gépet, amely egy kamrában levegőt sűrített. A levegőt ezután kiengedte, hogy gyorsan kitáguljon, és ezáltal elnyelje a kamrát körülvevő víz hőjét. A sűrített levegő elég hőt vont el a vízből ahhoz, hogy a víz hőmérséklete fagypont alá csökkenjen, így jég keletkezett.

1845-re Gorrie teljesen felhagyott orvosi praxisával, hogy találmányára koncentrálhasson. Ugyanebben az évben véglegesítette jéggépének tervét. 1848-ban megbízta az ohiói Cincinnatiben található Cincinnati Vasgyárat, hogy építsen egy működő modellt. 1848 októberére a modell elkészült, és Gorrie megkezdte a képességének bemutatását. 1848. február 27-én amerikai szabadalmat nyújtott be, amelyet 1851. május 6-án adtak meg 8080-as számú amerikai szabadalomként, “Jég mesterséges előállításának továbbfejlesztett eljárása” címmel. Brit szabadalmat is kapott, amelyet London Patent No. 13,124 néven adtak ki 1850. augusztus 22-én.

Pénzügyi kudarcok

A találmánya fejlesztése közben Gorrie cikkeket kezdett publikálni a maláriáról, a hűtőrendszerekről és a jég előállításáról. Már 1840-ben írt egy cikksorozatot “A hőmérséklet egyensúlya mint a tüdőgyulladás gyógymódja” címmel, amely a New York-i Lancetben jelent meg. 1844 áprilisában 11 cikket küldött a maláriáról az Apalachicola Commercial Advertiser című lapnak. “On the Quantity of Heat Evolved from Atmospheric Air by Mechanical Compression” című cikke az American Journal of Science-ben jelent meg 1850-ben. A New Orleans Medical and Surgical Journal két alkalommal, 1854-ben és 1855-ben is közölt egy Gorrie által írt cikksorozatot. Végül 1854-ben Dr. John Gorrie’s Apparatus for the Artificial Production of Ice in Tropical Climates címmel röpiratot készített jéggépének népszerűsítésére.

A mesterséges hűtési eszköz kifejlesztésének jelentősége ellenére Gorrie soha nem profitált találmányából. Az északi újságok elítélték állításait és nevetségessé tették erőfeszítéseit. A bevételkieséstől tartva az északi jégbeszállítók, akik monopolizálták a jégpiacot, erőteljes lobbitevékenységet folytattak Gorrie ellen. Ráadásul mivel Gorrie jégkészítő gépe egy tökéletlen prototípus volt, néha nem működött megfelelően. Bármilyen okból, talán a tényezők kombinációja miatt, Gorrie nem tudott pénzügyi támogatást találni a találmányához. Sajnos saját pénzügyi helyzete meglehetősen bizonytalanná vált, miután egy londoni adósságbehajtó beperelte több mint 6500 dollárnyi kifizetetlen kamat miatt. Sikertelenül utazott át Délvidékre, hogy pénzügyi támogatást keressen a jég kereskedelmi célú előállításához. Mivel találmányához nem volt pénzügyi támogatás, Gorrie kénytelen volt eladni a jéggépben való részesedésének felét egy New Orleans-i üzletembernek. A befektető azonban hirtelen meghalt, mielőtt Gorrie pénzhez jutott volna. A frusztráló helyzet érzelmileg megviselte Gorrie-t, aki idegösszeomlást szenvedett, amelyből soha nem heverte ki. A férfi 54 éves korában, 1855. június 16-án halt meg. A floridai Apalachicolában, a Gorrie Square-en van eltemetve.

Gorrie személyes iratai 1860-ban, az amerikai polgárháború közepén megsemmisültek. 1914-ben Florida állam azzal ismerte el közreműködését, hogy Gorrie szobrát az amerikai Capitolium szoborcsarnokában állították fel. Florida létrehozta a John Gorrie Állami Múzeumot is Apalachicolában. Bár a jég nagyüzemi előállítására tett kísérletei sikertelenek voltak, Gorrie munkája megnyitotta az utat a további fejlődés előtt. A modern hűtés és jéggyártás nagy része még ma is nagyrészt a Gorrie által alkalmazott alapelvre épül.

Könyvek

American National Biography, szerkesztette John A. Garraty és Mark C. Carnes, Oxford University Press, 1999.

Concise Dictionary of American Biography. Negyedik kiadás. New York: Charles Scribner’s Sons, 1990.

Schapsmeier, Edward L. és Frederick H. Encyclopedia of American Agricultural History. Greenwood Press, 1975.

World of Invention. 2. kiadás. Edited by Kimberley A. McGrath, Gale Research, 1999.

Online

“John Gorrie,” Apalachicola Area Historical Society, Inc.http://www.phys.ufl.edu/~ihas/fridge.html(February 3, 2001).

“Gorrie, John.” Merriam-Webster’s Biographical Dictionary. Merriam-Webster, Inc., 1995. http://www.galenet.com(February 3, 2001).

“John Gorrie.” Dictionary of American Biography. Base set. American Council of Learned Societies, 1928-1936. http://www.galenet.com(February 3, 2001). □