Kén-dioxid
A kén-dioxid (SO2) egy olyan gáz, amelyet elsősorban az erőművekben és más ipari létesítményekben a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor, valamint a mobil forrásokban, például mozdonyokban, hajókon és más berendezésekben az üzemanyag elégetésekor bocsátanak ki. Minnesotában 2009-ben több mint 100 000 tonna SO2-t bocsátottak ki. A jelenlegi tudományos bizonyítékok az SO2-expozíciót a légzőrendszerre gyakorolt káros hatásokkal hozzák összefüggésbe. A szabvány közelmúltbeli felülvizsgálata során az EPA megállapította, hogy a magas SO2-szintnek való rövid távú kitettség is káros hatással lehet a légzésfunkcióra, különösen az asztmások esetében. Az SO2 a levegőben lévő más vegyi anyagokkal is reakcióba lépve apró szulfátrészecskéket képez, amelyek hozzájárulnak a PM 2.5 szinthez.
A SO2 a levegőben lévő más vegyi anyagokkal is reakcióba lépve savakat képez, amelyek savas esőként hullanak a földre. A savas eső károsítja az erdőket és a termést, megváltoztatja a talaj összetételét, a tavakat és a patakokat pedig savassá és a halak számára alkalmatlanná teszi.
A Clean Air Act 1990-es módosításával az EPA bevezette a IV. cím szerinti cap-and-trade programot az erőművek SO2 és nitrogén-oxidok (NOX) kibocsátásának csökkentése érdekében. Ez jelentős SO2-csökkenést eredményezett az Egyesült Államokban.
A levegőben lévő SO2-vel kapcsolatos további információkért látogasson el az EPA kén-dioxiddal foglalkozó oldalára.
A SO2-kibocsátás forrásai
A minnesotai Kritériumszennyező Kibocsátási Leltár négy fő forrásból származó kibocsátást tartalmaz:
- Pontforrások: Nagy, helyhez kötött, viszonylag nagy kibocsátású források, mint például az elektromos erőművek és a finomítók.
- Nem pontszerű források: Kisebb helyhez kötött források, mint például a vegytisztítók, benzinkutak és a lakossági fatüzelés. Ide tartozhatnak a diffúz helyhez kötött források is, mint például az erdőtüzek és a mezőgazdasági talajművelés.
- Közúti járművek: Autópályákon, utcákon és közutakon üzemeltetett járművek.
- Nem közúti források: Terepjáró járművek és belsőégésű motorral hajtott hordozható berendezések. Ide tartoznak a fűnyíró és kerti berendezések, a szabadidős berendezések, az építőipari berendezések, a repülőgépek és a mozdonyok.
A pontforrások becslése évente, míg a többi kategória becslése háromévente történik.
SO2 monitoring Minnesotában
Az MPCA monitorozza az SO2-t az ikervárosokban, hogy segítsen bemutatni a nemzeti levegőminőségi szabványoknak (NAAQS) való megfelelést, és az adatokat a levegőminőségi index részeként is jelentik. Jelenleg a megfigyelési adatok azt mutatják, hogy Minnesota megfelel az NAAQS-nek.
A SO2-monitorozással kapcsolatos további információkért lásd az éves levegőmonitorozási hálózati tervet.
2010-es SO2-monitorozó helyek Minnesotában
SO2-koncentrációk
A SO2 szabályozása a NAAQS szerint
2010. augusztus 23-án lépett hatályba az SO2-re vonatkozó új egyórás NAAQS. Korábban az EPA a 24 órás és éves átlagolási időszakokra vonatkozó SO2-szintekre vonatkozó szabványokkal rendelkezett. A rövidebb expozíciós időszakok után is káros egészségügyi hatásokat mutató új bizonyítékok alapján azonban az EPA úgy döntött, hogy rövidebb átlagolási idővel állapítja meg a szabványt, és végül visszavonja a korábbi NAAQS-eket.
Az új szabvány 75 ppb (197 µg/m3) egyórás szabvány, amelyet a napi maximumértékek éves eloszlásának 99. percentilisének hároméves átlagaként számítanak ki.
Kijelölés és végrehajtási folyamat
Kijelölés
Az új szabvány kihirdetésekor az államoknak meg kell határozniuk, hogy elérik-e a szabványt. Az állam ezt általában a megfigyelési adatok felülvizsgálatával teszi meg. Ezután az államnak ajánlást kell tennie az EPA-nak arról, hogy az állam egészét vagy egy részét a szabványnak megfelelőnek (teljesítés), a szabványnak nem megfelelőnek (nem teljesítés) vagy az ajánláshoz nem elegendő adat áll rendelkezésre (nem minősíthető).
Az EPA iránymutatása a területek kijelöléséről az új szabványhoz az EPA weboldalán érhető el.